A japán mangák sokak számára ismerősek lehetnek, a koreai manhwák azonban talán kevésbé ismertek nemzetközi viszonylatban. A hasonlóságok ellenére a két stílus egészen különböző utat járt be. Mára a propaganda rajzoknak induló koreai képregények is betörtek a köztudatba, japán megfelelőjüktől eltérő módon elsősorban a digitális platformok meghódításával.
A modern manhwák (만화, ejtsd: mánhvá) előzménye Korea Japán általi megszállásához (1910-1945) köthető, amikor rengeteg ma is élő elem került át a koreai kultúrába, ennek az importnak a részét képezték a képregények is. Az 1930-as és ’50-es évek között a koreai képregényeket elsősorban háborús propagandára és politikai ideológiák népszerűsítésére használták. A műfaj az ötvenes évekre vált igazán népszerűvé, ekkor megnyitottak az első Manhwabangok (képregény kávézók), amelyek könnyebb hozzáférést biztosítottak a képregényekhez, azonban a felvirágzásnak hamar útját állta a szigorú cenzúra a hatvanas évek közepétől. A nyolcvanas évektől lazult a sajtószabályozás, és új aranykorszak köszöntött a kreatív ipar ezen szeletére; hosszú idő után először készülhettek képregények, melyekben megjelentek mindenféle kétes, bolond, erkölcstelen figurák is, és a manhwák egyre jobban tükrözték a koreai társadalom egyedi tulajdonságait, versenyképességét.
A modern kori manhwák valódi felemelkedése azonban akkor érkezett el, amikor a Daum Webtoon (2003) és Naver Webtoon (2004) oldalak online kezdtek el manhwákat publikálni. Ez indokolt is volt, hiszen Dél-Koreában az összes könyveladás körülbelül egynegyede képregényekre irányult ezekben az években. Hamarosan fokozatosan megjelentek a történetek angol fordításai, hogy elérjék a nyugati közönséget is.
A ma készülő és elérhető manhwák nagy része webtoonként (okostelefonos olvasásra tervezett képregény) található meg. Ezek a görgetéshez idomuló, hosszú, vertikális képek folytatólagosan olvashatóak telefonról, ez a fajta fogyasztás pedig stilisztikai változásokat is hozott magával. A multimediális kiegészítésekért cserébe, mint a beágyazott zeneszámok, a webtoonok gyakran nem rendelkeznek ugyanolyan szintű művészi részletességgel, mint nyomtatott elődeik, különös tekintettel a hátterekre. A webtoon univerzum kétségtelenül új dimenzióba emeli a képregényfogyasztás élményét azzal, hogy a felhasználók pergamenszerű képet pörgetnek, hiszen ezzel végtelenné válik a cselekmények sora, a figyelem pedig nem lankad.
A manwákat a japán változattól eltérően a számunkra is megszokott irányban, balról jobbra, fentről lefelé kell olvasni. A másik leginkább szembetűnő vizuális különbség, hogy míg a print műfajt előnyben részesítő mangákat – már csak a gyártási folyamat optimalizálása miatt is – a mai napig fekete-fehérben rajzolják, ezzel szemben a digitális platformokat egyre inkább előnyben részesítő manhwák színesek és – ma már – a korábban említett vertikális elrendezés miatt nincsenek lapokra bontva. Ami a karakterek ábrázolását illeti, a mangák szereplőire jellemző nagy szemekkel, apró szájakkal és eltúlzott érzelmekkel szemben a manhwák karakterei inkább törekednek a valósághű emberi arányokra és megjelenésre.
Noha a manhwa – különösen annak nyomtatott formája – még ma sem tudott annyira szilárdan betagozódni a koreai hullámba, mint a k-pop, a koreai szépségápolás vagy a filmipar, fokozatos térhódítása így is egyre jelentősebb. Talán jól bizonyítják ezt az elmúlt évek nagy sikerű, élőszereplős adaptációi is, mint az Üzleti ajánlat (Business proposal), a True Beauty, a Mennydörgés előtt villámlás (Love Alarm), a Bosszúra éhesen (Itaewon Class) vagy a What’s Wrong with Secretary Kim, amelyek a nézők jelentős részét be-, vagy éppen visszavezetik rajzolt előzményeik világába.
A cikket írta: Lukács Edit
Források: japantimes.co.jp, bookriot.com,
bookriot.com, 1stopasia.com, discover.hubpages.com
cbr.com, tfr.news, lareviewofbooks.org
Képek forrása: flickr.com, korea.net, korea.net
