Akár iskolába vagy munkába, rendezvényre vagy ünnepségre megyünk, hajunk elkészítése sokszor tud komoly fejtörést okozni, ami nem is csoda, hisz a haj megjelenésünk egyik legfontosabb esszenciája. Egyfajta stílusfaktorként működik, de nem kizárólag a divat követésére vonatkozó értelemben. Olyan, mint egy huncut mosoly mikor valami csalafintaságot teszünk, de nem tudjuk kellően palást alatt tartani- árulkodik rólunk a körülöttünk lévőknek. Mai világunk legnagyobb előnye, hogy mindent szabad. Már ami az önmegvalósítást illeti. Olyan kulcs van a kezünkben, ami önmagunk szabad meghatározásához vezet.

A haj lehet rövid vagy hosszú, göndör vagy egyenes, és még a legszebben ragyogó szivárvány színei is elbújhatnak egy-egy pompásan fénylő hajzuhatag mellett. De gondoljuk csak el, milyen lehetett az élet nem is olyan régen, mikor az emberek szinte a hajukon vagy ruhájuk révén, testükön viselték származásukat, és nem rejthették el, hogy kik is ők valójában. Lássunk most példákat erre Koreából, ahol a király, a nemesek és közemberek toalettjéből kiválogattam a Csoszon-korban „hódító” legelterjedtebb frizurákat.

Eoyeo meori (어여머리)

Eoyeo meori (어여머리): Alapja a gache (가체) nevű paróka, mely igen drága volt, így csak a legtehetősebbek engedhették meg maguknak. Minél nagyobb és súlyosabb volt, annál gazdagabb volt a viselője. A súly nyomását egy támasztásra szolgáló selyemből készült párnácskával (ún. som jokduri, 솜족두리) enyhítették, melyet a haj és a paróka közé helyeztek el. Ezen kívül ékszerekkel tették még fenségesebbé a megjelenést. A királyné és a királyi család nőtagjai hordták.

Tteoguji meori (떠구지머리)

Tteoguji meori (떠구지머리): Ezt a frizuratípust keun meori-nak (큰머리, keun=nagy) is hívják, nem véletlenül, hiszen az összhatás tényleg hatalmas. Az alap a fent említett eoyeo meori stílusban elkészített paróka, mely mögé egy lakkozott fából készült keretet helyeztek. Ünnepségek alkalmával viselték a királynők, az uralkodó család nőtagjai, ágyasok és magas pozícióban lévő udvarhölgyek. Persze nem mind viselték ugyan úgy, hiszen a tteoguji daenggi-nek (떠구지댕기) nevezett piros szalag csak a királyi sarjak által viselt parókán díszeleghetett.

Ttoya meori (또야머리)

Ttoya meori (또야머리): Ez a típus egy kevésbé merész formája a parókaviselésnek. A hajat a tarkón kontyba fogták és egy kisebb parókát rögzítettek hozzá, amibe különböző díszeket és hajtűt (비녀, mérete és díszítése különböző volt, ez rangtól függött) tűztek. A palotában tevékenykedő hölgyek és hivatalnokfeleségek viselték, akiket rangban a viselethez nem kötelezően tartozó cheopji (cheopji meori, 첩지머리) különböztethetett meg. A fejtetőn elhelyezett pántszerű ékszernek négy fajtája volt. A sárkány, nikkel főnix, ezüst béka és nikkel béka motívumával ellátottak közül pl. a hivatalnokfeleségek pozícióját a nikkel béka jelezte.

Jjok meori (쪽머리)

Saeng meori (생머리): A hajat két vagy négy részre osztó feltűzött fonat, melyet a fiatal udvarhölgyek (saenggaksi és sanggung rangbeliek) viseltek.  Az osztások száma és a fonatokat díszítő daenggi típusa attól függött, hogy ki milyen munkát végzett a palotában.

