Október 8-án este hatalmas sor kígyózott a Koreai Kulturális Központ folyosóján. Beálltam a fegyelmezetten várakozók közé és bizony, hogy füleltem. Nem szégyelltem, mert hisz’ ezért jöttem. Megtudni, hogy a sok-sok jelentkezőt mi indította ma ide, aztán azt is, hogy hogyan zajlik egy rendhagyó nyelvészeti óra a világ leglogikusabbnak és legkönnyebbnek tartott írásáról a Hangeul-ről, és hogy vajon a résztvevőknek tényleg sikerülhet-e két óra alatt elsajátítani a koreai „Ábécét”. 

A várakozás

„Szerinted ezt most meg fogjuk tanulni?” – kérdezte egy szőke lány a barátnőjét, miközben ledobott hátizsákjából kicsusszant egy „Matematika 11” könyv. „Én a kalligráfia miatt akarom tudni, egyszer szeretnék egy vázát festeni ezekkel a betűkkel. Olyan szöveget akarok ráírni, amit értek is” – magyarázta a lelkesen köréje gyűlt kisebb csoportnak a farmeres, bajszos fiatalember. „Figyi, most nem jó, mert eljöttem erre a tanfolyamra” – ezt már egy üzleti élethez öltözött középkorú hölgy mondta legújabb koreai márkájú telefonjába valakinek.

Átváltozások 

A sor végre meglódult, és a színházterem egyszeriben megtelt. Előkerültek a kicsi (és nagy) jegyzetfüzetek. Egy öltönyös fiatalember laza mozdulattal levette a nyakkendőjét, aztán nem túl gondosan laptoptáskájába süllyesztette. Kortól, nemtől, hátrahagyott örömöktől, vagy bosszúságoktól függetlenül egy csapásra mindenki egyetlen nagy diáksereggé változott és tollát kézben tartva, fészkelődve várakozott. Kovács Janka, a Kulturális Központ közösségi média menedzsere mosolyogva lépett a színpadra, ami pontosan ebben a pillanatban egy előadói emelvénnyé alakult át. A technika ördöge nem volt túlságosan együttműködő, de ennek biztosan így kellett lennie. Mégpedig azért, mert a szokásos, modern műszaki megoldásokkal, vetítésekkel megtámogatott „előadói-hallgatói” viszony helyett Janka egy varázsütéssel közvetlen, élő kapcsolatot alakított ki, ami derűs, fesztelen és lüktető kapocs lett közte és a „diákság” között. Olyan, amiben 120 perc észrevétlenül csupán „600 másodperccé” változik át.

Útravaló a hátizsákban

Minden előadásnak, beszédnek, „iskolai” órának van hozadéka és tanulsága, vagyis, hogy végül mi is maradt a hátizsákban.

Kik jöttek el ide? Mit tudnak, vagy szeretnének tudni Koreáról, a kultúrájukról és persze, a Hangeulről? Vajon sikerült nekik?

Én már nem vagyok „ártatlan” Han- és Hangeul-ügyben, de néhány vállalkozó résztvevő különböző korosztályok képviseletében a segítségemre volt az előadás után. Íme, egy kis keresztmetszet:

Hogy kezdődött, mi volt a motívum Koreával kapcsolatban?

(Dóra) Nálam egy sorozat, amit egy barátnőm ajánlott, mai koreai fiatalokról szólt és nagyon bejött, azóta K-dráma és K-pop rajongó vagyok.

(Klára) Szeretem a hagyományos és a modern művészeteket, ezen belül is a média- és filmművészetet, valamint a tárgykultúrát. Koreában mindez megvan – különleges hőfokon.

(Vanda) Én sokáig csak kinevettem a Korea-rajongó osztálytársakat, aztán egy éve leültem egy sori elé és ott ragadtam. Minden érdekel azóta, ami Korea.

