Vajon ki az, akinek a szemét és fantáziáját nem fogta még meg a régi koreai paloták és templomok festett tetőinek, oszlopainak színpompás látványa? Vajon ki az, aki rácsodálkozás és csodálat nélkül el tudna menni mellettük úgy, hogy földbe ne gyökerezzen a lába, ha csak néhány pillanatra is?  S hogy miért? A válasz egyszerű: mert ez a fajta művészet az egész világon egyedülálló, és soha, sehol, semmivel nem összetéveszthető.  

A hagyományos faszerkezetű épületek faragott díszítőelemeit, a tetőszerkezet gerendáit, oszlopait élénk, sőt talán rikítónak is mondható színek ékítik, ám összességében mégis harmóniát és stabilitást sugároznak. Bizony, mert minden részlet nagyon pontosan megkomponált, feladata van, és olyan üzenetet hordoz, amit érdemes meghallanunk.   

Őrködő színek

A „dancheong” (단청, ejtsd: dáncsang) szó szerinti jelentése „vörös és zöld”, de persze ennél többet is és mást is jelent. Így nevezik azt az öt alapszínt megjelenítő festészeti stílust, amellyel az épületeket dekorálják, s amelynek kettős védelmező szerepe is van. Egyrészt – mint minden festék – védi a fából készült házakat a környezet és az időjárás viszontagságai ellen, sőt óvja a kártevőkkel és a rothadással szemben is. Ám a koreai festék színei még ennél is többre hivatottak, hiszen a különböző színeknek mágikus, őrző tulajdonságuk van, és az őrök a maguk posztján arra hivatottak, hogy elűzzék a gazda háza tájáról az ártó szellemeket és hangsúlyozzák a tulajdonos hatalmát birtoka felett.

A dancheong és a Buddha szobor különös harmóniája a Beopju-sa (법주사, ejtsd: bapdzsuszá) templomnál és a Woljeong-sa (월정사 , woldzsangszá)  templom Buddha-szentélyének dancheong díszítése.

A dancheong alkalmazásának története valahová a régi história homályába vész, de az biztos, hogy első nyomait ősi templomok rituáléihoz kötik, oda, ahol az oltár falait díszítették ilyen módon. E korok papjai a régi dancheong alkalmazásával dekorált falak előtt és között mutatták be titokzatos szertartásaikat. A dancheong nyomait többek között a Kogurjó birodalom területén talált sírfalakon és templomi helyeken is felfedezték. Ezt a kort a híres „Három királyság” (i.e. 57-i.sz.668) idejének ismerjük. Innen származik egy, a kínai Szung-dinasztia korában élt kínai követ leírása: „Itt (Kogurjó) a királyi palota lépcsőkorlátja fényes bronzszínűre lakkozott, az épületek festése, amit dancheongnak neveznek, pedig fenséges és ragyogó”          

A Ssangyongchong (szángjongcsong) sírbolt mennyezete a Kogurjó királyság idejéből  

Beszélő színek

A dancheong az öt alapszínből áll, s ezek a kék, a vörös, a fekete, a fehér és a sárga. Ez az öt szín - amelyek keverésével számtalan más árnyalatot is ki lehet nyerni -, az öt elem harmóniájának jól ismert elméletét közvetíti.  A kék a keleti irányt, a sárkányt, a tavaszt és az öt elem közül a fát szimbolizálja. A vörös a déli irányt, a madarakat, a nyarat és a tüzet jelenti. A fehér jelentése a nyugati irány, a tigris, az ősz és az arany. A fekete szín jeleníti meg az északi irányt, a hyeonmu-t (félig teknősbéka, félig kígyó állat), a telet és a vizet. A sárgának nagyon fontos szerepe van, mert ez fejezi ki a világmindenség közepét, valamint az évszakok és a Föld pillanatra sem szűnő körforgását. E színek alkalmazása és megfelelő kombinálása azt a soha nem múló emberi vágyat fejezi ki, amelynek célja a béke, a stabilitás és a lelki harmónia elérése a mostani és az örök körforgásban lévő életben.

A Changdeokgung (창덕궁, csángdakgung) palota színei

Üzenő szimbólumok

Azokat a motívumokat, amelyekkel a dancheong festészeten keresztül üzennek nekünk a régmúlt idők ismeretlen művészei, még felsorolni is hosszadalmas, nemhogy megfejteni sokszor bonyolult jelentésüket.  Ám ne adjuk fel ilyen könnyen, nézzük, mivel is találkozhatunk, még ha többnyire nem is tudjuk megérteni azt a nyelvet, amit ők beszélnek.

Geometrikus szimbólumok: kör, négyszög, háromszög, rácsozott ábra és az ősi buddhista szimbólum (卍), amit nem szabad összekevernünk egy veszélyes európai birodalom jelével, hiszen a szárai ellentétes irányba mutatnak. Ez a jel a jószerencse, a jóság és a tűz szimbóluma volt a buddhisták évszázados hitvilágában. A cikornyás, arabeszk vonalvezetésű szimbólumok: szőlőfürt, lóhere, gránátalma, boszang (képzeletbeli buddhista virág). A növények világából való szimbólumok: bambusz, fenyőfa, virágzó cseresznyefaág.  Virágszimbólumok: lótuszvirág, orchidea, bazsarózsa és krizantém.  Állatszimbólumok: kagyló, pillangó, hal, s egyéb szárazföldi fenevadak. A legnépesebb szimbólumsereg természetesen vallási vonatkozású: tűz, remete, tigris, a 12 szent állat, sárkány, főnixmadár, elefánt, fecske, oroszlán, bodhisattva, Buddha. A hétköznapok szimbolikája: halászat, vadászat, földművelés, harc, tánc, zenélés, sőt a mulatozás is!

A sárkánymotívum a buddhista templomok fontos eleme 

Annyi bizonyos, hogy az egyes szimbólumok alkalmazása mindig szorosan összefüggött az épület rendeltetésével, a benne lakó, tevékenykedő emberek életével és anyagi körülményeivel. Ám ha nem is értjük meg teljesen a régmúltból jött titokzatos üzeneteket, tárjuk nagyra a szemünket, és engedjük, hogy amit a szem lát, lassan birtokba vegye a szívünket, aztán mélyen, nagyon mélyen elérjen a lelkünkig és megérintse.    

A cikket írta: Csajka Edit

Forrás: Korea Tourist Organization (KTO) és Koreablog

Képek forrása: KTO és az Organization and Cultural Heritage Administration of Korea