A modern koreai festészet egyik meghatározó alakja Kim Gicshang (김기창, Kim Ki-chang, 1913–2001), aki a hagyományos koreai festészetet a modern kifejezésmóddal ötvözve önálló művészi világot teremtett. Az akkor már több évtizede alkotó, elismert festő a koreai háború idején felesége családjához, az Észak-Csolla tartományban fekvő Kunszan városába menekült.
수태고지, Annunciation, Angyali üdvözlet, 1952–53, selyemfestmény, 63.5 x 73 cm, a Szöul Múzeum engedélyével
Úgy érezte, hogy Krisztus szenvedése nem különbözik a háború sújtotta koreai nép fájdalmától, ezért bibliai témájú képek festésébe fogott. A Jézus élete (예수의 생애) című sorozaton végzett munka idején (1952–1953 között) olyannyira elmélyült a szakrális festészetben, hogy saját elmondása szerint Jézus teste még álmában és fényes nappal is megjelent előtte.
Alig egy év leforgása alatt, az Angyali üdvözlet című képtől kezdve egészen a Jézus mennybemenetele című képéig összesen egy 30 festményből álló sorozatot alkotott. A vízfestékkel készült festmények különlegessége, hogy mind Jézust, mind a bibliai szereplőket koreaiként ábrázolja, a bibliai történeteket a Csoszon-kor (1392-1910) kulisszái közé helyezi, a képek stílusa pedig a tradicionális koreai zsánerfestészetet idézi meg.
Jézusnak nincs egyetlen, minden kultúrára érvényes képmása. Maga a Biblia is csupán egyetlen utalást tartalmaz a külsejéről, Ézsaiás próféta könyvében (53:2b) ennyi áll: „Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna."
A nyugati, fehér bőrű Jézus számunkra bár megszokott, ez a kép azonban egyáltalán nem univerzális. Minden társadalom a saját értékein, tapasztalatain és történelmi körülményein keresztül értelmezi őt. A helyi ábrázolások segítik a hívőket, hogy Jézust magukhoz közelinek, relevánsnak érezzék, ezért formálják saját képükre a személyét. A közös pont szinte mindenhol ugyanaz: Jézus nem idegenként, hanem egy ismerős, a saját kulturális közegbe ágyazott alakként tűnik fel. A különböző kultúrák Jézus-ábrázolásai így nem a hit torzulásai, hanem annak a jele, hogy a kereszténység képes alkalmazkodni és gyökeret verni különböző kultúrákban.
Afrikában gyakran ábrázolják Jézust fekete bőrűként, afrikai arcvonásokkal, helyi mintázatú, hagyományos ruházatban. A törzsi, falusi, szavannai környezetben megfestett Jézus sokszor felszabadítóként és gyógyító vezetőként jelenik meg, aki együttérez az elnyomott közösségekkel. Latin-Amerikában általában inkább barna bőrű, indián vagy mesztic vonásokkal bír, ruházata lehet poncsó és szalmakalap, és a régióban inkább a szenvedő alakja kerül előtérbe. Ez a megközelítés szorosan kapcsolódik a szegénységhez és az igazságtalansághoz, amelyet sok helyi népcsoport megtapasztalt. Jézus szintén barna bőrű férfiként tűnik fel Dél-Ázsiában, gyakran meditatív testtartásban guruként, szent emberként ábrázolva. Személye a régióban – ahol a kereszténység többnyire csupán egy a számos vallási kisebbség közül – rendszerint nem kizárólagos vallási alak, inkább spirituális mester, akinek cselekedeteit a hindu és buddhista tanításokkal állítják párhuzamba.
Kelet-Ázsiában szintén egy hasonló párhuzam jelenik meg Jézus ábrázolásában: a konfuciánus hagyományokban gyökerező, bölcs tanítóként tűnik fel, helyi arcvonásokkal, helyi öltözékben és visszafogott, letisztult stílusban. A Koreai-félszigeten is számos példa akad arra, hogy a keresztény témájú művek helyi környezetben ábrázolják az eseményeket. 1893-ban például a zsánerfestő Kim Dzsungun illusztrálta az angol irodalom keresztény alapműve, A zarándok útja című regény (John Bunyan, 1678) koreai fordítását. Bár az eredeti könyv európai, Kim Dzsungun rajzain a helyi kiadás alakjai egyértelműen koreaiak. Emiatt is vált rendkívül népszerűvé a koreai fordítás, és korának egyik legkelendőbb regényének számított.
Koreába, a korabeli Csoszonba 1603-ban kerültek be az első keresztény teológiai könyvek, amikor egy magas rangú diplomata, I Szugvang (이수광, Yi Sugwang) Pekingből visszatérve egy jezsuita misszionárius, Matteo Ricci munkáit vitte haza magával. Elkezdte terjeszteni a könyvekben szereplő információkat, ezzel lassan megismertetve helyben a kereszténységet. A Csoszon-kori elit azonban felforgató hatásúnak tekintette az új vallást, a következő évszázadokban a törvényi tiltást több erőszakos keresztényüldözés követte, melynek során hívők ezreit végezték ki. Majd csak a 19. század végén, a külvilág felé történő fokozatos nyitás hozott nagyobb vallási toleranciát, napjainkban pedig a dél-koreai lakosság nagyjából 30 százaléka keresztény (körülbelül 9 millió fő protestáns és 6 millió fő katolikus).
