Korea in Hungary

Individualizmus és kollektivizmus

Segítség, koreai a főnököm (2. rész)

2019. május 10. - Koreai Kulturális Központ

Hofstede (2011), az interkulturális kutatások egyik első úttörője hat dimenzió mentén javasolja ellentétpárok szerint kategóriákba sorolni a különböző kultúrákat. Jelmondata: „Ha meg akarjuk ismerni a fennálló rendszereket, akkor meg kell értenünk a társadalmat, amiben élnek”. Az 1960-70-es években végzett többlépcsős kutatásában az IBM pszichológusaként a multinacionális cég alkalmazottainak munkához kötődő értékrendjét vizsgálta. A kapott eredmények alapján állította fel a kultúrák összehasonlításához javasolt ellentétpár-rendszerét, egy először négy, majd az utóbbi két évtized kutatásainak hatására további két dimenzióval kiegészített rendszer szerint. A cikkben az egyik olyan dimenziót vizsgáljuk meg részletesebben, mely mentén Dél-Korea és Magyarország a leginkább különbözik.

header_22.png

Individualizmus vs. kollektivizmus

E dimenzió alapvető kérdése az, hogy a társadalom tagjai milyen mértékben részesítik előnyben a másoktól való függetlenséget. Dél-Korea és Magyarország e dimenzió mentén különbözik, ezért a két kultúra találkozásánál az így leírható kulturális különbségek potenciális konfliktusforrást jelenthetnek. Shim és munkatársai (2008) részletesen kifejtik a két típus közötti alapvető különbségeket:

individualista kultúra

kollektivista kultúra

egyéni célok, érdekek

közösségi célok, érdekek

bűntudat alapú

szégyen alapú

kontextustól független

kontextusfüggő

vertikális kapcsolatok

horizontális kapcsolatok

saját csoport/másik csoport közötti különbségtevés minimalizált

saját csoport/másik csoport közötti megkülönböztetés maximalizált

saját arc (face) védése

mások arcának (face) védése

 

Az individualista és kollektivista kultúrák közötti alapvető különbségek

4.png

Az individualista társadalmak tagjai nyelvhasználati kutatásokban is kimutatható mértékben többször fejezik ki magukat az „én” szempontjából, hiszen az egyének legfőbb jellemzője a függetlenség, ennek megfelelően megköveteli tagjaitól az önmagukért való felelősségvállalást és a kreativitás, tehetségek, képességek kibontakozását. Az ilyen típusú társadalmak jelentős része a nyugati karteziánus filozófiai hagyományokra épül, mely az emberi élet értelmét az önmegvalósításban látja, gyengeségnek titulálja a másoktól való függőséget, az egyént és viselkedését pedig kontextustól függetlenül értelmezi. Ebből kifolyólag az egyén viselkedésében természetes módon elfogadott, sőt megkívánt az asszertivitás és a saját érdekek szem előtt tartása.

A kollektivista társadalom a „mi”-re épül, az egyén és viselkedésének elsődleges meghatározói azok a kapcsolati relációk, amikkel a társadalomhoz kapcsolódik. Ez nem azt jelenti, hogy a kollektív társadalmakban nem vesznek tudomást az embereket egymástól megkülönböztető egyéniségről, személyiségbeli különbözőségekről, belső motivációkról, vágyakról, viszont a viselkedést meghatározó lehetséges hajtóerők közül nem ezeket tartják elsődlegesen elfogadhatóaknak.

5.png

A kollektivista kultúrákban elsődleges cél a kapcsolati harmónia fenntartása, ezért a társadalom résztvevői a nagyobb közösségek iránti elkötelezettségüket lojalitással, az egyéni érdekek háttérbe szorításával és feltétel nélküli tisztelettel fejezik ki. A kollektivista szemléletnek megfelelően akkor beszélhetünk kiteljesedett életről, ha az egyén megfelel az őt meghatározó kapcsolati relációk alapján ráeső szerepeknek. 