(Veronika) Nagyon vonzanak a különlegesnek mondható kultúrák, melyek számunkra ugyan idegenek, mert nem abba születtünk bele, de mégis olyan nézeteket képviselnek, amelyekkel azonosulni tudunk. A koreai kultúra ilyen.

(Judit) Én világéletemben történelem-mániás voltam. Amikor felfedeztem Korea gazdag és sajátságos történelmét, nem volt kérdés: Korea érdekel. És nagyon tisztelem Csoma Mózes tanárurat!   

Miért jelentkeztél a Hangeul-re? Mik voltak az elvárások?

(Renáta) Már tanulok koreaiul egy kurzuson itt, de többet akartam tudni, mint ami az órán elhangzik. Talán az összefüggéseket akartam megérteni. Sikerült? (Renáta, széles mosollyal:) Igen, határozottan! Csak még gyakorolnom kell!

(Veronika) Nagyon szeretném megtanulni a koreai nyelvet, azonban kevés időm van, és ez nagyon jó lehetőséget jelentett számomra, hogy kicsit előrébb jussak. Motivált a kíváncsiság, hogy vajon két óra alatt tényleg el lehet-e sajátítani az írás alapjait.

(Judit) Most kezdtem el szeptemberben itt a KKK-ban a nyelvtanfolyamot és nagyon jó. De az írással és a kiejtéssel kapcsolatban voltak kérdéseim, megérteni akartam, és nem bonyolult magyarázatokat hallgatni.

(Klára) Azért jelentkeztem, mert már hallottam, hogy mennyire egyedi „kutatómunka” alapján létrehozott írásról van szó. Várakozásaim? Nos, a kétórás határidő. Hogy vajon tényleg elsajátítható ennyi idő alatt?

Más idegen nyelv tudása segített?

(Dóra, Vanda, Renáta, Judit) Teljes mértékben! – megjegyzendő, hogy ők négyen már kitűnő szinten beszélnek más idegen nyelvet/nyelveket, és az a véleményük, hogy függetlenül a nyelvcsaládok egymástól való eltéréseitől, a nyelvtanulás terén szerzett rutin sokat számít.

Elvárások és tapasztalások találkozása

(Vanda) Én abszolút meg vagyok győzve! Kis gyakorlás és meg lehet csinálni!

(Judit) Igen, kaptam jó válaszokat az én belső kérdéseimre. Rájöttem, mennyire egyszerű is lehet a Hangeul-írás, ha emberközelbe hozzuk. Nagyon örültem a hétköznapi életből felhozott kedves, humoros példáknak. Hogy feladom-e valaha? Ugyan, arról szó sem lehet!

(Renáta) Engem mindenképp folytatásra sarkall. Nagyon jó volt az előadás hangulata és a kommunikáció.

(Klára) Én tényleg érintetlen voltam koreai ábécéből. Kicsit zsibog még minden, talán a két óra kevés, de már tudom, hogy mi a rendezőelv a magánhangzók szerinti rendezésnél. Végtelenül egyszerű - hogy is nem vehettem észre eddig? J  Biztos, hogy próbálkozom a folytatással – nagyon jó, hasznos és motiváló a kapott táblázat. Le a kalappal a tanárunk előtt, abszolút uralta a helyzetet.

(Veronika) A mással- és magánhangzók rendszerét kitűnően lehetett memorizálni, és ebben nagy segítséget nyújtott az előadónk kiváló magyarázási készsége, valamint az óra interaktív jellege, ami segítette a rögzítést. 

(Dóra) Ez egész egyszerűen szuper volt és folytatni kell!

2015. október 8-án ennyit viszünk hát tovább a hátizsákunkban Nagy Sejong királyról és a Hangeulről - és noha nem húzza a vállunkat, azért ez cseppet sem kevés. :)

Közreműködésükért köszönettel tartozom: Bajdó Juditnak, Iványi Vandának, R. Klárának, Valentin Dórának, Vincze Renátának és Vizi Veronikának

A riportot készítette: Csajka Edit