A Korea-rajongók közül kit ne érdekelne, hogy Joseonban tényleg olyan rigorózus szabályok közé volt-e szorítva a szebbik nem, mint ahogy azt láthatjuk a történelmi sorozatokban? Igen, talán még annál is jobban, de a kivételek mindig erősítik a szabályt – ezt is jól tudjuk. Íme, álljon itt egy nő alakja, akit minden lehetséges oldalról konfuciánus eszmék vettek körül, mégis kiragyogott környezetéből, s mindeközben bele is simult abba, hogy soha nem múló példát és emlékeket hagyjon maga után.

Ki volt Shin Saimdang (신사임당, e.: sin száimdáng ) és hol élt?

Korea-szerte nem találunk olyan embert, kicsit és nagyot, aki ne ismerné nevét és az arcát. A nőét, akinek emlékét egy róla elnevezett díj, „Az év édesanyja” cím is őrzi, amit modern világunkban is minden évben odaítélnek egy kiemelkedő koreai asszonynak. A nőét, aki korokon átívelő ikonja az anyának, a feleségnek, a sokoldalú művésznek és az odaadó hűségnek. A nőét, aki a mai Dél-Korea legmagasabb címletű bankjegyéhez az arcát adja. A nőét, aki több mint 500 év után is megragadja az írók és filmesek fantáziáját, mert rövid élete olyan termékeny és sokszínű volt, amilyen csak keveseknek adatik meg.

Szülőháza, a „Feketebambuszos ház” ma is tízezrek zarándokhelye

Kicsivel több, mint 100 évvel a Joseon Birodalom (조선, ejtsd: csoszan) létrejötte után, 1504-ben a híres Shin klán leszármazottjaként egy jó szellemű, tehetős nemesi családban, művész hajlamú édesanyja és tudós édesapja második leánygyermekeként megszületik Saimdang. Szülőháza, az Ojukheon (오죽헌, e.: ódzsukhan) vagyis a „Feketebambuszos ház” a mai Dél-Korea észak-keleti tartományában Gangwon-do-ban  (강원도, e.: kánghwandó) található, s aki járhatott már arra, az jól tudja, hogy a csipkézett hegyvonulatok és a Keleti-tenger között elterülő vidék a valaha látott legfestőibb tájak egyike az egész országban.

Shim Saimdang festményei

Csodálkozhatunk-e, hogy az öröklött vér, a neveltetés és a vadregényes természet arra hajtották a rendkívül csinosnak is mondott lányt, hogy szabadjára engedje nyugtalan művészlelkét? Szeretett festeni, gyönyörűen kalligrafált, idézte az ősi kínai klasszikusokat, és máig fennmaradó verseket költött.

19 éves volt, amikor feleségül ment Yi Weon Suhoz(이원수  ejtsd: í von szú), aki nem kisebb klánból származott, mint Korea egyik legnagyobb hősének, Yi Sun Shinnek (이순신, ejtsd: í szun sin), a japánverő admirálisnak híres nemzetsége.

Saimdangra mégis sokkal több teher szakadt, mint a legtöbb hasonló helyzetben lévő nőtársára. Ahelyett, hogy a kor szokásainak megfelelően férjére támaszkodhatott volna, szinte teljesen egyedül nevelte hét gyermekét, ráadásul idősödő szüleinek gondját is ő viselte. Joseonban ez mindig a család legidősebb fiának kötelessége volt, de mivel neki csak lánytestvérei voltak, egyedül rá maradt ez a feladat - férje ugyanis egy jelentéktelen állami hivatalnoki állás miatt Hanyangba, a mai Szöulba költözött. (Japánverő felmenője nem sok hősiességet hagyhatott rá…) Saimdang a valóságban már nem volt élete virágában, amikor gyermekeivel férje után vándorolt a fővárosba.

Gyermeki és anyai kötelességei mellet sohasem tudta elhanyagolni a művészetet, hiszen akit annak a lángja egyszer megperzsel, az égni fog élete végéig. Továbbra is festett, verseket írt, és mindeközben felnevelte a kor és későbbi utókor egyik legnagyobb neo-konfuciánus gondolkodóját, tudósát és államférfiját, Yulgok Yi Yit (율곡 이이, e.: julgok i i). Mindezt egy olyan korban, amikor Joseon trónján egy jószándékú, ámde gyengekezű, lecsúszott király, Jung Jong (중종 ejtsd: csung dzsong, 1506-1544) üldögélt, akinek kezéből hol a konzervatív-, hol a neo-konfuciánus nagyurak csavarták ki a gyeplőt.

