Park Jongwoo (1958–) 11 évig dolgozott fotóriporterként a The Korea Timesnál. Beutazta a világ legtávolabbi sarkait azzal a céllal, hogy felvételeket készítsen az eltűnő kisebbségek kultúrájáról és életéről. Dokumentumsorozatokat készített a Himalájáról, mint Az utolsó lovaskaraván (The Last Horse Caravan, 2005), 1000 nap az ősi teaúton (A Thousand Days on the Ancient Tea Route, 2007), és A pézsmaút (The Musk Road, 2008). Valamint ő jegyzi a Tengeri cigány (Ocean Gypsy, 2008), Estrada Real (2009), A demilitarizált övezeten belül (Inside DMZ, 2011) és az Aurora vadász (Aurora Hunter, 2013) című sorozatokat is. Több tévéműsor készítésében is segédkezett, mint például a Mongol út (Mongolian Route, 2001), Az utolsó birodalom (The Last Empire, 2012), Az utolsó hatalom (The Last Power, 2013). 
A koreai háború fegyverszünetének hatvanadik évfordulóján elsőként léphetett be a demilitarizált övezetbe, hogy megörökítse azt a jelenlegi állapotában. Tovább vizsgálta a Koreai-félsziget kettészakadását az NLL és Az Imjin folyó (The Imjin River) című munkáiban. Már több mint harminc éve foglalkozik a himalájai kisebbségi törzsek megörökítésével, melyekből Himalájai monográfia (Himalayan Monograph, Goeun Fotográfiai Múzeum, 2009), A lélek eredete (Origin of the Soul, Bom Galéria, 2010) és Az ősi teaút (The Ancient Tea Route, Nikon Salon, Tokió, 2011) címen kiállításai is nyíltak, illetve Himalájai Odüsszeia (Himalayan Odyssey, 2009) címen fotóalbuma is megjelent.
DMZ – Demilitarizált övezet
2016 a Koreai-félsziget demilitarizált övezetének 63. évfordulója. Az ENSZ szövetséges erők és a kommunista hadsereg az 1953-as tűzszüneti megállapodásukban megegyeztek arról, hogy létrehoznak egy 4 kilométer széles semleges zónát Észak- és Dél-Korea között. Ennek megfelelően a demilitarizált övezet a Han-folyó Sárga-tengeri torkolatától egészen Korea keleti partjáig húzódik el, nagyjából 240 kilométer hosszan. Ez az övezet, röviden a DMZ, a létrehozása óta szétválasztja a Koreai-félszigetet, ugyanis korlátozza az egykor egységet alkotó északi és a déli részek közötti kapcsolatot, így állítva szembe egymással az embereket.
Az IMAGING KOREA kiállítás betekintést nyújt a demilitarizált zónába, fényképeken tudósít a DMZ valóságáról és látványáról. A Honvédelmi Minisztérium azzal az indokkal adta meg az első civil belépési engedélyt a tűzszünet megkötése óta, hogy megemlékezzenek a fegyverszünet 60 évéről, és hogy felmérjék a demilitarizált övezet jelenlegi állapotát. A projekt hivatalos neve Production of Synthesized Record of the DMZ volt, vagyis összefoglaló jelentés DMZ-ről. Nem meglepő, hogy nem készültek felvételek az övezetről, hiszen az elmúlt 60 évben tiltott volt a civilek számára. Viszont különös, hogy még katonai felvételek sem készültek egyáltalán.
Annak ellenére, hogy a déli határvonalon háromszoros szögesdrótkerítés található, a DMZ és a külvilág, vagyis a külső és a belső határ alig különbözött. Első látásra a DMZ közönséges területnek tűnhet, de a terület taposóaknákkal volt túlzsúfolt, csak néhány talpalatnyi területre lehetett rálépni. Az idő előrehaladtával az ember nyomai elhalványultak, a természet újra birtokába vette területet, de még mindig akadtak nyomai az emberi ottlétnek. Öntözőberendezések maradványai, a japán megszállás ideje alatt használt vasút, valamint leszakadt ajtófélfák és törött befőttesüvegek találhatóak az erdőben, és egy kis kerti tó maradványai egy háború előtti rezidencián.
A helikopterről letekintve jól kivehető volt az Észak és a Dél közötti határ. A DMZ a végtelenségbe nyúlt keletre és nyugatra az erdővel borított déli hegyek és az északi kopár sziklák között, így jelezve a jól megkülönböztethető területeket. Amíg a földről nézve a szögesdrótkerítés áthatolhatatlan falnak tűnt, addig a magasból letekintve csak egy kis jelentéktelen akadálynak.
Habár a háború miatt jött létre, a DMZ megmaradt egy olyan helynek, ahol vissza lehet menni az időben, hiszen megőrizte a Koreai-félsziget legszebb és egyedülálló természeti területét, de ugyanakkor át is hatja a nemzet szétválásának szomorú gyásza. Milyen ironikus, hogy a természet csak azért maradhatott érintetlen, mert tiltott területen helyezkedik el. Úgy kéne hagynunk ezt a helyet, ahogy van, hogy utódaink is megemlékezhessenek az itt megmaradt régi bánatról és nemzeti tragédiáról a majdani újraegyesítés napján.
A kiállítás megtekinthető május 6. és augusztus 28. között a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeumban.
Az összefoglalót írta: Szilágyi Miklós
Képek: Park Jongwoo
