Hintó és jó modor!
2021. február 12. írta: Koreai Kulturális Központ

Hintó és jó modor!

Koreai hordszékek és gyaloghintók

Homérosztól tudjuk, hogy már Akhilleusz és Hektór is lovas harci szekereken csaptak össze, és ki ne emlékezne a Ben-Hur híres kocsihajtó versenyére, ahol négy-négy pompás paripa röpítette körbe-körbe az ókori Róma Forma 1-es fogatait az arénában. Korea régi királysága, Kogurjó (i.e. 37- Kr.u. 668.) feltárt síremlékeiből is kitűnik, hogy létezett kordéra hasonlító szekér náluk, mégis azt látjuk, hogy a hatalmasságokat még a Csoszon-kor (1392-1910) végén is emberek cipelték díszes hordszékeken és gyaloghintókon.

1_700x301_2.jpg

Amennyiben könnyedén szeretnénk a kérdésre választ és magyarázatot találni, a legkézenfekvőbb oknak a hegyes-völgyes terep és az úttalan utak sokasága látszik, ahol nem igazán tűnt jó megoldásnak a kerekeken zötyögő szekér. Így aztán leginkább maradt a lóháton (szegényebbeknek öszvéren) való utazás, amit azonban – háborús helyzetektől eltekintve - nagyuraknak nem túl gyakran illett művelni, a hölgyekről már nem is beszélve. A koreai hordszékek és gyaloghintók gyűjtőneve a gama (가마, ejtsd: kámá), melynek az évtizedek folyamán jó pár fajtája alakult ki, egy valami azonban közös volt bennük: hórukk emberi hajtóerő nélkül meg sem tudtak moccanni. 

Színpompás gyaloghintó csoszoni királyi fenségek szolgálatára

2_a_yeon_700x525.jpg

Yeon, a királyi gyaloghintó

A gama azonban cseppet sem volt hatékony közlekedési eszköz, ahogy arra már egy csoszon-kori tudós férfiú, bizonyos Park Jega is rámutatott egyik leírásában, mivel rengeteg ember erőfeszítését, verejtékes munkáját állította egyetlen ember kényelmével szembe, aki persze a koreai képzeletbeli társadalmi piramis legfelső csücskén üldögélt. A hierarchikus rendszerben Csoszon királya egyszerűen nem közlekedhetett gyalogosan! Neki még a királyi palota épületei között is egy yeo-nak nevezett (여, ejtsd: ja), fedetlen hordszéken kellett A-ból B-be eljutnia. Ha elhagyta a palotát, két választása volt, vagy lóra száll, vagy egy rikítóan fényűző gyaloghintón utazik, amit yeon-nak hívnak (연, ejtsd: jan, lásd fenti kép). Négy sarkát káprázatosan faragott, sárkányfejjel díszített, karcsú oszlop tartotta, az utazófülkét gyöngyökkel és aranyos hímzésekkel ékített függöny vette körbe. A hosszú szállító rudakat is faragott sárkányfejek díszítették, és természetesen az egész alkalmatosság karmazsinvörös színben pompázott, ami szigorúan a királyi dinasztia védjegye volt. Minél többen vitték a yeon-t, annál stabilabb volt a mozgása, ezért ezen a közlekedési eszközön minimum húsz ember hordta-vitte ő királyi felségét.  

Nagyméltóságú urak hordszéke és utazóhintója

3_a_deong-_700x525.jpg

A hercegkisasszonyok számára szolgáló deong és a miniszterek rendelkezésére álló yanggyo 

Az első rangba tartozó miniszterek és a királyi tanács tagjai, azaz a király után a legmagasabb rangú urak az úgynevezett yanggyo-n (양교, ejtsd: jánggjo) utaztak. A hordszékeknek ezt a fajtáját négy ember vitte, méghozzá a négy rúdhoz erősített hámok segítségével, amit a hordozók vállán vetettek át. Egy ilyen yanggyo-t láthatunk az egyik 18. századbeli festményen is (jobb oldali kép), melynek alkotója Kim Hong-do. A mű Hong I-Sang második államminisztert ábrázolja, amint éppen egyik este hazafelé tart hordszékén, egy hatalmas legyező alatt hűsölve, mintegy húsz kísérővel körülvéve, sőt egy szolga még az utat is söpri előtte. Ennek az embernek egyébként az is a feladata volt, hogy hangos és fenyegető rikoltozással nagy uraság közeledtét tudassa, akinek útjából mindenki takarodjék, de ha ez nem menne, a porba hullva várja meg az úr elhaladását.  

