Egy-egy történelmi film, vagy sorozat gyönyörűen terített, finomságoktól roskadozó asztalait látva vajon kinek nem fordult meg a fejében, hogy de jó is lenne ott vendégeskedni egy kicsit a koreai királyi udvarban? Ki nem volt még kíváncsi arra, milyen etikett szerint étkezett az uralkodó és hogy milyen ételtől gyógyult meg a királyné?

Surasang, a királyi főétkezések

A surasang (수라상, 水刺床, ejtsd. szurászáng) a két főétkezés neve, ami valóban a két legbőségesebb és legpompásabb kulináris esemény volt.

Az első surasang volt "az igazi reggeli", amit délelőtt 10 órakor szolgáltak fel az uralkodó asztalára. Azazhogy asztalaira, mert ezek az étkek olyan sokan voltak, hogy szigorúan rendszerezni kellett őket. A délután 5 órakor tálalt második surasang pedig a vacsorának számított, ami egyúttal azt is jelentette, hogy ez volt az utolsó napi étkezés, amikor bőségesen lehetett pótolni az országlás nehézségei miatt megfogyatkozott energiákat.

Az udvari protokoll szerint a király keleti irányban foglalt helyet, a királyné pedig nyugati irányban, így természetesen szemben ületek egymással. Őfelsége szemszögéből nézve a baloldalon helyezték el a nagy kerek asztalt, jobboldalt a kisebb kerek asztalt és szintén jobbra, felül a négyszögletes kisasztalt.  Ez utóbbit melegítésre, illetve a helyben elkészítendő ételek számára használták.

És hogy legyen némi elképzelésünk, hogy hány  fogásból is falatozhatott a királyi pár, mellékelünk egy  képet, de arra most nem vállalkozunk, hogy felsoroljuk, mi minden finomságot is jelentenek a számok. Így aztán a teljesség minden reménye nélkül néhány fontos és érdekes dolgot szeretnénk csak kiemelni.

A hagyományos koreai főétkezés ma sem nagyon képzelhető el leves és rizs nélkül, és ez természetesen így volt a Joseon uralkodók korában is. Mégpedig minimum kétféle leves és az attól balra elhelyezett, szintén legalább kétféle (fehér és vörös) rizs jelentette a táplálkozás központját.  A levesek egyike mindig valamilyen húsos, a másik pedig könnyebb, húsmentes leves volt, például a ma is rendkívül népszerű tengeri algaleves, a miyeokguk (미역국, ejtsd. mijakguk).

Szintén a nagy asztalon volt található a 2-3 féle kimcsi, és általában a könnyebb, zöldség-, vagy hal- alapú fogások és a szószok, mindenekelőtt a szójaszósz, illetve ennek ízesített formái.  A melegítő asztalra szolgálták fel a az elkészített raguféleségeket, a párolt, vagy sütött húst, halat, vagy zöldségeket, kis kerek asztalon kaptak helyet a plusz edények, a kézöblítésre használt langyos vízzel teli tál, és itt szolgálták fel az elmaradhatatlan teát is. Ennél az asztalnál foglalt helyet az az udvarhölgy, aki az étkezés menetét felügyelte és irányította.

A cikket írta: Csajka Edit