Koreába készül hosszabb távra? Nem árt, ha ráncba szedi szemetét, mert 300 ezer won büntetést kaphat miattuk. Az utcák sem tartják magukat tisztán, sokan dolgoznak rajtuk, épp úgy, mint a parkok és erdők látványos frissességén.
Az idősebb generáció súlyos emlékeket őriz az elmúlt évszázad háborúit követő ínséges időszakokról, és talán ez az, ami miatt a koreaiak komolyan veszik. Mert sohasem akkor figyelünk fel a világra, amiben élünk, amikor működik körülöttünk, hanem amikor tevékenyen kell segítenünk rajta. Mint a homokozóban játszó kisgyerekek, akik építik és lerombolják homokváraikat, újra és újra. Éppen ezért, amint alkalmuk nyílt rá, a koreai kormányok kiemelten kezelték a környezetvédelem ügyét.
A Koreába érkező látogató általában csak a tiszta parkokkal, esetleg a bátrabbak a zöldellő erdőkkel találkozik. Akik viszont tanulni vagy dolgozni érkeznek, azok bizony szembekerülnek a színes szemeteszsákokkal.
Ugyebár alapvető dolog, hogy nem szórjuk el a szemetünket csak úgy az utcán, de előfordulhat, hogy a gondosan összecsomózott szemeteszsákunkat másnap is ott találjuk, ahol hagytuk. Ennek három oka lehet: 1, hebehurgya módon nem válogattuk szét 2, nem jó színű zsákba tettük! 3, rosszkor helyeztük ki.
Első eset itthon sem szép dolog, hiszen már itthon is különböző színű kukáink vannak erre a célra. Igaz a koreaiak nem csak a papírt és a műanyagot, hanem a lebomló ételmaradékot is külön gyűjtik. Nem tisztázott, hogy komposztként hasznosítják vagy ősi módon sivítozó malackáknak lesz belőle finomság, de mindkét eset jobb mint veszni hagyni a benne maradt energiákat (nitrogén, szén, esetleg vitaminok, fehérjék).
Második eset ellenben szokatlannak tűnhet: a hulladékot különböző színű zsákokba kell helyezni. Ezek bármelyik kisboltban megtalálhatók (az Etude House rózsaszín boltjaiban azért ne keressük), 5, 10, 20 vagy 50 literes kiadásban. A rendszer érdekessége, hogy nem adóban vagy szemétdíjban fizetik a hulladékszállítást, hanem ezeknek a zsákoknak az árából. Vagyis amennyi szemetet termelünk, azzal arányosan kell a szemétdíjat fizetnünk. A főváros Yongsan (용산구, ejtsd: Jongszángu) negyedében a következő színek szerint kell őket használni:
- a sárga zsákok vannak az ételmaradéknak, papírzsepiknek, szalvétáknak és minden egyéb lebomló anyagnak
- világoskékek a közhasznú szemétnek
- narancssárgák a „businesses” használatra
- fehérek az „általános” szétválogatott szemétnek
Persze ezek a színek kerületenként változhatnak, sőt, ha nem az otthonunk kerületében kiadott, de jó színű szemeteszsákot tesszük ki, akkor is a nyakunkon maradhat a holmink. Érdemes utána kérdezni, biztos segítenek nekünk. Ha más nem, a boltos ajummák vagy ajusshik.
A harmadik eset már jóval egyszerűbb: minden nap este 19 és 23 óra között tehetjük ki a szemetet, nem előbb és nem később! A bevezetőben említett 300 ezres bírság pontosan erre vonatkozik.
A környezetvédelemben szeretnek egy szlogent ismételgetni: „Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan.” Ennek megfelelően lépjünk egy szintet, és lássuk, országosan milyen lépéseket tett eddig saját környezetéért Dél-Korea, és milyeneket tervez még.
Az őserdőkből mindössze pár maradt a fakitermelés miatt, ezek fokozottan védettek, az 1970-es évek komoly hatást gyakoroltak a mai tájképre. Mind a földcsuszamlások ellen, mind a levegő védelmének jót tett. 20 nemzeti park (ebből 16 hegyi környezetet, 4 tengeri vagy tengerparti élőhelyet véd) létezik Koreában. [Lásd] A 21.-nek tekinthetjük a DMZ-t, azaz demilitarizált övezetét, amely 1953 óta érintetlen vadon, ahogy azt Park Jongwoo képén is láthatjuk.
Június 20-án kezdődött Seoulban egy kiállítás, melynek egyik legnagyobb témája a városi erőtelepítés, a koreai erdészeti szolgálat (angolul Korean Forests Service) szervezésében. Egyedül 2015-ben több mint 125 focipálya nagyságú területet telepítettek sikeresen. 344 ezer lakos és cég vett részt 1509 esetben az akcióikon, nem írtam el, ezer-ötszázkilenc! Kiemelten fontosnak tartják a városok zöldebbé és ezzel élhetőbbé tételét, hiszen a népesség több mint 48% él Seoul zsúfolt, zajos, szennyezett „nagyvárosi” környezetében, ami forrása lehet mind fizikai, mind szellemi betegségek kialakulásának.
Jó kezdeményezés, épp úgy, mint a hegyvidékre tervezett Veszélyeztettet Fajok Kutatóközpontjának tervei (National Research Center for Endangered Species). Az öt különböző zónára osztott élettereket úgy tervezik, hogy teljesen megfeleljen a kutatni kívánt veszélyeztetett fajok igényeinek, továbbá bele kell olvadnia a környezetébe. Reméljük, mihamarabb megvalósul!
Összességében a világon kilencedik legnagyobb szén-dioxid kibocsátó ország 2008 óta az olaj import felszámolására és a megújuló energiák terjesztése mellett kötelezte el magát. Kínához mérve kicsit hamarabb kezdték el az átállást, így előrébb is tart a folyamat, viszont költségvetés területén alulmarad.
A cikket írta: Győrfi Viktória
Képek forrása: Park Jongwoo,
inhabitat.com, livelearnadventure.com, koreajoongangdaily.joins.com, cdn.vietstar.net
