Az előző részben Szöul Jongno (e.: dzsongno) negyedében indultunk sétára Guboval (Park Tae-won önéletrajzi, Gubo, a regényíró egy napja c. regénye nyomán), mely során a főváros korabeli jellegzetes építményeivel és társasági gyülekezőpontjaival ismerkedhettünk meg. Korea legelső plázájától Dongdaemun, majd az akkori nemzeti bank felé vettük az irányt. Végül egy teaházba, ezt követően pedig a Városháza épületéhez látogattunk. Sétánk innen folytatódik.
Gubo a Városházánál egy régi ismerősébe botlott, de az hidegen köszöntötte őt. Azt remélve, hogy más emberek társasága talán enyhítheti sérelmét, a Gyeongseong állomás (경성역, ejtsd: kjangszangjak) várótermébe ment. Sajnos azonban csalódnia kellett, a beteg asszonyok, vidékről feljött árusok és a gyanús, mások után kémkedő emberek elidegenítően hatottak rá, csak szomorúbbnak és magányosabbnak érezte magát.
A Gyeongseong állomás építése 1925 októberében fejeződött be, helyén korábban a Namdaemun állomás fa épülete állt, melyet 1923-ban neveztek át Gyeongseong-ra. 1947-től Szöul állomás néven működött, majd az 1974-ben megnyitott első metróvonalnak köszönhetően forgalma még nagyobb lett. Az 1990-es évektől kezdve azonban vesztett központi szerepéből, a főbb autópályák megnyitása és az expressz buszok népszerűvé válása miatt. 2004-től, a KTX elindítását követően az épületet többé nem használták, de szerencsére a városvezetés nem hagyta veszni. Az egykori állomás The Culture Station, Seoul 284 néven született újjá, és kulturális komplexumként működik. A 2009-től 2011-ig felújításon átesett épület napjaikban kulturális rendezvényeknek, előadásoknak, szemináriumoknak és konferenciáknak ad otthont.
A Gyeongseong állomás épülete napjaikban
Gubo az állomásról egy teaházba tartott költő-újságíró barátjával találkozni, ahol munkáról és James Joyce-ról beszélgettek. Találkozójuk után Gubo a Jongno rendőrállomás előtt elhaladva újfent egy teaházba, a Jebidabangba (제비다방, ejtsd: dzsebidábáng) tért be. A helyet 1933 és 1935 között a híres író és festő, Yi Sang működtette. Gubo a hely tulajdonosát kereste, de ő épp házon kívül tartózkodott. Visszatérése után együtt vacsoráztak.
A kép bal oldalán Yi Sang középen Park Tae-won, jobb oldalon pedig Kim So-un, az ismert gyerekkönyvíró látható
A vacsora után a Gwanghwamun (광화문, ejtsd: kvánghvámun) irányába indult, mely a fővárosban található 5 főpalota közül a legnagyobb, a Gyeongbok palota (경복궁, ejtsd: kjangbokkung) főkapuja. A kapu eredetileg 1395-ben épült a palotával együtt, azonban az Imjin háború (1592–1598) során mindkettő leégett. Az újjáépítésre 1865-ben került sor. A japán megszállás ideje alatt, a koreai kultúra kiirtására hozott intézkedések keretében a palotának több épületét is lerombolták, helyükre 1927-ben a főkormányzó hivatala került. A kapu mögött a Joseonchongdokbu Cheongsa (조선총독부 청사, ejtsd: csoszancshongdokpu cshangszá) épülete volt látható, melyet végül 1996-ban bontottak le.
Gwanghwamun, mögötte a már lebontott főkormányzó hivatalának épülete
Az utcán Gubo egy barátjának unokaöccseibe botlott, akiknek dinnyét vett, majd újra a Nangnangpara (1931-ben alapított teaház) felé vette az irányt. Útja során egy biciklis küldöncbe (tipikus látvány a század első felében) botlott, melynek hatására az az érzése támadt, hogy szívesen fogna a kezébe egy megható táviratot, szívesen írna barátainak képeslapot a teaház csendes sarkában. Ott aztán Mischa Elman előadásában Csajkovszkijt hallgatott. Később csatlakozott egy társasághoz, de azok feldühítették őt. Barátja viszont épp időben érkezett, aztán együtt távoztak egy másik teaházba. Gubo sétája éjjel kettőkor ért véget, a még mindig emberektől nyüzsgő Jongnoban. Eszébe jutott anyja aggódó arca, aki biztosan álmatlanul fekszik, várva haza fiát. Barátjának ajánlatára, miszerint másnap is találkozzanak, annyit válaszolt: ő ezentúl otthon marad írni.
A cikket írta: Rácz Ivett
Forrás: Koreana Spring 2019
koreaherald.com, museum.seoul.go.kr, seoul284.org, encykorea.aks.ac.kr
Képek forrása: hani.co.kr, sedaily.com, kyu1128.tistory.com, signal.sedaily.com, creasy.tistory.com