Saimdang története a képernyőn

Nem először a sorban, egy jelenleg is futó, 30 részes SBS sorozat vette középpontjába Shin Saimdang alakját a történelem, a romantika és a mostanában igen kedvelt időutazásos fantasy, jegyében ’Saimdang, Light’s Diary (사임당, 빛의 일기, ejtsd: száimdáng bicshe ilgi) címmel. A sorozat múltban játszódó részeinek számtalan szereplője valós figura, de a művészettől fűtött Saimdang életébe itt az írónő egy szenvedélyes, szerelmes és rokonlélek férfi alakját is beleszőtte. S bár Saimdang más felesége lesz, Lee Gyeom (ejtsd: í gjam) szerelme élete végéig elkíséri – talán plátói kompenzálásaként annak a sok megpróbáltatásnak, amit a valóságban (és a forgatókönyvben is) ki kellett állnia ennek a rendkívüli nőnek.

A gondosan kidolgozott televíziós adaptációban azonban nemcsak a múltban kalandozhatunk, hanem a jelen kemény világában is. A keretet ehhez az egész történetet indító vita adja, ami egy, a 15. században valóban élt joseoni festőnek, An Gyeonnak (안견, e.: án gjan) a TV sorozat kedvéért kitalált festménye, a „Geumgangsando” (금강산도, ejtsd: kümkángszándó) körül zajlik a szöuli művészettörténészek között. (Persze maga a lélegzetelállítóan vadregényes hegység igaziból létezik, és a mai Észak-Korea területén található híres Gyémánthegyként ismerjük.)

An Gyeon eredeti, „Utazás a barackvirágok földjére” c.  festménye

A sorozat kedvéért kitalált „Geumgangsando” c. festmény

A sorozat főhősnője kettős szerepben látható, ő a mai korban élő művészettörténész, illetve a Joseon-béli Saimdang is, akinek romantikus szálakkal átszőtt sorsa úgy fejtődik fel a múltban, ahogy a történésznő fiatal segítőjével együtt a jelenben előrehalad a kutatásban. Érdekes, sok lehetőséget tartogató megközelítés, csakúgy, mint az ellenlábas professzor alakja, akiről kiderül, hogy joseoni Jungjong király megtestesítője/reinkarnációja. Megszámlálhatatlan párhuzam van múlt és jelen között, külön figyelmet érdemel a történésznő talpraesett, ifjú kutatópartnere, aki a múltban Shin Saimdang fiatalkori igaz szerelmével azonos. A két karaktert az igencsak tehetséges, fiatal Yang Se Jong (양세종 e.: jáng szédzsong) kitűnő alakításaiban láthatjuk, aki izgalmas módon éppúgy lenyűgözi az ifjú Saimdangot a múltban, mint az érett tudósnőt a jelenben.

Szirten

S ami különösen széppé és hitelessé varázsolhatja Saimdang múltbéli alakját és történetét, az a régi, hagyományos koreai festészet megidézése, a már jól ismert hanbokon túl is pazar módon felvonuló öltözékek, valamint a gondosan fényképezett korabeli Hanyang, és a lélegzetelállítóan szép tájak.

A címszerepben ismét Lee Young Ae (이영애, ejtsd: í jáng e)

A művésznő, aki 2003-ban lerakta az alapjait a koreai történelmi sorozatok világhódító útjának (대장금, ejtsd: tedzsánggüm, A palota ékköve), most 13 év után tért vissza a televízió képernyőjére. Amikor az immár kétgyermekes, még mindig gyönyörű színésznőt megkérdezték, így vallott Shin Saimdangról és az alakját megidéző szerepről:

Lee Young Ae a címszerepben

Saimdang egy haladó szellemű apa maximális támogatását élvezte, aki gondosan pallérozgatta leánya elméjét és rendkívüli tehetségét. Így viszonylag nagy szabadságot élvezett egy olyan társadalomban, ahol igencsak másodosztályú személynek tartották a nőket. Azonban a konfuciánus eszméktől áthatva, az utókor mégiscsak elsősorban a ’mintafeleség’ és a ’bölcs anya’ imázsa miatt tisztelte, s ezek mellett csak később ismerte el nem mindennapi tehetségét a művészetek terén. Az 50 000 wonos bankjegyről nyugodt arcú, okos asszony néz ránk. Én azonban el akartam szakadni ettől a higgadt mosolytól. Hiszen oly' sok minden hárult rá, annyi feladata volt, hogy lelkében bizonyára kiolthatatlan tűz parázslott. Tudjuk, hogy nem csupán a gyerekeket nevelte, tanította szinte egyedül; szüleit gondozta és vezette a népes háztartást is. Ő volt a család kenyérkeresője, a férje pedig egyáltalán nem törődött az otthoni dolgokkal, ezért Saimdangnak nyilván sok félelme és aggodalma lehetett, de művészetére mégis jelentős időt, energiát tudott szentelni. Biztosra veszem, hogy nagyon bátor nő volt, tele alázattal, de szenvedéllyel is. Úgy érzem, bizonyos tekintetben társadalmunk 500 év alatt mit sem változott, és sok modern, dolgozó, gyerekeit nevelő férjes asszony a saját tükörképét láthatja meg Shin Saimdangban.

A cikket írta: Csajka Edit

Forrás: Koreanet, New World Encyclopedia, Digital Chosun Inc.

Képek forrása: Koreanet, HanCinema, KTO