2016. május 25. írta: Koreai Kulturális Központ

Lee Gapchul

Ellentét és ellenhatás

LEE Gapchul (1959- ) a Gyeongnam tartománybeli Jinju-ban született és nőtt fel. Felsőfokú tanulmányait a Shingu Egyetem fotográfia szakán (Shingu University Department of Photography) végezte el. Bejárva Korea különböző tájait, az ott élők bátorságát, lendületét és szívós életerejét örökítette meg egyedülálló módon. Önálló kiállításai a Csavargók Amerikában (Street Yankees, 1984), Városok képei (Images of Cities, 1986), Mások országa (Land of Others, 1988), Ellentét és ellenhatás (Conflict and Reaction, 2002), Energia (Energy, 2007), LEE Gapchul Fotókiállítás (LEE Gapchul Photo Exhibition, Chicago, 2009), Feszélyező feljegyzések Pusan-ról (Interfering records of Busan, 2015) és a Jeju (2015), de ezen kívül számos csoportos kiállításon is részt vett.

Olyan külföldi kiállításokra is meghívást kapott, mint a Photo Fest 2000 (Houston, Texas, 2000), a Kortárs Koreai Fényképészek Kiállítása (Contemporary Korean Photographers Exhibition, Montpellier, Franciaország, 2002) és a Paris Photo (Párizs, 2005). Fényképészeti témájú publikációi többek között Ellentét és ellenhatás (Conflict and Reaction, 2002), a Csend és idill (Silence and Romance (2015), a Jeju 1980 (2015) és a Mások országa (Land of Others, 2016).

Minden érdekel, ami koreai. Az ország és annak szellemisége, a koreai emberek. Korai fényképeimet egy olyan társadalmi ábrázolásmód jellemzi, amelynek alapja a valódi életben gyökerezett. Ennek a valóságnak a megtapasztalása érdekében bejártam egész Koreát, ahol találkoztam a különféle tradíciókkal és a mindent átható spiritualitással. Ez az élmény indított el a koreai spiritualitás gyökerének keresése felé vezető utamon.

„Számomra a fényképészet spontán cselekvés, és egyben a belső motivációmat is jelenti. Úgy vélem, hogy csakis a titokzatos, megmagyarázhatatlan belső érzelmek és benyomások képesek a dolgok lényegét felszabadítani a fizikai formájuk alól. Egy, a fotós és az alany számára is spontán módon megörökített pillanat mindig természetes, felszínre hozva a valódi lelket és érzéseket. Amikor koreai embereket fényképezek, ehhez a természetességhez egyfajta erős vibráció is társul.”

„Szemcsés textúra, ferde keretezés, rendezetlen képszerkesztés.

Ezek az eredményei a tudatalattim egy rögtönzött cselekedetének. Ahhoz, hogy felfedezzem a saját művészi stílusom, sok időt kellet csendben eltöltenem. Minden képi ábrázolásmódomat az elmémben és a szívemben rejtőző titokzatos és nyughatatlan energiák eredményezik. Olyan energia ez, amely láthatatlan és a lelkemből fakad, melynek forrása nemcsak a saját lelkem és érzéseim, de a nemzetemé is. Ez az esszencia, amit mindig is kerestem, és amely máig meghatározza a művészetemet.”