Korea in Hungary

A holdnaptár rejtett ünnepei

- és ami mögötte van I.

2017. április 19. - Koreai Kulturális Központ

Koreában hagyományos ünnepeket és szokásokat minden hónapban bőven találunk. A két legnagyobb ünnep, a Seolnal (설날, ejtsd: szollál) és a Chusok (추석 , ejtsd: csuszok) mellett még számos apró ünnepet rejt az év, amiknek egy-egy elemét talán ma már nem is tartja számon a modern társadalom. Ezek mögött a különleges napok mögött szinte kivétel nélkül egy-egy legenda vagy olyan praktikum áll, ami mellett érdemes megállni, és kicsit részletesebben megismerni.

borito_44.jpg

A holdév kezdetének fontos ünnepe az első telihold ünnepe, a jeongwondaeboreum (정원대보름, ejtsd: csongvondéborüm). Ezen a napon az emberek szertartásokat mutattak be a helyi védőszellemeknek, ennek egyik eleme zajkeltés céljából a különböző csonthéjasok összetörése volt. Az összetört termések számának meg kellett egyeznie az ember korával. A falu lakói ezen a napon „adták el a forróságot” is. Annak érdekében, hogy jól bírják majd a nyári hőséget, egy mondással köszöntötték ismerőseiket, amiben arra kérték őket, vegyék meg tőlük a nagy meleget.

Az ünnepet megelőző napon az embereknek sok előkészületről kellett gondoskodniuk. Ennek része volt egy vetőmagokkal teleaggatott fa felállítása, hasonlóan a mi májusfánkhoz. A megújulás szimbólumaként fontos esemény volt a nők körben az első vízhúzás alkalma. Az asszonyok már kora hajnalban a kúthoz mentek, és ott várták az új nap érkeztét.

Az előkészület része volt egy minél hevesebben égő máglya megrakása. Az emberek úgy hitték, a nagy lángokkal együtt az év problémái is elégnek, így egy nyugodt évnek nézhetnek elébe. Nagy volt a versengés is a falvak között ezen a napon. A lakók háztartásonként kis kötéldarabokat kötöttek össze, és az így elkészült hosszú kötelet a sárkány szimbólumának tekintették. A koreai kultúrkörben a sárkány a vízben élő rettegett lény, így ennek a tevékenységnek a célja a sárkány felébresztése volt, aki majd gondoskodik az év során az elegendő csapadékról. Gyakorlat volt ezen a napon a hídon való átgyaloglás is. Úgy tartották, aki átgyalogol a hídon, annak nem fog fájni a lába, és jól fogja bírni az évközi munkákat.

1.JPG

A  második hónap jeles ünnepe a moseumnal (머슴날, ejtsd: moszümnál), a napszámosok napja. Ezen a napon lebontották az első telihold ünnepekor felállított fát, és ekkor került sor a felnőtté válási rítus megtartására is. A megfelelő korba lépő, kb. 20 éves fiúknak egy nehéz szikla cipelésével kellett bizonyítaniuk rátermettségüket. A hónap jelentős eseménye volt a szél erősségéből való jóslás. A hagyomány szerint ekkor érkezik meg az égben lakó nagyanyó, és amennyiben a lányával érkezik, kellemes szellő várható, ha viszont a menyével jön, akkor viharra kell készülni. A nagyanyó szórakoztatására színes ruhaanyagokkal és szalagokkal díszítették fel a falvakat.

2_10.jpg

A harmadik hónap különleges napja a hansik (한식 ejtsd: hánsik), szó szerint hideg étel napja, aminek fontos része volt a sírok meglátogatása. Ezen a napon csak hideg ételeket lehetett fogyasztani, enne hátterében pedig egy legenda áll. A legenda egy királyról és az ő hűséges barátjáról szól, aki jóban-rosszban kitartott mellette. A király azonban megfeledkezett barátja hűségéről, ezért az édesanyjával együtt a hegyre költözött. A király mindenfelé kerestette bajtársát, és amikor tudomására jutott, hogy a hegyen él, és nem akar visszajönni, a király úgy rendelkezett, hogy gyújtanak tüzet a hegyen, hátha akkor rémületében visszatér a tűz elől menekülve. Azonban nem így lett, a barát az édesanyjával együtt a helyen lelte halálát. Ezért ezen a napon nem volt szabad tüzet gyújtani, így csak a kihűlt, vagy eleve hideg ételeket fogyasztották a falusiak. A szokás hátterében azt találjuk, hogy ez a nap különösen szeles nap volt, így biztonsági okokból is kerülték a tűzgyújtást.

Az 5. hónap leghosszabb nyári napjának érkeztével került sor a dano (단오, ejtsd: dáno) ünnepére. Ez az egészségmegőrzés fontos napja, a betegségek és szellemek távol tartásának ideje. Ilyenkor a koreaiak hegyi növényekkel áztatott vízben mosakodtak, főként a hajukat tisztították. Ennek pontos ideje napközben 11 és 13 óra között volt, ennek okát abban kereshetjük, hogy ezt az időszakot tartották energiában legdúsabbnak. A lányok különböző növények gyökeréből hajtűt készítettek; kedveltek voltak a vörös színűek, amik a hosszú életet jelképezték. Szintén a lányok kedvelt játéka volt ilyenkor a hintázás, gyakran 5-6 méter magasban lévő faágakon lógó hintákon. Ez lehetőséget kínált arra, hogy a magasban messzebbre ellássanak az otthonuktól, amit máskor nem hagyhattak el. A férfiak körben a koreai hagyományos birkózás versenyeire került sor. Ezen a napon az emberek legyezőket adtak egymásnak a közelgő hőségre készülve.

3_6.jpg

A 6. holdhónap közepe a yudu/sudu (유듀/수두, ejtsd: judu/szudu) napja. Ez a nap a pihenésé volt, amit fürdőzéssel töltöttek el a vízpartokon. Fontos volt, hogy keleti irányba folyó vízhez menjenek, mivel keleten kel fel a Nap, ami energiával szolgál. A földeken a szellemeknek áldoztak, és adtak köszönetet. A frissen készített ételekből is temettek a földbe a szertartás részeként. Ezen a napon a  yudumyeon (유듀면, ejtsd: judumjon) nevű tésztaételt fogyasztották. Ez a hosszú tésztából készült leves a hosszú életet szimbolizálta. Ez a nap egyben a legnagyobb hőség idejének ünnepe is.

 

A cikket írta: Filemon Naómi

Forrás: http://folkency.nfm.go.kr (Kovács Ramóna fordítása alapján)

Képek forrása: thumbs.dreamstime.com, mcst.go.kr, blogimg.ohmynews.com, about.ebs.co.kr

A bejegyzés trackback címe:

https://koreainhungary.blog.hu/api/trackback/id/tr1512437101

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.