A „koreai szépség” fogalma manapság az egész világon széles körben elterjedt. Rengetegen szeretnék elsajátítani a ragyogó arcbőr, a fényes haj és az „egyszerű, de mégis szép” smink titkát. Mint minden jó és bevált dolog, a koreai szépségipar is egy több százéves hagyományra épül, mely talán még vonzóbbá teszi az érdeklődést a kis ország kozmetikumai iránt.
A szépségápolás és a sminkelés története a Három királyság koráig nyúlik vissza, és a Korjó-korban teljesedett ki, amikor az emberek egyre több figyelmet fordítottak az ápoltságra és a megjelenésre. Természetesen korábbi időkből is találunk példát arcfestésre főleg rituálék alkalmával, amikor különböző istenségeket és a szerencsétlenségek elkerülését segítő szimbólumokat festettek a bőrre. Idővel a smink szerepe és jelentése megváltozott, férfiak és nők egyaránt törődtek a külsejükkel, mivel úgy gondolták a jó megjelenés nemcsak a külső, de a belső énünket is tükrözi.
A nők főként azért hordtak sminket, hogy egészségesebbnek tűnjenek, és ennek érdekében a sminken kívül egyéb praktikákat is kifejlesztettek. Erről részletesen szól az ún. Nők Enciklopédiája (Gyuhap Chongseo) 1809-ből. A leírásban különböző recepteket olvashatunk krémek, olajok, az arcfestéshez használatos púder, rúzs és tus, sőt parfümök elkészítéséhez is. Íme, ezek közül néhány:
Rendkívül hatásos tisztálkodószernek bizonyult a ’jodu’ vagyis őrölt mungóbab, ami vízzel elkeverve szappanszerű vegyületet hozott létre.
Fürdés után jöhetett a különböző krémek, olajok felvitele. A krémeket főként növényi nedvekből, például lopótök szárából, az olajokat növényi magvakból nyerték. Ezek rendkívül népszerűnek számítottak, különösen a kaméliaolaj, amit előszeretettel alkalmaztak a hajra könnyű állaga és lágy illata miatt.
A sárga-és őszibarackolajat a májfoltok és a ráncok eltüntetésére, a sáfrányvirágolajat pedig gazdag zsírsav és E- vitamin tartalma miatt a fényes bőr eléréseként használták.
Mivel ezek a produktumok természetes, növényi eredetűek voltak, így a jellegzetes szagok „elnyomására” különböző parfümöket is kreáltak. Ezek legnépszerűbb alapanyaga a szegfűszeg szárított bimbója volt, amit nemcsak „dezodorként” használtak, de előszeretettel tették bele a fürdővízbe is stresszoldó, mentális fáradságot elűző hatása miatt.
A megfelelő test-és arcápolás készítette elő a tökéletesen mutató smink felvitelét. Érdekes tény, hogy Koreában a természetes, nem túl feltűnő színek domináltak, nem úgy, mint a korabeli Kínában vagy Japánban.
A jellegzetes púder az ún. ’mibun’ vagy ’baekbun’ őrölt rizsből, illetve kölesből készült, melyet olajjal kevertek össze, hogy jobban tapadjon az arcra. A port gyakran színezték is.
A mai szépségtrendekben a szemöldökön van a legnagyobb hangsúly, ugyanis a tökéletes forma adja meg a keretet az arcnak. Ezt a tényt a régi idők Koreájában is tudták, és kulcsfontosságú volt a megfelelő forma megalkotása. Az enciklopédiában a 10 legnépszerűbb típus van felsorolva, ezek közül is a leggyakrabban alkalmazott a félhold és a fűzfalevél forma. A fekete, kék vagy sötétbarna színeket indigócserjéből nyerték ki.
A rúzst vagy ’yeonji’-t szintén sáfrányvirágból vonták ki, és az arcra (pl. piros pöttyök esküvők alkalmával), szájra vitték fel.
A szépséggel való törődés persze kuriózumnak számított, és főleg a társadalom felső rétegeihez tartozó nők gyakorolták, akik gyakran a ’kiszengek’ (szórakoztató hölgyek) stílusát másolták. A leghíresebb kiszeng, Hwang Jin Yi szépségreceptje volt, hogy rizsvízben mosta meg az arcát, amitől az nemcsak némileg fehérebb, de bársonyosabb is lett.
Song Hye-kyo színésznő Hwang Jini szerepében Chan Yoon-hyun azonos című filmjében (2007)
A tisztálkodószereket, sminket a Három királyság korában főleg agyagedényekben tárolták, majd a Korjó-korban hirtelen megnövekedett kereslet a kínai porcelán iránt változatos tárolóedények megjelenésének adott teret. A Csoszon-korban a konfuciánus elvek érvényre jutásával visszaszorult a sminkelés hagyománya, helyette a különböző szépségkiegészítők (tükör, fésű, hajdísz, függő, kalap, porcelán tárolóedény) iránt nőtt meg a kereslet.
A 19. században a nyugati kultúra és stílus beszivárgásával a kozmetikai piac kiszélesedett, háttérbe szorítva a hagyományos termékeket. A 20. században a ’Bakgabun’ vagy ’Park’ nevű púder volt az első nagy mennyiségben előállított koreai kozmetikum, ami 1915-30 között vezette az eladási listákat. Hamarosan azonban visszaesett a kereslet iránta, ami a japán uralom, és így a japán márkák megjelenésével magyarázható.
'Bakgabun' púderes doboz az 1910-es évekből
Az ezt követő hullámvölgyek után az igazi fellendülés 1961-től számítandó, amikor is törvényben betiltották a nyugati árukkal való kereskedést. A törvény ugyan változott, de az eredmény magáért beszél. Koreának sikerült létrehoznia egy olyan szépségipart, ami egyedülálló, őrzi a régi hagyományokat és kulturális hidat teremt más országokkal.
TIPP
Ha érdekel a koreai szépségipar történelme, akkor Szöulban járva mindenképpen látogass el a Coreana Cosmetics Museum-ba.
A múzeum nyitvatartását és elérhetőségét megtalálod a következő linen:
A cikket írta: Vizi Erzsébet
Forrás: The Korea Times
Képek forrása: The Korea Times, korea.net