Négyezer éve még akár egy teljes nap is eltelt egy játékmenettel; a baduk a kifinomultság és a férfiérték mércéje volt. Bűvkörébe vonta a játékosokat a stratégia, a táblákon koppanó üvegkövek lenyűgöző hangja. Ma is egyre többen hódolnak e gyönyörű játéknak, nézzük meg mi is áll a hátterében.
A közel 4000 éves baduk nem csupán egyszerű társasjáték, de a Koreai-félsziget korai történelmének sorsfordítója is. A Kínából származó, gó néven is ismert játékról elsőként az 1145-ben íródott Számguk Szági (jel. „A három királyság története”) elnevezésű történelmi összefoglaló könyv egyik kötetében olvashatunk.
Ebben a szerző, Kim Bu Sik arról tudósít, hogyan védte meg országát Kogurjo uralkodója, Kvánggeto király az északról fenyegető Kínával és a délről veszélyt jelentő Pekcse királysággal szemben. A baduk játék szabályait követve először Kínával békepolitikára törekedett, majd Pekcsét a játék nagymesterei által gyakran használt, Seong-Dong-Gyeok-Seo (성동격서, e. Szang Dong Gjak Sza) nevet viselő elterelési taktikát alkalmazva több irányból támadta. Ezek a lépések össze is foglalják a baduk lényegét: kipuhatolni az „ellenség” támadható pontját és a legtöbb helyet elfoglalni a játéktáblán bekerítés által.
A játékot ketten játsszák, fehér és fekete kövekkel, melyeket a táblán (goban) lévő vízszintes és függőleges vonalak kereszteződéseire helyeznek el. A lépések visszavonhatatlanok, és bár a játék viszonylag egyszerű szabályrendszerrel bír, mégis ügyességet, megfontoltságot és jó stratégiai gondolkodást kíván.
Sokáig csak a társadalom felső rétegeibe tartozó férfiak játszották, és egyike volt azoknak a kifinomult művészeti értékeknek, melyekkel egy férfinak rendelkeznie kellett. Napjainkra számos oktatási intézmény létesült a baduk-nak elköteleződve, ahol akár már néhány éves kortól is „pályára léphet” a jövő baduk-nemzedéke.
Korea számos kiváló játékossal büszkélkedhet, köztük Lee Changho (이창호, e. Í Csángho) volt az első koreai, aki 1995 és 2005 között 23 alkalommal nyert nemzetközi versenyeken, ezáltal nemcsak rekordot döntött, de a világ legjobb játékosa címet is elnyerte. Az elmúlt 10 évben Lee Sedol (이세돌, e. Í Szedol) ért el hasonló sikereket, ő jelenleg a második legtöbb nemzetközi versenyt nyert játékos.
A koreai játékosokról úgy hírlik, hogy rendkívül gyorsak és a világ legerősebb játékosait adják ennek a stratégiai sportágnak. A nemzetközi versenyek legnagyobb részén, az elmúlt 15 évben a koreai játékosok domináltak.
A baduk játékideje mára jócskán leredukálódott, az olykor több napig tartó mérkőzések 3, maximum 8 óráig tarthatnak. A nagyobb nemzetközi versenyeken, melyeket a TV csatornák is közvetítenek, kb. 5 perc jut játékosonként egy lépés megtételére.
A játéktábla és a kövek anyaga sokféle lehet, attól függően, hogy valaki hobbi szinten vagy komolyabban foglalkozik a baduk-kal. Az olcsóbb, összecsukható, akár utazásra is alkalmas szettek műanyagból, fémből, míg a drágábbak bambuszból vagy fából készülnek. Igazi „ínyencségnek” a kaya fából készült tábla számít, amely lassú növekedésű fafajta lévén igazi ritkaságnak számít. A kaya goban-ok rendkívül tartósak, a rajtuk koppanó üvegkövek pedig jellegzetes hangzást kölcsönöznek a játéknak.
A cikket írta: Vizi Erzsébet
Képek forrása: google, Koreai Kulturális Központ