Az Unbo (운보) művésznevet használó Kim Gicshang 30 festményből álló sorozatát a koreai vallásos művészet egyik legjelentősebb példájaként tartják számon. Képei a bibliai történeteket – például Jézus születését, megkeresztelkedését, szenvedését, halálát és feltámadását – a hagyományos koreai zsánerfestészet stílusában ábrázolják. Sorozatának érdekessége, hogy képein Jézus egyfajta vezetőként tűnik fel egy konfuciánus tudós alakjában. Még akkor is, ha eredetileg ilyen szintű tudásra és tanulásra a korban csak a jangban nemesi réteg tagjainak lett volna lehetősége, Jézus pedig egy ács fia. De az olyan képein, mint a Bevonulás Jeruzsálembe már szamárháton festi meg, ami a bibliai történetnek is megfelel, és míg bár a Csoszon-korban a nemesek főleg lóháton közlekedtek, de az alacsonyabb rangú hivatalnokok szamárra is szállhattak. (Az pedig külön izgalmas, hogy a korabeli csoszoni várakat és településeket megidéző festmény láttán a laikus európai szemlélő még véletlenül sem gondolna a közel-keleti városra.) Az Utolsó vacsora című festmény Jézust és tanítványait szintén erényes konfuciánus tudósokként ábrázolja a kat nevű lószőr kalappal és tradicionális topho köpönyeggel, miközben a korban szokásos bankettasztal körül ülnek, ami ismét csak inkább a nemesi közeghez áll közelebb.
Az egyik leginkább közismert bibliai jelenet mégis Jézus születése. Kim Gicshangnál mindez nem a szokásos nyugati ábrázolás szerint jelenik meg: a helyszín egy nádfedeles ház, amely a Csoszon-korban a köznép otthona volt. Mária karjaiban a kis Jézus színes csogoriban (저고리, jeogori) látható, amely a hagyományos hanbok viselet felső része, a napkeleti bölcsek pedig a Csoszon-kori miniszterek hivatalos egyenruháját viselik (vagyis a királyi udvarból kellett érkezniük). Vagy épp az Angyali üdvözlet című festményen Mária helyi nőként zöld szoknyában, sárga rövid kabátban egy hagyományos koreai rokka, egy mulle (물레) mellett ül, amely a szűziességet szimbolizáló helyi motívum, míg az előtérben egy a korszakra jellemző fehér porcelán (백자) is látható. A Jézus születését közlő angyal egy taoista népmesei tündér alakjában keresi fel Máriát – az angyalok egyébként a sorozat többi képén is visszatérően ebben a formában tűnnek fel.
A szöuli érsekség néhány éve a teljes Jézus élete kollekciót megvásárolta, amelyet legutóbb egy igen különleges helyen állítottak ki. Az egykori Szoszomun-kapu (서소문, illetve 소의문) környéke vesztőhely volt, ahol nemcsak bűnözőket, de politikai foglyokat és keresztényeket is kivégeztek. Ezen a helyen hozták létre az ingyenesen látogatható Szoszomun Mártíromságának Történeti Múzeumát (서소문성지 역사박물관, Seosomun Shrine History Museum), amely a keresztény mártíroknak állít emléket.
De a Jézus élete-sorozat csupán elenyésző része a festő életművének. Kim Gicshangot napjainkban a tradicionális koreai tusfestészet megújítójaként tartják számon, és hosszú művészi pályafutása betekintést enged a koreai modern és kortárs képzőművészet történetébe. Nevéhez fűződik a népi festészet és a hagyományos tájképfestészet újraértelmezése, valamint hozzájárult a koreai identitás újbóli felfedezéséhez a japán gyarmati uralom (1910-1945) időszaka után.
Nem volt magától értetődő, hogy festő lesz belőle. Hétéves korában tífuszt kapott, amelynek következtében teljesen elvesztette a hallását. Apja azt akarta, hogy asztalos legyen, édesanyja azonban határozottan támogatta művészeti tanulmányait. Segítségével annak a Kim Unhónak a tanítványa lett, aki korának kiemelkedő művészeként Kodzsong és Szundzsong császárok hivatalos udvari portréit is megfestette. Az ő felügyelete alatt Kim Gicshang hagyományos koreai színes tusfestészetet tanult.
1931 és 1940 között egymás után nyerte a díjakat a Japán Főkormányzóság által szervezett rangos kiállításokon. A gyarmati időszak alatt Kim Gicshang számos olyan festményt készített, amelyek a japán imperializmust, a militarizmust, valamint a koreai népnek az ázsiai háború érdekében történő kényszer-mozgósítását dicsőítették, emiatt már halála után, 2009-ben a neve felkerült a kollaboránsok listájára.
Ennek ellenére egyes elméletek szerint az ő arca látható a jelenleg forgalomban lévő 10 ezer vonos bankjegyeken. A több történelmi személyiség, így Szedzsong koreai király, vagy a legendás Ülcsi Mundok tábornok kanonizált, hivatalosan elfogadott portréit is ő készítette. A bankjegyre az uralkodó képmása került, és a művészettörténészek között okoz némi vitát, hogy Kim Gicshang vajon nem a saját önarcképével készítette-e el Szedzsong portréját.
A cikket írta: Kocsis G. János
Források: The Korea Herald, The Dong-A Ilbo
Seosomun Shrine History Museum
Képek forrása: Seoul Museum
