Az ezredforduló táján az ún. „Felvilágosodás” kora óta a nyugatról érkező hatásokat is magába olvasztó koreai irodalom újabb jelentős változásoknak nézett elébe. „Határok nélkül írni” - ez lett a mottója a 2000-es évek elején alkotó generációnak, amely író-olvasó találkozókon, nemzetközi fesztiválokon, fordításokon, a Szöulban megalakuló Világirodalmi Fórumon keresztül aktíván terjesztette, osztotta meg a koreai irodalmat a külföldi olvasókkal, ezzel egyedülálló módon bekapcsolódva a kortárs világirodalom áramlatába és mély hatást gyakorolva, párbeszédet kezdeményezve a világ többi jelentős írójával.

Ebbe a munkába kapcsolódott be egy sereg elismert koreai művész, akik műveiben korunk legégetőbb kérdéseit, etikai, társadalmi, filozófiai problémáit feszegették, egyengetve az utat a kortárs trendek előtt. Ko Un, Yi Ching-jun, Yi Mun-yol, Shin Kyung-sook és Kim Young-ha mellett az olvasóközönséget a hatvanas évek óta elbűvölő Oh Jung-hee (오정희) művészete és munkássága kiemelkedő jelentőségűnek számít.

Az 1947. november 9-én, Szöulban született írónő a Sorabol Művészeti Főiskolán diplomázott. 1968-ban s legelső irodalmi sikeréért már tanulmányai idején kiérdemelte az ígéretes fiatal alkotóknak járó Chunang Ilbo-díjat. A játéküzlet című műve hozott átütő sikert, mely sötét színekkel megfestett történet egy gimnazista lányról, akit szülei elhagynak, fogyatékkal élő bátyja pedig meghal. Később az írónő két igen rangos elismerésben is részesült, mind a Yi Sang, mind a Dongin Irodalmi Díjat elnyerte, műveit számos ázsiai és európai nyelvre lefordították.

Ahogy Oh írásai érettebbé váltak, a regényeiben feldolgozott témák a család köré összpontosultak, amely sajátos ábrázolásában a nők börtönévé, csapdájaként jelenik meg. Az emberi psziché mélységei kutató írónő műveiben igen gyakran visszatérő elem a szereplők fizikai-érzelmi magánya, a félelem, illetve az özvegy nők és árva gyermekek kilátástalan helyzete. Narratívája egyéni, írásmódja képszerű, a történetekben megjelenő tragikum és kiszolgáltatottság gyönyörű metaforákban nyer kifejezést.  

Oh legjelentősebb munkái közé olyan regények, kisregények és prózakötetek sorolhatók, mint az egy kilenc éves kislány szemszögéből elmesélt, a második világháború után, Incheon városában játszódó Chinatown, a Száműzetésben című gyűjtemény (amelynek legismertebb darabja a Bronztükör című kisregény), a Gyermekek kertje, illetve a Tűzfolyó.  

Oh egyik kiemelkedő alkotása, A madár című regény egy meglehetősen lehangoló, ám lebilincselő történet, amely az 1990-es évek gazdasági válsága idején játszódik. Az írónő egy nyomornegyedben élő testvérpár szemszögéből mutatja be a cselekményt. Miután egy tizenkét éves lányt és öccsét alkoholista, anyjukat elüldöző apjuk sorsukra hagyja, a gyermekeket egy sereg, hasonlóan magányra ítélt, nehéz sorsú szomszéd - építőmunkások, egy gyilkosságért elítélt férfi, és a főbérlő lánya - veszi gondjaiba, ám ez sem állítja meg őket az anyagi és erkölcsi romlás felé vezető úton. A mű legfontosabb szimbóluma a madár és kalitkája, mely a szabadság, a gondtalan élet utáni sóvárgást, a körülmények rabságából való kitörés esélytelenségét jelképezi. A Madár című regény az első olyan koreai mű, amelyet Németország egyik legrangosabb irodalmi díjával, a LiBeraturpreis-szel jutalmaztak.

Az írónő másik közismert munkája, a Song-I, Hajnal az ajtóm előtt gyermekek számára íródott.

Az összefoglalót írta: Hollós Judit Katalin

Forrás: K-Literature - The Writing World’s New Voice (Jung Yeo-ul, KOCIS)

Kép forrása: koreanliteraturenow.com, JoongAng Daily