Vajon ki nem áll meg legalább egy percre egy gyönyörűen megfestett, jellegzetes süveg-alakú hegyeket ábrázoló tájkép, vagy éppen a fekete-szürke ágak közül napfényre törő rózsaszín cseresznyevirágok látványa előtt? A koreai tradicionális festészet jóval több, mint ügyesen megkomponált és csinosan megfestett képek nagy családja. Számtalan formában megjelenő festészetük elénk hozza a régmúlt időket úgy, amilyen az volt, és amilyennek szerették volna, hogy legyen. Varázslatos utazás ez egy olyan izgalmas kultúrába és világba, ami vonz, és amin mindig elcsodálkozol.

Álomutazás a barackvirágok földjére, Joseon dinasztia (1392-1910), a kép 1447-ből való

Nyomon követhető koreai festészetről mintegy a XIV. századtól számolhatunk be, amelynek gyökereit a kínai kalligráfiában és festészetben kell keresni. Abban az időben a kalligráfia és a festészet, két testvérként sokáig szinte kéz a kézben jártak, csak később váltak szét, de soha nem véglegesen. Koreában – csakúgy, mint a világon bárhol – több ágazata van a festészetnek, amit sokféle kritérium alapján határozhatunk meg, elsősorban is a témaválasztással.

Legismertebb talán a tájképfestészetük a sansuhwa, ami kb. annyit tesz: „a hegy és víz megfestése”. Úgy tartják, egy tájkép majd’ mindent elárul az alkotójáról, viszont itt talán jobb, ha ezzel óvatosan bánunk, mivel gyaníthatóan közel sem ismerjük olyan jól a koreai lelket, mint hisszük…

A zsánerfestészet az előbbi idealizmusával némi ellentétben őszinte képet tár fel a Joseon-éra figuráiról és életéről, nem kímélve sem a nemeseket, sem a köznép fiait. Az egyik legismertebb képviselője ennek az ágazatnak Sin Yun-bok (XVIII.sz.), bárki könnyen felismerheti jellegzetes stílusát, figuráit és azokat a szituációkat, amelyeket legszívesebben megörökített az utókor számára. Nem mindennapi tehetsége és kissé különc élete még a filmipart is megihlette, hisz mozifilm és TV sorozat is készült róla.

„Yaguemmohaeng”, vagyis „Titkos éjszakai út” (1758), Shin Yun-bok

Ezen kívül ott találjuk még a nem kevésbé jelentős, szintén a Joseon-korban elterjedt portréfestészetet, a mindig örök folklór-festészetet és természetesen a templomi (Buddhista) festészetet is.

Az eszközöket illetően mind a kalligráfia, mind a festészet meghatározója, esszenciája és alapja a mungbansawu, Ebben az egy szóban benne van a koreai ábrázolóművészet lelke és egyben összefoglaló neve annak a négy alkotóelemnek, amelyek mindegyike precízen megfogalmazott rendeltetéssel bír. Már az elkészítésük is egy rituálé, örökletes tudás.

A mungbansawu elemei a következők: ecset (붓), festékdörzsölő kő (벼루), festékrúd (먹) és hanji papír (화선지). Festésnél mind a hanji papír, mind pedig a selyem anyag szolgáltathatja a felületet, bár ez utóbbi nagyon kényes, igen óvatosan kell vele bánni. Már a hanji-n is könnyen elszalad a festék, a selymen meg egyenesen utol sem lehet érni, ha nem vagy elég ügyes.

Ki tudja, egy napon eljöhet a pillanat, amikor magad elé simíthatsz egy hanjit, szépen kiegyengetheted a leszorító pálcákkal, ecsetedet belemártod a tintába és elindítod az első vonást... ;)

„Nyugodt lelkiállapotban kell lenni, amikor az ecsethez nyúlsz, és a papírhoz érsz. Ha ’koreai’ stílusban akarsz festeni, legyél nagyon koncentrált, hiszen a mozdulatodat, a vonást nem ismételheted meg még egyszer, nem mehetsz vissza ugyanarra a vonalra. Minden ecsetvonásod egyszeri, ezért óvatosan bánj vele. Nem maszatolhatsz, mert amit csináltál, az készen van és mindig a lelkedet tükrözi.

Dasom Kim

a Koreai Kulturális Központ festőszakkörének tanára

Dasom Kim tanárnő úgy egy éve él Magyarországon, és ő vezeti a Koreai Kulturális Központ által szervezett hagyományos festészeti órákat. Mielőtt hozzánk érkezett, Szöulban élt, ahol művészeti iskolába járt, majd díszlet- és jelmeztervező szakon szerzett egyetemi diplomát.

A cikket írta: Csajka Edit

Képek forrása: www.pinterest.com, Dasom Kim és a szerző saját felvételei