„Az időszámításunk előtti 6. század Kínájában született konfucianizmus nem klasszikus vallás, inkább egyfajta filozófiai rendszer, társadalmi magatartáskódex, normagyűjtemény, mely áthatja a társadalom minden szintjét, meghatározza a társadalmi csoportok egymáshoz való viszonyát, az egyén helyét, jogait, felelősségeit.” - írja Lengyel Miklós, volt dél-koreai nagykövet Koreáról megjelent könyvében.

Egy jól működő társadalom a konfuciánus felfogás szerint három kötelék és öt kapcsolati reláció mentén szerveződik. Ezt nevezik koreaiul a Samgangoryun (ejtsd: szám-gáng-o-rjun, koreaiul: 삼강오륜, kínaiul: 三綱五倫) elvének.

Az első kötelék az uralkodó és alattvaló, a második az apa és a gyermek, a harmadik a férj és a feleség között köttetik meg. A kapcsolati relációk a szülő-gyermek, uralkodó-alattvaló, férj-feleség, idős-fiatal és barát-barát kapcsolata. Ezek közül az első négy alá-fölérendeltségi viszonyként is értelmezendő, a barátok között viszont egyenjogúságról beszélhetünk.

Samgangoryun

A konfucianista tanítás minden relációhoz egy etikai kódexet rendel. A szülő felé elvárás, hogy gondoskodjon a gyermekről, a gyermek pedig feltétel nélküli tisztelettel tartozik szülei iránt. Az uralkodó (vezető) igazságossággal irányítja a rábízottakat, amit az alattvalók hűséggel viszonoznak. A házasságot illetően a férfi és női szerepek élesen elkülönülnek, továbbá a feleség alárendelt a férjjel szemben, hűséggel és tisztelettel tartozik iránta. A fiatalok eleget tesznek az idősebbek kéréseinek, előzékenységet, engedelmességet és tiszteletet tanúsítanak irányukban. Két barát között kulcsfontosságú a bizalom, kölcsönösen számíthatnak egymásra, akár a saját érdekeiket háttérbe szorítva is segítik egymást, bármikor készek akár meghalni is egymásért.

A kínai írásjegyek átvételével kialakult koreai szavak alaposabb vizsgálatával látható, hogy a „feladatok” alapvetően férfi-központúan és az egyes relációkat illetően mindig a hierarchiában felülállót érintően kerülnek megfogalmazásra. Ebből is látszik, hogy Konfuciusz elsődleges célja az volt, hogy megtanítsa a leendő uralkodókat, vezetőket – legyen az király vagy egy családapa – egy jól működő társadalom alapelveire.

Első olvasatra hajlamos az ember az engedelmességgel tartozó „elnyomottakat” „sajnálni”, valójában a rendszer legalább akkora hangsúlyt helyez a fölérendelt helyzetben élőkre, a tőlük megkívánt elszámoltathatóság és felelősségvállalás tekintetében.

A politikai és gazdasági átalakulás következtében a hagyományos konfuciánus kapcsolati relációk is több-kevesebb átalakuláson mentek keresztül. Elmondható, hogy az egykori uralkodó-alattvaló reláció a mai munkahelyi viszonyrendszer felettes-beosztott szerepeiben él tovább. A szülő-gyermek, férj-feleség, idős-fiatal relációkban gyors ütemű „lazulás” tapasztalható, mely nagyban magyarázható az utóbbi évtizedekben tapasztalt „amerikanizálódással” (pl. tegező nyelvtani forma használata a gyermekeknél a szüleikkel folytatott kommunikációban, ami évszázadokkal korábban elképzelhetetlen lett volna). Mégis fontos ismernünk a hagyományos konfuciánus gondolkodási rendszert, hiszen ez a mai napig átszövi a koreai társadalmat és a kapcsolati viszonyrendszereket.

A cikket írta: Kovács Janka

Idézett forrás: Lengyel, Miklós (2014). Dél-Korea, Ázsia rejtett gyöngyszeme. Budapest, Libri Kiadó

Képek forrása: 안전신문, www.119news.net