A harmónia fenntartásának érdekében az individualizmusban erősségnek számító viselkedésmódok itt elfogadhatatlanok és negatív elbírálásban részesülnek. Az önérdekeket előnyben részesítő, önfejű, egocentrikus viselkedés éppen ezért az ilyen társadalmakban gyengeségnek vagy éretlenségnek címkézve hibás magatartásnak számít.

Szégyen vs. bűntudat

További különbséget fedezhetünk fel a két beállítottság között, ha megvizsgáljuk azt, mi motiválja az egyéneket a társadalom írott vagy íratlan törvényeinek betartására. Az individualista társadalmakat szokás bűntudat alapú kultúráknak is nevezni, mivel a bűntudatra alapozva igyekszik tagjait a helyes magatartási formák betartására kötelezni. A társadalom tagjai alapvetően hisznek egy univerzális, kontextustól független jó és rossz létezésében, így a nem elfogadható viselkedést bűnnek címkézik és az elkövetőtől bűnbánatot követelnek meg. Az egyének tehát azért fogják betartani a szabályokat, mivel szeretnék elkerülni a bűn elkövetése után kialakuló bűntudat érzését.

8.png

A szégyen alapú kultúrákban ezzel szemben sokkal nagyobb szerepet játszanak a külső szankciók és az ezek következtében kialakuló szégyenérzet. A kontextustól függő gondolkodás szerint a jó és rossz nem abszolút kategóriák, az, hogy mi számít bűnnek, szituációról szituációra változhat. A szabályok betartását elsősorban a szégyentől való félelem motiválja. A szabályok megszegése nem önmagában lesz nemkívánatos, sokkal inkább azért, mert az elkövető „szégyent hoz saját és hozzátartozói fejére”. Tehát leegyszerűsítve, nem az számít elfogadhatatlannak, hogy valaki hibázik, hanem az, ha erre fény is derül.

Horizontális vs. vertikális kapcsolatok

9.png

Érdekes hozadéka az individuális-kollektivista beállítódásnak az, hogy az egyének milyen típusú kapcsolatokban mozognak otthonosabban. Az individualista kultúrákban nevelkedett személyek inkább a horizontális (azonos státuszba tartozók közötti) kapcsolatokat preferálják, míg a kollektivista társadalmak tagjai sokkal inkább viseltetnek pozitív attitűddel vertikális (különböző státuszba tartozók közötti) viszonyrendszerek felé. Ennek megfelelően az utóbbi kultúrák sokkal érzékenyebbek a státuszbeli különbségekre (életkor, családi háttér, születési hely, lakóhely, végzettség, stb.), és engednek meg pozitív diszkriminációt a magasabb státuszba esők irányában.

A cikkben megvizsgáltuk az egyik legalapvetőbb kulturális dimenziót, részletesen utánajártunk az individualista és kollektív gondolkodás közötti különbözőségeket. Az, milyen társadalomba születünk, milyen elvek mentén történik a nevelésünk, az óvodában, iskolában, majd később a munkahelyen milyen szabályokat sajátítunk el a jó előmenetel érdekében, mind erőteljesen befolyásolják azt, hogy felnőttként hogyan veszünk részt a mindennapok történéseiben. Nagyon nehéz a kulturális puttonyunkban hozott mintákat megváltoztatni, azonban más országból, népcsoportból, kultúrából érkező emberekkel való kapcsolatunkban elengedhetetlen a nyitottság és annak felismerése, hogy a másik ugyanúgy „mással”, ismeretlennel és furcsával találkozik, amikor az én személyemet látja.

 

A cikket írta: Kovács Janka

Idézett források:

Hofstede, G., Hofstede, G. J. & Minkov, M., 2010. Cultures and Organizations: Software of the Mind. Revised and expanded 3rd Edition. New York: McGraw-Hill.

Shim, T. Y.-j., Kim, M.-S. & N. Martin, J., 2008. Changing Korea: Understanding culture and communication. New York: Peter Lang Publishing.

Képek forrása: pexels.com

A bejegyzés trackback címe:

https://koreainhungary.blog.hu/api/trackback/id/tr8714748683

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.