Talán már sokan eljátszadoztunk a gondolattal, hogy milyen lett volna az életünk, ha más korba születünk. Vajon milyen lett volna a királyi udvarban élni? Mostani cikkünkben derítsük fel, kik voltak az udvarhölgyek, mik voltak a teendőik, és kik lehettek a király ágyasai!
A konfucianizmus, a Csoszon-kor (1392-1910) uralkodó eszméje alapján a társadalom megfelelő működéséhez szigorú hierarchiára és szabályokra volt szükség, továbbá az emberek társadalmi szerepei is, attól függően, hogy az illető férfi, nő, gyermek vagy szülő, idős vagy fiatal volt, különböző kötelességeket vontak maguk után.
A naewoebop (내외법, ejtsd. nevebap), egy konfucianizmusban gyökerező szabály szerint a Csoszon-kori Koreában a férfiaknak és nőknek szigorúan el kellett különülniük egymástól, így a nemesek házaiban és a palotában is a férfiaknak és nőknek külön lakrészeik voltak. Sőt, a nemesi származású (양반, yangban, ejtsd. jángbán) nők például nem érintkezhettek ismeretlen, nem családtag férfiakkal, valamint mindkét nemnek külön feladatai, kötelességei voltak. A nőket már fiatal koruktól fogva tanították a szép beszédmódra, finom mozdulatokra, erényes viselkedésre és a háztartási teendőkre. Habár az udvarhölgyek sosem mehettek férjhez, a többi nő általában 14-20 éves kora között házasodott, melyet Szedzsong király idejében (1418-1450) törvénnyel szabályoztak.
A Csoszon-kori királyi udvarban élő nőket összefogó rendszer a naeoemyeongbu (내외명부, ejtsd. nevemjangbap) volt. Ez két további részre osztható, a naemyeongbura (내명부, ejtsd. nemjangbu) és a oemyeongbura (외명부, ejtsd. vemjangbu). A naemyeongbuba tartoztak a királyi ágyasok, a koronahercegnő, a koronaherceg ágyasai és az udvarhölgyek, tehát a királyhoz és a koronaherceghez tartozó nők. Ezzel szemben a oemyeongbuba a hercegnők, özvegy királyné és a koronaherceg gyermekei és más előkelők, hivatalnokok feleségei tartoztak. A királynő vezette a palota összes többi nő tagját és szigorú hierarchiában, szabályok szerint éltek. A királyi ház által meghatározott szabályoktól függött, hogy hol élhettek, mit ehettek és mit viselhettek. Az udvarhölgyek rangja határozta meg főbb feladatköreiket.
A palota körüli teendőket és a királyi család szolgálatát az udvarhölgyek, gungnyeo-k (궁녀, ejtsd. gungnya) végezték, és általában közrendű családokból származtak, azonban a magasabb rangú gungnyeo-k inkább csak középosztálybeliek lehettek. A közrendű udvarhölgyek 12-13 éves korukban, míg a magasabb rendű, középosztálybeliek 4-8 éves korukban kerültek be a palotába.
Az udvarhölgyeknek megtanították az udvari nyelvezetet, és a gungche (궁체, ejtsd. gungcse) nevű udvari írásmódot, az eperfalevél szedését és a selyemhernyó-tenyésztést. Az udvarhölgyek szolgálataikért cserébe fizetséget és lakhatást kaptak.
A gungnyeo-k között is többféle rang létezett, összesen öt, melyeknek mind volt felső és alsó szintje. A gungnyeo-k között dolgoztak rangnélküli udvarhölgyek is, például a speciális, vagy kétkezi munkákat végző nainok (나인, ejtsd. náin), vagy a női gyógyászok, az uinyeo-k (의녀, ejtsd. üi-nya).
Általában a nainok feladatkörébe tartozott többek között a főzés, takarítás, ruhák, kiegészítők készítése és mosása, hímzés, a palota dekorálása és fűtése, megágyazás, a királyi család mosdatása, illetve közülük kerültek ki a király és a királynő legközelebbi szolgálói is. A királyi család nő tagjait a női gyógyászok, az uinyeo-k kezelték. Az uinyeo-k általában szolgasorból kerültek ki, azonban fiatalkoruktól fogva orvoslásra képezték őket és ők voltak a bábák is. Emellett klasszikus konfuciánus műveket is olvasniuk kellett, így nagyon műveltek voltak. A női gyógyászok a palotán kívül is dolgoztak, például nőt érintő haláleset, bűnügyek kapcsán ők nyomoztak.
A legmagasabb elérhető rang a sanggung (상궁, ejtsd. szánggung) volt, aki irányította a többi gungnyeo-t és szervezte a teendőket. A sanggungok feladatai közé tartozott a király és a királynő becses ékszereinek, tulajdonainak a rendben tartása, dokumentumok, írásos feljegyzések rendezése, a királyi család tagjainak kísérete és parancsaik fogadása, a kis hercegek és hercegnők gondozása és felügyelete. Azonban mire egy udvarhölgy elérte a sanggung rangot, már 35-45 éves volt, viszont volt politikai befolyása és saját háza, saját szolgái. Habár a sanggung rangban a királyi ágyasok alatt állt, ha a király érdeklődést mutatott felé, feljebb léphetett a ranglétrán az ágyasok közé.
A király ágyasai (후궁, hugung) négy, két szintű ranghoz tartozhattak, így összesen nyolc rang létezett. A koronaherceg ágyasai pedig összesen négyféle rangból kerülhettek ki. A királyi ágyasok legmagasabb szintje a bin (빈) volt. A király ágyasai már a királyi családba tartoztak, naegungbe (내궁, ejtsd. negung), azonban egy sanggung rangú ágyas sosem tartozhatott ide. A bin rangú ágyasok esetében a királynő egy, a személyiségükre utaló ragot is hozzátoldott megszólításukhoz, például Sukbin (Suk = tisztaság, ejtsd. szukbin).
Az udvarhölgyeknek egész életükben a palotában kellett élniük. A palotát csak idős korukban vagy súlyosan beteg állapotban hagyhatták el, mivel nem volt szabad a palotában meghalniuk. Ilyen esetekben az elküldött udvarhölgyek kaptak fizetséget, azonban még ezek után sem házasodhattak meg.
Ha kíváncsiak vagytok a királynő mindennapjaira is, tartsatok velünk cikksorozatunk következő részében!
A cikket írta: Baross Júlia
Források: Women's lives in the Joseon court (korea.net)
Han, Hee-sook (2004). Women’s Life during the Chosŏn Dynasty. International Journal of Korean History, Vol.6
Képek: korea.net
