2015. február 08. írta: KoreaiKultúra

Lelkünkhöz szól - A gayageum

A gayageum valószínűleg egyike a legősibb koreai hangszereknek. A Samguksagi szerint, mely a három királyság legendás történetét dolgozza fel, a gayageum (vagy kayageum) - egy tradicionális, eredetileg 12 húros citeraszerű hangszer - mely i.sz. 6. század körül jelent meg a Gaya Királyságban. Gasil király alkotta meg egy kínai hangszer mintájára, majd később, a Silla Királyság idején egy zenész, Wu Ruk fejlesztette tovább az eredetileg gayago névre keresztelt hangszert. Az idők folyamán számos névvel illették, ezek között szerepelt a beopgeum (halk citera), a pungnyu (elegancia) és a jeong-ak (jó, megfelelő zene) gayageum. Ez a típusú gayageum lassabb tempójú zenét játszik, mint például a Yeonsan-hoesang, s gyakorta a kamaradarabok és az udvari zene kíséretéül szolgál.

A tizenkilencedik században - egy új szóló népzenei műfaj, a sanjo megjelenésével - egy más típusú zene, a gayageum sanjo kezdte meg térhódítását, amely az első hangszeres sanjo darabok egyike volt. Maga a sanjo kifejezés azt jelenti, „szétszórodott dallamok”, s gyakran „a népi hangszeres zene virága” néven utalnak rá, ugyanis a sinawi (sámánisztikus eredetű zene), a pansori (koreai népi opera) és más koreai műfajok elemeit vegyíti. A sanjo gayageum, a hangszer kisebb, ugyanakkor népszerűbb változata a húrjai közötti rövidebb távolság segítségével megkönnyíti az improvizációt és lehetővé teszi, hogy a sanjo műfajára jellemző gyorsabb ritmusú darabokat is el lehessen vele játszani.

A hangszer testét paulowniából (Császárfa), az oldalait és a hátát dió- és gesztenyefából faragják. Míg a legtöbb hagyományos gayageum húrjai selyemből készültek, a huszadik század második felétől egyre elterjedtebbé váltak a nejlon húrokkal ellátott hangszerek, melyek az udvari táncokat is kísérték. Ahhoz, hogy a modern zene megszólaltatására is alkalmas legyen és szélesebb hangterjedelemmel rendelkezzen, a gayageum számos típusa kialakult: manapság már hódítanak a 13, 17, 18, 21, 22, sőt, akár 25 húrral ellátott hangszerek is. Észak-Koreában különösen népszerű a 21 húros gayageum.

A gayageum három különböző típusú zene eljátszására is alkalmas, mely a hangszer különböző változatainak kialakulásához vezetett: Pungryu gayageum (az eredeti változat), Sanjo gayageum (egy kisebb, modernebb típus) és az Isibil hyongeum (a kortárs zene eljátszására). A gayageum szoros rokonságban áll más ázsiai hangszerekkel, mint például a japán koto, a vietnámi đàn tranh, az indiai vina, a mongol yatga, a kínai guzheng, valamint a hagyományos finn húros hangszerrel, a kantelével is számos hasonlóságot mutat.