Úgy gondoltam, hogyha már alkalmam nyílt részt venni a Sejong Intézet (Sejong Hakdang) idén, szeptember első hetében megrendezett táborában, amit még a Kulturális Központban rendezett szónokversennyel nyertem, akkor írok róla egy beszámolót. Remélem sikerül minél több embert (azokat is, akikben esetleg bizonytalanság lakozik az ilyen megmérettetésekkel kapcsolatban) rávenni, hogy részt vegyenek ezeken a rendezvényeken, versenyeken, mert egy ilyen élményért megéri dolgozni.

Szeptember 1-jétől 8-ig tartott az idei tábor, ami már eleve szokatlan volt, mert minden évben a hangeul napot (한글날)  is magában foglalja, általában október elején rendezik. Ezen valószínűleg a programok miatt változtattak most.

Mi, a közel 150, a világ legkülönbözőbb országaiból érkezett Sejong Intézetben tanuló diákok, felnőttek elseje előtt vagy aznap érkeztünk meg, és a reptérről a szervezők vittek el minket Szöulba, az Olimpiai Park melletti szállásunkra. Még aznap este kalligráfiát tanultunk, és a megnyitóünneppel egybekötött kiadós vacsora után csapatépítő játékokat játszottunk, ami nehéz feladatnak tűnhet ennyi embernél, de remekül megoldották. És így már közelebb is kerülhettünk a csoportunkhoz. Mert négy csoport közül választhattunk, ezek voltak a taekwondo, a maszktánc, a tradicionális zenélés, dobolás és végül, de nem utolsósorban a K-pop (ének és táncolás). Így voltak olyan délelőttök, mikor ezek a csoportok külön helyeken gyakoroltak, táncoltak, és amit a héten megtanultunk, azt kellett előadni az utolsó napon. Így láthattuk, hogy a többi csoport mire jutott egy hét alatt.

De ezek mellett szinte folyamatában értek minket az újabbnál újabb élmények, tapasztalatok, kulturális hatások. Így többek között a héten, hódolva a hallyu, koreai hullámnak a KBS Music Banken is részt vehettünk, valamint az SM Townt is meglátogattuk. Elmentünk a Hangeul múzeumba, Hansik (koreai étel) múzeumba, valamint a koreai Parlament épületét is megcsodálhattuk. Külön nagy élmény volt hanbokban, koreai tradicionális ruházatban sétálgathattunk a paloták környékén és a híres Cheonggyechon patakocskánál.

A személyes kedvencem azonban a hétvége volt, míg egy másik provinciába, Kangwon-doba utaztunk, abba a városba, ahol a Téli Olimpiát rendezik majd 2018-ban, ez a hely Pyongchang. Valósággal lenyűgözött, ahogy a hegyvidék és a tengerpart találkozott. Bár nem volt már nyár, a lábunkat mégis belelógathattuk a tengerbe, aminek hullámai miatt jócskán vizesek lettünk. A Seoraksan az egyik leghíresebb hegye Koreának, aminek a lábában lévő buddhista kolostorba is alkalmunk nyílt ellátogatni.

Minden nap rengeteg programot szerveztek nekünk, általában minden nap ínycsiklandozó koreai ételeket kaptunk, ki is fáradtunk a nap végére mindig, de este még így is sokszor sétálgattunk a környéken, és vásároltunk a tíz percre lévő Lotte Mart áruházban, ahol a koreai divatcikkek, kozmetikumok hegye várt.

Összegezve egy nagyszerű hetet tudhatok a hátam mögött, bár a hazaút mindig nehéz, és kevésnek éreztem az időt, hisz mindannyian maradtunk volna még, így is olyan érzés, mintha egy dióba zárt Koreát kaptam volna, rengeteg új, könyvekben nem olvasható tapasztalattal és baráttal.

Tehát, ha bárki is gondolkozna, hogy legközelebb nevezzen-e a szónokversenyen, én mindenkinek csak azt tudom mondani: Hajrá! Még ha kicsit ijesztőnek is tűnik sok ember elé kiállni (nekem is az, minden egyes alkalommal), csak azt tudom mondani: Megéri.

A cikket írta: Bégányi Dorottya

Képek forrása: Sejong Intézet