2025. december 03. írta: Koreai Kulturális Központ

A Csoszon-kor fejfedői

Kisokos történelmi sorozatokhoz

Koreát szokás a kalapok országaként is emlegetni. Azoknak, akik legalább egy történelmi sorozatot láttak, valószínűleg nem meglepő az állapítás. A hagyományos koreai öltözet szinte elképzelhetetlen különféle fejfedők nélkül, amelyek sokat elárulnak viselőjük társadalmi státuszáról, rangjáról.

A Csoszon-korban a királytól egészen a legalsó rétegig különféle fejfedőket viseltek. Alakjuk alapján két típusra oszthatjuk őket: a panggat (방갓, banggat) és a perengi (패랭이, paeraengi). Az előbbinél a kalap és az árnyékoló rész nem különül el élesen, míg az utóbbinál igen.

A panggat típusba tartozik a szatgat (삿갓, satgat), amely nádból vagy gyékényből fonott, esernyőhöz hasonló alakú fejfedő. Eső és napfény ellen védett, társadalmi státuszt vagy rangot nem jelzett, így bárki viselhette.

Szatgat @한국민족문화대백과사전

Ebbe a csoportba tartozik a csonmó (전모, jeonmo) is, melyet a nők házon kívül viseltek. Fennmaradt ábrázolások alapján udvarhölgyek viselhették, de a magas rangú hivatalnok és nemesi családba tartozó nők nem. Ugyanakkor Sin Junbok (신윤복; Shin Yun-bok) korabeli életképei alapján látható, hogy a megjelenésükre igényes kiszengek is használták kinti fejfedőként.

A csonmón a gazdagság (富) és a nemesség (貴) írásjegyek láthatók @한국민족문화대백과사전

A perengi típusba tartozik maga a perengi kalap, amely vékonyra hasított bambuszcsíkokból ritkásra fonva készül, a kalap teste és a karimája jól elkülönül, teteje pedig kerek. Ahogy alakultak a kalaphasználati szabályok és szokások, a perengit viselők köre egyre szűkült. Amikor a hüngnip (흑립, heungnip), a jól ismert fekete kalap a hivatalnokok és a nemesek, illetve a köznép házon kívül hordott fejfedőjévé vált, hivatalt nem viselő tudós réteg perengit már csak gyászt követően, a halotti szertartások rövid időszakában viselt, a kereskedők pedig utazáskor.

Alacsonyabb rangúak, például alacsony rangú katonai szolgálatot teljesítő személyek és vándorárusok viszont a Csoszon-kor végéig használták: az előbbiek feketére lakkozott változatot, az utóbbiak pedig nagyméretű gyapotgombbal díszítettet. A kézművesek és alacsonyabb osztályba tartozó emberek is viselték, de ha az utcán találkoztak egy nemessel, le kellett venniük, és a földre borulniuk.

A korábban említett fekete kalapot inkább gat néven ismerjük, de fontos tudni, hogy a gat tágabb értelemben minden panggat és perengi típusba tartozó fejfedőre használható kifejezés, szűkebb értelemben viszont a hüngnipet jelenti. A sokféle hivatalos fejfedő közül a legszélesebb körben a hüngnipet viselték, különösen a nemesi réteg körében volt kedvelt. 1895-ben elrendelték, hogy legalsóbb társadalmi rétegbe tartozók is viselhessék, és betiltották a perengi használatát, de az engedély ellenére sem merték viselni, és továbbra is a perengit hordták.

Tedzsong király (1367–1422) idején a hivatalnokok gatot viselve léphettek be a palotában, akik viszont panaszkodtak a kényelmetlenségre. Ezért 1417-től a hivatalban a szamót (사모, samo) kellett viselniük, a gat a hétköznapi viselet része lett. 1426-ban a hivatalos ruházati szabályzatban a mindennapi viselethez is engedélyezték a szamo használatát, így lett a szamo a Csoszon-kor talán egyik legjellegzetesebb, hivatalnokoknak előírt fejfedője (관모, gvanmo). A kalap hátsó része magas, eleje alacsony, hátsó felületére vékony, szarvaknak nevezett elemek vannak erősítve. Viselése esküvő alkalmával a közrendűek számára is meg volt engedve - ez a sapka látható napjainkban is a férfiakon az esküvőn.

Egy másik jellegzetes fejfedő típus a csangdzsakvan (정자관, jeongjakwan). Ez a magas rangú hivatalnokok és nemesek hétköznapi, otthon viselt fejfedője volt. A megnevezés a neo-konfucianizmus tanainak alapítóira, Cheng Hao-ra és Cheng Yi-re utal, akiket a Csoszon-kori elit gyakran egységesen „Csangdzsa” (Jeongja) néven említett. Az ő tiszteletükre alkották meg ezt a két vagy három szintből álló, hegyeket idéző fejfedőt.