Dél-Koreát ma úgy nevezik, és mi is talán így szeretjük a legjobban: „A reggeli nyugalom földje”. Szinte nem is hisszük el, hogy a nyugati emberek első csoportjait, akik úgy az 1880-as évek elejétől fogva kezdtek nagyobb számban szállingózni a félszigetre, itt sok minden fogadta, csak éppen nyugalom nem. Betegségek, visszahúzódó, de nyugtalan szegénység, bizalmatlanság és szinte minden ismeretlentől való félelem. S a félelmek legtetején is ott trónolt a szellemektől és a démonoktól való rettegés, a múlt sötét árnyai és kísértetei ott lapultak mindenütt. Vagy még ma is fel-felbukkannak?

George Heber Jones amerikai misszionárius, aki az 1890-es években járt itt, egyenesen a világ legkísértettebb helyének nevezte Koreát és drámai hangon írta le, amit erről tapasztalt:

„A koreaiak hite szerint a föld, a levegő és a tenger mind élőlények, amelyeket démonok irányítanak. A szellemek ott bólogatnak minden árnyas fában, ott nyúlnak el a komor szurdokok mélyén, ágaskodnak a sziklaszirteken és ott kacagnak minden forrás vizében. Leselkednek a zöld lejtőkön, ugrálnak az ültetvényesekben, áradnak a szélrózsa minden irányából. De az emberek otthonaiba is beköltöztek, gubbasztanak a háztetőkön, dudálnak a kéményekben, sisteregnek a kásában, és ropogtatják halott csontjaikat a gerendákban. Az embereket - ha úgy tarja kedvük-, mindenüvé elkísérik útjukon, surrannak előttük, lopakodnak mögöttük, gúnyosan kacagva kerengnek a fejük felett, és ha nem tisztelik őket – elrabolják a lelküket, s őket is démonokká változtatják. Ezek a démonok nem akarnak jót, mert kigúnyolják a mindenütt jelenlévő Égiek hatalmát, és ártó szellemek”

George Heber Jones

Azonban sok nyugati utazó is a befolyásuk alá került, habár leginkább csak kihasználva a „jelenlétüket”. Azóta is számtalan elhagyott „kísértetházat” és „démonok lakta” ingatlant sikerült vásárolniuk – potom áron, erre példa az amerikai nagykövet máig is használt és lakott rezidenciája.

Hihetetlen, de igaz, Szöulban ma is fellelhetők azok a helyek, amelyeket még nem is olyan régen ajánlatosabb volt elkerülni, s a helyiek közül sokan ma is fura, borzongással vegyes tisztelettel tekintgetnek arrafelé.   

A sötétmúltú palota  

Ma az elbűvölő Changdeok palota a főváros volt királyi rezidenciái közül a második leghíresebb, ami aztán 1997-ben fel is került az UNESCO világörökségi listájára. Turisták tízezrei látogatják, nemcsak gyönyörűen renovált épületeit, hanem a hozzátartozó vadregényes parkot is, az úgynevezett Biwon-t, vagy más néven a Titkos kertet. Ám nem volt ez mindig így, az 1880-as években üresen elhagyatottan álldogált, mert sokan úgy tartották, hogy a múltban itt elkövetett bűnök és gyilkosságok miatt kísértetek és szellemek lakják. 

Lillias Underwood, aki az 1880-as években a királynő női szakácsaként szolgált, naplójában ezt írta:

„Az elhagyott szobákon keresztül-kasul süvít a szél, gyászosan nyög, és csapkodja, zörgeti a kopasz gallyakat a kihalt kertben. Az egykor fényes márványlépcsőt benőtte a gaz, vastag nyálkás hínár borítja a régi lótuszvirágos tavat, zöldszemű szörnyek laknak benne, és a düledező pavilonokban nyughatatlan lelkek kísértenek. A faragott és festett fenevadak megelevenedtek, ott osonnak a kertben, kígyók nyüzsögnek, míg a fák közt síró szellemek száguldoznak, és mindannyian egyre csak azt a szörnyű véres éjszakát kiáltják”.

Lillias Underwood

Ezen borzasztó éjszakák egyike többek között lehetett az „Imo lázadás” néven ismert vérontás, amikor 1882. július 23-án felbőszült katonák rontottak a palotába és kardélre hányták a kormányhivatalnokokat. Az okok között az elégedetlenség, a ki nem fizetett bérek és a japánok provokációja is állhatott, akik akkor immár egy éve az országban tartózkodtak.

Ám a Changdeok palota falai ennél sokkal korábban is tanúi lehettek már rémtörténeteknek. 

A sötétség korszaka rögtön Nagy Sejong király 1450-ben bekövetkezett halála után köszöntött be. Amikor legidősebb fia, Munjong megörökölte a trónt, tífuszjárvány tört ki az országban, amit az udvarban az ártó szellemek kiszabadulásának és Yang és Jin egyensúly felbomlásának tulajdonítottak. A király azonban kijelentette, hogy földöntúli hatalmak és szellemek márpedig nincsenek, csak ostoba emberek. Alig két év elteltével a király halott volt, szörnyű szenvedések után kegyetlen betegség vitte el. A gonosz erők kísérték őt a halálba- pont azok, amelyekben nem hitt és kinevetett. Legalábbis így tartották a királyi városban az alattvalók. De még 12 éves fia is szerencsétlen sorsra jutott, mivel anyját sosem ismerte meg (kisfia születése után egy nappal meghalt), s a fiatal trónörökösnek is örömtelen, rövid élet jutott csak. 1453-ban nagybátyja Sejo (Nagy Sejong másodszülött fia) véres puccsot hajtott végre, kegyetlenül legyilkoltatta a koronaherceg híveit és katonáit, s maga a fiatal Danjong herceg is a szörnyű erőszak áldozatává vált.  A korabeli krónikák szerint olyan rengeteg embert öltek meg, hogy a vértócsákat nem bírta elnyelni a föld, és hogy eltüntessék valahogy a kegyetlen szagot, szerteszét tüzeket gyújtottak, ami után vastag hamuréteg borította a palota körüli utcákat mindenütt. Ezért is nevezték el ezt a környéket Jae-dong-nak, ami annyit tesz: „Hamvak útja”.

Szöulban azonban nemcsak a paloták környékét kerülgették félelemmel az emberek. Számtalan mai látványosság van még a városban, amiről most is úgy tartják, hogy kísértetjárta hely.

Legközelebb ide látogatunk el és megismerkedünk egy furcsa-félelmetes démonnal is, akit egyszerűen csak „A Vendég” néven emlegetnek.

Ha még nem rettentél el, hamarosan olvashatod a folytatást! ;)

Az összeállítást Robert Neff, a The Korea Times történész-újságírójának cikksorozata nyomán Csajka Edit készítette.   

Képek forrása: The Korea Times