Joon-woo (Yoo Ah-in) egyszerű, lakótelepi streamer, akinek életét a videojátékok és a vlogolás teszi ki. Szülei és nővére éppen házon kívül tartózkodnak, amikor kitör a zombiapokalipszis. A tévében közölt tájékoztató felhívására Joon-woo otthon marad, és teszi, amihez ért: tovább videojátékozik és videókat oszt meg helyzetéről a közösségi médiában. A zombiinváziót csak az erkélyről figyeli. Amikor elmegy az internet és az áram, mi több, az étel és a víz is elfogy, Joon-woo rádöbben, hogy csapdába került: a lakásából nincs menekvés, csak az éhes élőholtak seregén keresztül.
A fiú már éppen végezne magával, amikor a szemközti épületből életjelt ad magáról egy ismeretlen lány, Yoo-bin (Park Shin-hye). Kettejük között életre szóló barátság alakul ki. A kérdés már csak az, meddig tart az életük...
Néhány évvel ezelőtt még senki sem gondolta volna, hogy a zombifilmek „nagy feltámasztója” egyetlen ország lesz, mégpedig Dél-Korea. Aztán 2016-ban befutott a Zombi Expressz (Train to Busan), és az élőholt vonatból azóta sincs kiszállás. A hangos mozis siker után a dél-koreai zombifilm a kisképernyőn folytatta diadalmenetét az eddig 2 évadot megélt A királyság titkaival (Kingdom, 2019; 2020), ami nem mellesleg a Netfilx első dél-koreai gyártású sorozata. Legutóbb a Zombi Expressz folytatása, a Peninsula - Holtak szigete (Peninsula, 2020) borzolta a kedélyeket kissé felemás sikerrel, de időközben becsúszott egy jóval kisebb költségvetésű film is, az #Alive (2020), ami viszont tovább öregbíti a koreai zombifilmek hírnevét.
Az egyre terebélyesedő lista és a növekvő népszerűség is jól mutatja, hogy az élőholtas alműfaj a visszataszítósága ellenére az egyik legkelendőbb dél-koreai filmes portéka. Ez talán annak köszönhető, hogy a saját szépségére híresen odafigyelő koreai néptől éppen olyan idegen a koszos, rothadó zombi, mint élőtől a holt. Ezt az éles határvonalat feszegeti az #Alive, aminek hőse bár él és lélegzik, mégis afféle zombi létállapotban tengeti mindennapjait.
A film hőse – vagyis jobban mondva a központi alakja - a virtuális világ rabja. Ő az a tipikus fiatalember, akit a sávszélesség és a térerő tart életben. A zombiinvázió kitörésével Joon-woo passzív élete alig változik valamit, ugyanúgy videojátékozik és tévézik, mintha a nagyvilágban mi sem történt volna. A modern remete csak azután mászik elő high-tech barlangjából, hogy felélt minden tartalékot a konyhában. Mint látszik, Joon-woo még véletlenül sem az a rátermett hőstípus, aki egy percig is kihúzná a bajban, viszont éppen ezért szerethető, rokonszenves figura. Roppantul szórakoztató, hogy szemtanúi lehetünk annak, hogy egy modern kori, passzív ősember hogyan aktivizálja magát vészhelyzetben, hogyan kezdi el használni az agyát, amire a zombik oly’ sóvárogva éheznek. Joon-woo számára a legnagyobb lökést egy vérbeli túlélő, az utca túloldalán lakó Yoo-bin adja meg. A furcsa pár döcögősen induló együttműködése tovább növeli az #Alive élvezeti faktorát, kissé megnyílik a világ Joon-woo és a nézők előtt is.
Védőangyal a szomszédból: Yoo-bin
Bár a helyhez kötöttség és a meglehetősen szűk szereplőgárda afféle kamaradrámát sejtet, nézőként kétségünk se legyen afelől, hogy nem kapjuk meg a koreai zombifilmekre jellemző pergős akciót és szédítő kaszkadőrmutatványokat. A koreai zombikat megformáló statiszták zöme ezúttal is a legjobb break-táncosok és kaszkadőrök közül került ki.
A sok izgalom és (a lakásajtón kívül dúló) akció ellenére az #Alive mégis inkább a kvázi természetfilmes megfigyelésnek köszönhetően válik maradandó élménnyé. Joon-woot megfigyelhetjük természetes élőhelyén, vagyis a lakásán, ahol fejlődése/felnövése közben megismeri önmagát, a világot és persze Yoo-bint is. Ez az a nagy szív, ami sajnos hiányzott a Peninsulából, ezért az #Alive az a dél-koreai zombifilm, amire régóta vártunk.
A cikket írta: Szilágyi Miklós
Képek, videó forrása: youtube.com, hancinema.com