A bal oldali képen a királyi hercegkisasszonyok gyaloghintóját, a deong-ot (덩, ejtsd: dang) láthatjuk, amelyet  virág- és gyümölcsmintákkal gazdagítottak. 

4_a_ssanggyo-_700x153.jpg

Egy továbbfejlesztett változatban végre két lovat is bevetettek. Ez volt a ssanggyo (쌍교, ejtsd: szánggjo), ahol az elöl és a hátul haladó ló nyergéhez két hosszú rudat erősítettek, mely a hordszéket tartotta. A stabil utazáshoz azonban még mindig kellett két-két ember jobbról és balról, akik a székhez közeli, rögzített keresztrudakkal igyekeztek kiegyensúlyozni az esetleges imbolygást, billegést, nehogy a bent utazó nemesember rosszul érezze magát. A ssanggyo-t magas rangú királyi titkároknak, illetve második rangba tartozó minisztereknek volt joga használni, de csak abban az esetben, ha a főváros, Hanyang (mai Szöul) falain kívüli vidékekre utaztak. Mondani sem kell, hogy a lovak összehangolt mozgása elengedhetetlen volt, ezért a sebesség és ritmus tempóját egy elöl haladó muzsikus szolga ütemes énekkel diktálta, amihez a két lovasnak igazítani kellett paripáik lépteit.

Hölgyek gyaloghintója – kényelmetlen, viszont bájos

5_a_noi_700x326.jpg

Úgy a 16. század derekától kezdve a nemes hölgyeket az úgynevezett youk gyoja-ban (유옥교자, ejtsd: juokjodzsá) szállították, hordozták. Mivel nők számára készült, először is túlontúl finoman megmunkáltnak és esztétikailag minden kifogáson felülinek kellett lennie. A youk gyoja-t természetesen a nemesi kaszthoz tartozó nők vehették igénybe elsősorban, ám olykor, például esküvőjük alkalmával, a köznép leányai is utazhattak e bájosan és gazdagon dekorált, ámde egy nagyobb doboznál nem sokkal méretesebb alkalmatosságban. A szűk kabinban hamarosan fojtogatóvá vált a levegő – főleg nyáron –, így egy szolgálónak folyamatosan legyeznie kellett a bent kuporgó kisasszonyt, vagy nagyasszonyt, méghozzá egy igen aprócska ablakon keresztül. Hányinger esetére egy éjjeliedényhez hasonlatos kosárféleséget is tartottak benne, így még a piciny cipellőkbe szorított lábacskákat sem lehetett eléggé kényelembe helyezni. Pedig a Csoszon-kor hajnalán – hisszük vagy sem – a hölgyek az urakhoz hasonlóan nyitott gyaloghintókon is utazhattak, sőt lóháton és öszvérháton is. Ahogy azonban a konfuciánus eszmék mind mélyebbre ásták magukat a koreaiak gondolkodásmódjában, úgy egyre nagyobb problémának látszott a hölgyek nyitott hordszéken való utaztatása. Még majd valamely jóképű szolga, ki hűségesen cipeli a gyaloghintót, szemet mer vetni a benne utazó asszonyra, vagy meg merészeli érinteni a kisasszony köpönyegének szélét, hogy egyéb védtelen testrészéről ne is beszéljünk! 

6_a_700x525.jpg

Így aztán a nemes csoszon-kori hölgyek ékes, szépséges, ámde szűk utazókalitkába kényszerültek. Azt már csak némi malíciával tudjuk elképzelni, hogy mindez azért volt így, hogy még egy kirándulástól is – kiruccanást még csak említeni sem merünk – hosszú időre elmenjen a kedvük!

Bizony, hölgyek, ha vállalkoznátok egy ilyen kalandra, ne habozzatok, csak ki kell fogni egy olyan alkalmat, amikor erre a Koreai Állami Palotamúzeum újra programot hirdet, mely során (természetesen csak az eredeti hintók másolataiban) ki lehet próbálni egy csoszoni utazást!                         

 

A cikket írta: Csajka Edit

Cikk és képek forrása: Korean Heritage, Chung Yeon-sik, a Szöuli Női Egyetem történelem professzorának tanulmánya, Dél-Koreai Állami Palotamúzeum

A bejegyzés trackback címe:

https://koreainhungary.blog.hu/api/trackback/id/tr7916423694

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása