Korea in Hungary

Koreai népmesék

2017. november 28. - Koreai Kulturális Központ

Sárkányok, szellemek, tigrisek, természetfeletti lények, királyok, vándorok és a mindennapok emberei mind-mind szerves részét képezik a koreai népmesék világának. A generációról generációra szálló, évszázadokon átívelő történetek a mindennapokról, pénzről, szerelemről, igazságtételről mélyen beleivódtak a koreai pszichébe, és a mai napig valahol mélyen ott gyökereznek az emberek tudatában.

borito1.png

A koreai kultúra, és ezáltal a népmesék történeteire is rányomta a bélyegét a történelem alakulása, a vallási irányzatok megjelenése, virágzása és azok hanyatlása is. A legjelentősebb, mély nyomot hagyó irányzatok a sámánizmus, a buddhizmus, a konfucianizmus, a taoizmus és a XX. században megjelenő kereszténység. Ezek közül egyértelműen a sámánizmus a legrégebbi. Eredete a feledés homályába veszett, azonban nyomai a mai napig fellelhetők mind a kultúrában, mind a népmesékben. A sámánizmus némileg háttérbe szorult a buddhizmus megjelenésével, azonban a két vallás alapvetően jól megfért egymás mellett. A buddhizmus a Silla, illetve a Goryo korszakban élte virágkorát, azonban a templomi élet luxusa és a szerzetesek politikai befolyása miatt csökkent a népszerűsége. Olyannyira, hogy bizony számos mesében a szerzetesek mint negatív figurák vannak jelen. A hanyatló buddhizmust a konfucianizmus váltotta, amely szigorú szabályrendszerével igen komoly hatást gyakorolt mind a társadalomra, mind az ebben az időszakban keletkezett történetekre.

Ahogy ez már a rövid bevezetésből is látszik, a történetmondás igen mélyen gyökerező hagyomány a koreai kultúrában. Ebből kifolyólag számtalan műfajjal találkozhatunk a tanmeséktől egészen népmesékig. Igen ám, de hogy ne legyen annyira egyszerű a dolog, maguknak a népmeséknek is több változata van. Ezek közül – hála az elmúlt évek nagy nézettségű sorozatainak - az egyik legismertebb az 이물담 (ejtsd: imuldám), melynek a szereplői olyan természetfeletti lények, mint a koboldok, szörnyek, szellemek és démonok. Ezekben a mesékben a természetfeletti szereplők kapcsolatba lépnek az emberek világával, és hatást is gyakorolnak arra. Egyfajta tanmeseként ezek a történetek arra hívják fel a figyelmet, hogy sokan élnek körülöttünk, és a cselekedeteink, jó vagy éppen rossz döntéseink kihatással vannak a környezetünkre.

A népmeséknek számtalan természetfeletti szereplője van, ezért most csak arra a néhányra térnék ki, melyek már voltak népszerű sorozatok főszereplői, hiszen a forgatókönyvírók nem mindig ragaszkodnak a történeti hűséghez, és ez bizony megnehezíti az eligazodást a természetfeletti lények már amúgyis szövevényes világában. Erre talán az egyik legjobb példa a múlt év méltán népszerű Goblin dokkaebi-je (도깨비 – dokkebi) Gong Yoo (공유 – Kongju) alakításában, aki ebben a sorozatban egy szomorú sorsú pozitív hősként jelenik meg, míg egy korábbi, a My girlfiend is a gumiho című, szintén sikeres sorozatban sokkal inkább negatív figuraként jelenik meg ugyanaz a mitikus lény. Na de akkor ki is ez a dokkaebi? Kissé megtévesztő módon (valószínűleg jobb szó híján) az angol és a magyar nyelv is a koboldnak fordítja, azonban az általunk ismert és a dokkaebi-k között bizony nem sok hasonlóság van.  Kezdve azzal, hogy bizony a koreai koboldoknak igen csak sokan vannak, és mind-mind különbözőt tulajdonságokkal bírni. Míg nálunk a koboldokról általában félelmetes és gonosz kis lények jutnak eszünkbe, mint például a Hercegnő és a kobold című rajzfilmben is, addig Koreában ezek a természetfeletti lények csak igen ritkán gonoszak, sokkal inkább tréfásak, leginkább talán az ír leprikónokhoz hasonlítható a karakterük és szerepük a koreai népmesékben. 

