Interjú Szabó Klára Petrával, a Talk Talk Korea 2015 egyik magyar helyezettjével
2015. november 25. írta: KoreaiKultúra

Interjú Szabó Klára Petrával, a Talk Talk Korea 2015 egyik magyar helyezettjével

lost_and_found_original.JPG

 

Szabó Klára Petra: Lost and Found (a szerző engedélyével)

Mesélj a munkásságodról, hogyan kezdtél el festeni, milyen technikákat használsz?

Igazából mindig is festő szerettem volna lenni. Szegeden, a Tömörkény István Művészeti Szakközépiskolában kezdtem a művészeti tanulmányaimat. Aztán egyetem alatt egy szemesztert kint töltöttem Dániában, ahol a dán királyi család portréfestője, Alexander Thieme volt a tanárom. Tőle nagyon sokat tanultam ez alatt a rövid idő alatt.

Az elmúlt években sokat kísérleteztem, valójában egyfolytában kutatok, szeretek új technikákat, anyagokat kipróbálni. Már több éve egy speciális thermo festékkel dolgozok, de leginkább akvarellt használok. Animációimat is akvarellel festem meg, kockáról kockára.

2. A témáid személyes jellegűek. Mi inspirál? 

Most éppen a női szerepek, és a gender kérdések foglalkoztatnak. Általában én vagyok a modell a képeimhez is, mert igyekszem kifesteni magamból a problémáimat, az engem körülvevő világot. Ezért úgy érzem hitelesnek a képet is, ha én szerepelek rajta.

3. Hogyan ismerkedtél meg Koreával (vagy Japán, Ázsia más vidékeivel)?

Ázsiában először 2007-ben voltam, Kínában, Pekingben és környékén töltöttem 10 napot egy design versenynek köszönhetően, ahol második lettem. A nyereményemből utaztam ki. 

Aztán 2012-ben Japánban éltem három hónapig a Mino Artist in Residency programjának köszönhetően.
2013-ban pedig nyertem egy három hónapos művészeti ösztöndíjat a Seoul Museum of Art Nanji Residency programjára. Tavaly ismét meghívást kaptam a XI. Gongju International Art Festival kiállítására. Busanba is ellátogattam pár napra, gyönyörű a tengerpartja!

4. Neveztél a #TalkTalkKorea 2015-ös versenyén. A képeidet nézve, valóban visszaadod a koreai nyüzsgést az utcákon. Mi vonz Koreában?

Nehéz megfogalmazni, de szinte minden :)

Szöulban éltem hosszabb ideig és nagyon megszerettem, mert nagyon élhető város. Bármikor ki tudsz szakadni a nyüzsgésből, ha arra vágysz, hiszen ott vannak a hegyek, ahová gyakorlatilag a város bármelyik pontjáról, max. 1 óra utazással eljuthatsz. 

Biztonságos, az emberek nagyon kedvesek és barátságosak. Az ételek is nagyon finomak, engem emlékeztettek az ízek kicsit a magyar konyhára. A művészeti élet is nagyon színes, rengeteg kiállításra jártam, sok művésszel megismerkedtem. Tetszik a koreai emberek mentalítása.

5. Ez egy éles váltás lehetett, hogy egyik pillanatban itt a másikban, Koreában. Volt e benned bármiféle kultúr-sokk?

Kultúr- sokkom szerencsére csak egyszer volt, amikor Pekingbe mentem. Amikor megérkeztem sírógörcsöt kaptam és közöltem a férjemmel, hogy nem fogom elhagyni a szobámat, de aztán aludtam egyet és elmúlt ez az érzés szerencsére:) Vidéken lakok, akkor jártam életemben először igazán nagyvárosban, sokkolt a tömeg, a zaj, a különböző szagok- és illatok keveredése.

Koreában ilyen nem volt. Inkább kulturális különbségek. Nagyon szerettem a koreai barátaimmal lógni, mert így beleláthattam az ő mindennapi életükbe. Szerencsés vagyok, mert úgy érzem sikerült igazi barátságokat is kötnöm. 

Koreában képzőművészként is máshogy álltak a munkáimhoz, mint itthon. Úgy érzem a képeim sokkal jobban is illenek oda, mint ide. Itthon nem is értik mindig. Kint amúgy főleg az animációimat állítottam ki eddig.

6. Tervezed, hogy újra megfested Koreát? Van-e konkrét terved?

Igen, mindenképpen! Most is dolgozok egy sorozaton, ahol képeslap méretű képeket festek az utazásaim élményeiről. Szeptembertől az Incheon Art Platform programján leszek újabb három hónapig, ott mindenképpen folytatni fogom ezt a sorozatot. De video munkában és animációban is gondolkodom.

7.Mi volt a legfelemelőbb élményed eddigi kint tartózkodásod során? 

Erre megint nehéz válaszolni…Egyszer elmentem az egyik koreai barátommal hegyet mászni, az nagyon kalandos és gyönyörű túra volt. A busani kirándulásom is nagyon nagy élmény volt, illetve időnként elmentünk bulizni Hongdae és Itaewon klubjaiba, ahol mindig reggelig táncoltunk. Ja, és a koreai fürdők! Nagyon szerettem fürdőkbe járni!

8.A versenyen harmadik helyezést értél el a kategóriádban. Tervezel részt venni további versenyeken / megmérettetéseken?

Igen, folyamatosan figyelem a pályázatokat, ösztöndíj kiírásokat.

9.Hol tekinthetőek meg a munkáid? ( Korea, Magyarország) Van-e kiállításod vagy lesz-e?

Szeptember 27-én nyílik az önálló kiállításom a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban, Jégvirágok címmel. Az itt látható képeket még két éve Szöulban kezdtem el készíteni. Röviden annyit mondanék a kiállításról, hogy jégvirágokat rögzítettem papírra tinta segítségével. Szöulban jött az ötlet, nagyon hideg volt télen és a koreai műtermem kertjében kezdtem el kísérletezni -9 C fokban. Ezek a képek is megtekinthetőek lesznek.

Továbbá szeptember 9-én Koreában, Incheonban fogják vetíteni az egyik video performanszunkat, amit a férjemmel, (Szvet Tamással) közösen készítettünk a 2015 IAP VIDEO ANTOLOGY 2 keretén belül egy színházban.

Egy további koreai kiállítás pedig szervezés alatt áll, de ha valakit érdekelnek a részletek, akkor látogasson el a honlapomra, mert ott mindig frissítem az információkat.

 

Az interjút készítette: Mizsik Viktória 

A bejegyzés trackback címe:

https://koreainhungary.blog.hu/api/trackback/id/tr148102994

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása