A Koreai Kulturális Központban a nyár jelenti a pihenés időszakát. Ilyenkor kevesebb a program, az állandó tanfolyamok is szünetelnek (nyelvi órák, a K-pop tánc, hagyományos tánc és a gayageum kurzusok, stb..). Viszont éppen a nyári szünidő alatt vált lehetőség arra, hogy új kurzus indulhasson az itt élő koreaiak számára, azért, hogy jobban boldoguljanak a Magyarországon töltött idejükben, vagy pusztán hobbiból, elkezdhessenek magyarul tanulni. A kezdeményezés sok érdeklődőt magához vonzott, így kezdetét vehette az óra. Ezen apropóból interjút készítettem az oktatóval, és megkértem egy diákot is, hogy meséljenek a kurzussal kapcsolatos élményeikről.

Először is szeretnék kérni egy rövid bemutatkozást Tőletek!

Oktató: Kovács Janka vagyok. Az ELTE Koreai Tanszék főszakos és a Magyar Mint Idegen Nyelv Tanszék minor szakos hallgatójaként végeztem. A Koreai Kulturális Központban januárban fogom kezdeni a harmadik évemet, mint munkatárs. Itt az elsődleges feladatom a fordítás-tolmácsolás, különféle Koreát bemutató szövegek produkálása, a közösségi média és egyéb online felületeinken megjelenő anyagok tartalmi ellenőrzése és megjelentetése. Emellett időnként a programszervezésben is részt veszek. Körülbelül 4 éve foglalkozom nyelvtanítással.

Diák: Sziasztok! Chae Songyi vagyok, a Koreai Kulturális Központ munkatársa. Én vagyok a központ fő videósa, és fotósa. Velem találkozhattok minden rendezvényen, mert általában én csinálok interjúkat.

Hogyan indult el az egész kurzus, miért kezdted el? Honnan lehetett információhoz jutni róla?

Oktató: A Koreai Kulturális Központ nagyszámú, magyarul nem tudó gyakornoka, ill. rögzített idejű szerződéssel itt dolgozó alkalmazottja felől folyamatosan volt érdeklődés alapvető társalgási formulák tanulása iránt. Alapvetően tényleg arról van szó, hogy a kollégák és persze a többi érdeklődő (itt élő feleségek, diákok, idősebb nénik) megtanulják a magyar ábécé helyes kiejtését, és olyan alap kifejezéseket, amik a mindennapokban segít nekik (pl. bevásárlás, parkolás, taxi rendelés, eligazodás egy hivatalos nyomtatványon, látogatás a fodrásznál stb.).

Diák: A kurzus indulását a barátaimtól hallottam és később láttam a Központ honlapján is. Azért jelentkeztem a kurzusra, mert úgy gondoltam, illene megtanulnom magyarul, ha már itt fogok élni kilenc hónapig. Nagyon érdekesnek és jónak tartom, hogy magyarul beszélhetek az itteni ismerőseimmel, barátaimmal, még akkor is, ha még nem tudok olyan jól magyarul.

Milyennek látod az osztályod/tanárod? Élvezik, élvezed? Mit gondolnak szerinted ők a magyar nyelvről és te mit gondolsz?

Oktató: Élvezik. Eleve nem jöttek volna el már a második órára, ha nem így lenne (volt, aki nem jött el..). Hatalmas nagy motivációjuk van, ami persze engem is hajt. Szeretnének kedvesek lenni a magyarokkal. A magyar nyelvről alapvetően azt gondolják, hogy iszonyatosan bonyolult és nehéz. Ez igaz, de az összes órámon azért dolgozom, hogy ez az attitűdjük megváltozzon és rájöjjenek, hogy rengeteg dologban viszont nagyon következetes a nyelv. Sőt, sokkal kifejezőbb és viccesebb tud lenni, mint más világnyelvek. Érdemes ehhez sok összetett szót elmagyarázni, vagy olyan feliratok „titkait” elárulni, amikkel nap, mint nap találkoznak.

Diák: Nagyon érdekesek az órák és könnyen, érthetően magyarázva tanít minket magyarra a tanárnő. Azt hiszem, többet kéne azért magamtól tanulnom és gyakorolnom [nevet]. A magyar nyelv számomra nagyon egyedi. A szavak vége mindig aszerint változik, hogy mi a téma vagy milyen más körülmények vannak. Ezért, szerintem elég nehéz nyelv. Ráadásul a magyar ÁBC különbözik a koreaitól. Ennek ellenére, úgy gondolom, könnyű kiejteni a magyar szavakat. A kedvenc mondatom magyarul: „Haza akarok menni!” [nevet].

Milyen módszerrel tanítasz? Vannak házi feladatok, és tudsz gyakorolni is valakivel?

Oktató: Hmm... leginkább azt tudom mondani, hogy érzéssel. Persze óriási segítséget és inspirációt adott az, hogy minor képzésben elvégeztem az ELTE Magyar Mint Idegen nyelv Tanszékének képzését. Alapvető fontosságú, hogy a tanár tisztában legyen a szabályokkal (persze, ha egyáltalán van), és képes legyen azt akár a magyarok számára megszokott nyelvtanórától merőben eltérő módon elmagyarázni.

Személy szerint én nem tudom elviselni, ha a diákok unatkoznak az órán. Ha látom a szemükben, hogy követnek, akkor tudok úgy haladni, hogy csak azokra a dolgokra térjek ki, amit tényleg fontos nekik. Ez egy ilyen formában, tehát egy rövidtávú gyorstalpaló kurzuson, ahol túlélési szókincset és nyelvtant tanítok, abszolút fontos. Tényleg nem akarom nekik a felszólító mód mind a 83 különböző lehetséges toldalékát megtanítani, főleg nem számon kérni. Ilyenkor az a cél, hogy nagyon egyszerű és használható dolgokat tanítsak meg. Erre az utóbbi években kidolgoztam rengetek táblázatot, handoutot és prezentációt. Alapkönyvnek pedig a „Magyar-OK” tankönyv sorozatot és kiegészítő anyagait használom. Ez talán a jelenleg kapható magyar nyelvkönyvek közül a legjobb.

Diák: Úgy érzem, hogy a tanárnő egyszerűen és érthetően magyaráz. Persze mindig vannak házi feladatok, mint például helyzetmegoldások, amelyeket gyakorolnunk kell és alkalmaznunk kell más szituációkra is. Az órán kívül is tudom használni a nyelvet, bár a való életben nem tudom még nagyon, mert elég kezdő vagyok. Ennek ellenére mindig próbálok magyarul beszélni, mikor először találkozok egy új magyar emberrel, mert az valahogy könnyebbé, feloldottabbá teszi a későbbi kommunikációt köztünk.

Köszönöm szépen az interjút és további sikereket kívánok mind a magyar nyelv oktatásában, mind annak tanulásában!

Az interjút készítette: Hanó Renáta