1_kep_dokkaebi_wikipedia.jpg

A figura először a XIII. században született Samguk Yusa (삼국유사 - számgukjusza – a három királyság története) című könyvben szerepel. A koreai koboldok igen sokféle alakúak és méretűek lehetnek. Lehet szarvuk, gülü szemeik, nagy szájuk, hosszú és hegyes fogaik, vagy akár lehetnek nagyon szőrösek is. Általában éjszakai lények, akiket nappal csak esős és ködös napokon látni. Ebből is látszik, hogy bár ezek a koboldok nem emberi lények igazából szörnyetegnek sem lehet őket nevezni, és általában inkább segítik az embereket vagy megtréfálják őket, de nem gonoszak. Ha ezt vesszük alapul, bizony mindkét drámában éltek az írói és rendezői szabadsággal, hiszen egyik kobold sem a tipikus népmesei szerepkör jellemzőit hozza, a külsőt tekintve pedig…hát Gong Yoo-ról és No Min Woo-ról (노민우 – No Minu) sok mindent el lehet mondani, de azt semmiképp sem, hogy picik és rondák lennének. ;-) 

A koboldokhoz hasonló a kaszás figurák közötti eltérés az európai kultúrkörben, illetve Európában. Míg nálunk a kaszás egyértelműen negatív lény; általában egy csontváz fekete kámzsában, a fejére húzott csuklyával és egy jó nagy kaszával, ezzel ellentétben Koreában már maga a mitikus lény neve is egészen mást közvetít, ugyanis a 저승사자 (csoszüngszádzsá) megnevezés túlvilági hírvivőt jelent, és a feladatuk az elhunytak átkísérése a túlvilágra. Ezek a hírvivők emberi alakúak, mindig feketében vannak, általában hanbokot és kalapot viselnek.

4_kep_grim_reaper.jpg

5_kep_grim_reaper.jpgA nem túl változatos színvilág az öltözködésben a sorozatban is megjelenik a kalappal együtt, azonban a koreai folklórban a hírvivők kalapja nem teszi láthatatlanná a viselőjét. Csavar a történetben, hogy ezzel a tulajdonsággal egy népmese szerint a kobold kalapja bír. 

Bár a sorozat szerint a koreai koboldoknak nem sok dolga van a szellemekkel, azok félnek tőlük. Ez nagyjából egyezik is a népmesékben leírtakkal, és az európai történetektől ismét eltér, hiszen náluk sokszor kerülnek összetűzésbe a szellemekkel. Míg a koreai népmesékben a koboldok sokszor valami tárgyhoz kötöttek, addig a szellemek (귀신 – kvisin) az élet és a túlvilág határán rekedt lelkek, akiknek elintézetlen ügyük maradt hátra, és addig nem távozhatnak a túlvilágra, amíg ezt meg nem oldják. A koboldokhoz hasonlóan több fajta szellem létezik, és főbb tulajdonságaik, megoldandó feladataik ettől függően változnak.

6_kep_szellem_tistory.jpg

A sorozatok kapcsán szóba került kilencfarkú rókatündér/démon, a 구미호 (kumiho) is érdekes szereplője a folklórnak. A kumiho legenda valamikor a IX. században kerülhetett Koreába Kínából. A történet érdekessége, hogy egyedül itt írják le mindig nagyon gonosz, démoni teremtményként. A kumiho mindig gyönyörű fiatal nő, aki elcsábítja a férfiakat, és megeszi a szívüket és/vagy a májukat. A történetnek több változata is van. A két legismertebb az, melyben az egyik szerint 1000 évig nem ölhet férfit, a másik szerint pedig 1000 férfi szívét kell megennie, hogy emberré válhasson. A történetek közös pontja, hogy a kumiho mindig emberré akar válni. Míg a kumiho a népmesékben egyértelműen félelmetes és negatív szereplő, napjainkban átalakulóban van ez a megítélés, köszönhetően a sorozatok karaktereinek és a reklámoknak, ahol a kozmetikai termékeket a híres gyönyörű kumihó imázzsal promotálják.

7_kep_kumiho_amino_apps.jpg

A koreai népmesék és mítoszok világa nagyon gazdag, és bizony még bőven van mit megismerni belőle. Az elmúlt években egyre többször találkozni olyan sorozatokkal, amelyek ezekhez a gyökerekhez nyúlnak vissza. Tény, hogy sokszor igen komoly átalakuláson esnek át a karakterek, és sok esetben a forgatókönyvírók és rendezők elengedik a történeti hűséget, viszont 1-1 népszerű sorozat segítségével a nézők figyelme a koreai folklórra irányítható.

 

A cikket írta: Szabó Dóra

Képek forrása: coisasdacoreia.wordpress.com, wikipedia.com, kpopfighting.com, wordpress.com, tistory.com, aminoapps.com

A bejegyzés trackback címe:

https://koreainhungary.blog.hu/api/trackback/id/tr9013346537

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.