Eonjun meori (얹은머리)

Eonjun meori (얹은머리): Házas nemes asszonyok és kiszengek viselték. A lényeg itt is a paróka minél több dísszel való felruházása volt, hiszen az fejezte ki legjobban viselője szépségét és gazdagságát. Hajtűvel és különféle színű daenggi-vel tették látványosabbá, sőt a kiszengek gyakran a jeonmo (전모) nevű kalappal egészítették ki a szettet. A kalap kerete bambuszból, míg a fedés papírból vagy szövetből készült, amire különböző dekorációkat festettek. Az arc eltakarására pedig a jeonmo-ra felhelyezett noeul (노을) elnevezésű fekete selyem szolgált. Az eonjun meori rendkívül népszerűnek számított, eredete Korea korai történelméig nyúlik vissza. Szépsége ellenére persze megvoltak a maga árnyoldalai is. Egy gazdagon feldíszített példány akár 3-4 kg-t is nyomhatott, így nem csodálkozhatunk azon a történeten miszerint egy 13 éves fiatal menyasszony nyakát törte a súlya alatt pusztán azzal, hogy megpróbált felállni. Ezen kívül pompázatossága és a nők imádata érte ellenkezett a konfuciánus értékrenddel, ezért 1788-ban Jeongjo király (정조, 1752-1800) betiltotta a viselését. ( A kiszengek körében és esküvők alkalmával azért még előkerültek.).

Jjokjin meori (쪽진머리)

Jjokjin meori (쪽/쪽진머리): Az eunjun meori betiltását követően ez a viselet hódított teret a nemesek körében. Általában hajtűvel rögzítették a tarkón összefogott kontyot.

Kwimit meori (귀밑머리)

Kwimit meori (귀밑머리): Fiatal lányok hajviselete házasság előtt. Hajukat egyszerű lófarokba fogták és befonták, majd a végét daenggi-vel díszítették. (A frizurát pár éves korig úgy készítették el, hogy több fonatot csináltak, és azokat rögzítették egyetlen fonattá-badukpan meori, 바둑판머리) Tulajdonképpen ezzel azonos volt a nőtlen fiatal fiúk viselete is (ttaheun meori, 땋은머리). A lányok a baetssi daengi (배씨 댕기) nevű ékszerrel díszített, fonathoz rögzített pánttal, míg a fiúk a hogeon (호건) elnevezésű, tigrismotívumokkal ellátott fejdísszel egészítették ki ezt a viseletet. (Amennyiben az illető gazdag volt.)

Ko meori (코머리)

Ko meori (코머리): Alacsony származású házas nők a haj két oldalán fonatot készítettek, és azokat a fejtetőn rögzítették. Olykor daenggi-vel is díszítették.

Sangtu (상투)

Persze ne feledkezzünk meg a férfiakról sem, akik a korban szintén hosszú hajat hordtak. Ez a szokás a konfuciánus értékrendű szülőtiszteletből fakad. Mivel a haj a szülőktől származik, így nem volt szabad (teljesen) levágni. A férfiak hajviselete viszonylag egyszerű volt, egyetlen forma szolgált alapul, ez az ún. sangtu (상투): a hajat kontyba fogták a fejtetőn és a manggeon (망건) nevű, lószőrből készült fejpánttal rögzítették.  A pánthoz általában tartozott egy pár gomb (gwangja, 관자) is, amit kétoldalt erősítettek hozzá, azzal a céllal, hogy rögzítse a fejre helyezett fejdíszt vagy kalapot. A viselet másik verziója volt a minsangtu (민상투), ami abban különbözött, hogy a kontyot nem rögzítették pánttal. Előbbit tehát a nemesek, utóbbit a szegények hordták. Rangnak és alkalomnak megfelelően számos kalaptípusról beszélhetünk mind a király udvar, mind a nemesek körében. (A szegények szalmából vagy bambuszból készült fejfedőket-banggat, 방갓 - hordtak). Ezek közül most egyet emelnék ki, ez a gat (갓), a drámákban is sokszor látható fekete nemesi kalap, melynek cilindere lószőrből szőtt, karimája pedig különféle anyagokból (pl. bambusz) készült. Gyakran hordták üveggyöngyökből készült fűzérrel (gatkkeun, 갓끈).

A fenti lista persze nem teljes és megrendíthetetlen, hiszen a kezdetektől érték a fizura „trendeket” külső hatások (pl. kínai) és folyamatos belső változások. Ennek ellenére a szokások a modern Koreában szilárdan megőrződtek, nem lehet csak olyan könnyen elfelejteni őket, hiszen a mindennapok során (pl. esküvőn) is előkerülnek. Bár a hagyományos koreai hajviselet jelző alatt általában a gazdagon felékesített, hatalmas hajkoronák dominálnak, azért a precízen elkészített egyszerű fonatok is szemet gyönyörködtetőek, és akár még egy hétköznapi frizura elkészítéséhez is remek ötletet adhatnak.

A cikket írta: Vizi Erzsébet

Képek forrása: korea.net, pinterest.com, Vogue Korea