Nem voltak ismeretlenek számomra. Hallgattam már korábban is dalokat tőlük, de ahogy a nézőtéren és a színpadon kihunytak a fények, és megszólaltak ez első élő dallamok, olyan volt mintha egy teljesen más zenei formációt hallanék. Beszippantottak, elnyeltek és nem is engedtek el egészen a koncert végéig. Ez volt a Jeong Ga Ak Hoe zenei csodája a Duna Palotában.

A színpadon látott és hallott – feltárt, ajándékba adott – dallamokról, érzelmekről, stílusokról és hangszerekről Jae-hyun Chun-nel, az együttes művészeti rendezőjével beszélgettünk. Megtudtuk, hogy egyszerre fiatalos, de rendkívül tradicionális zenéjükkel nem provokálni szeretnénk a közönségüket, hanem beszélni akarnak hozzájuk, és úgy érzik még mindig sikerül ezt elérniük. „A mai emberek nem igazán szeretik a tradicionális zenét és ez sok művészt elbizonytalanít, néhányan meg is hátrálnak. Mi azonban szívvel-lélekkel ragaszkodunk ehhez a stílushoz. És ez a döntésünk nem változott az elmúlt tíz évben, de tudjuk, hogy még így is rettentő hosszú út áll előttünk, hogy elérjük a célunkat – magyarázta Jae-hyun Chun.

A zenekar neve több részből tevődik össze: A Gagok, vagyis a hagyományos koreai énekes zene, a Gasa, mint a hagyományos koreai líra és a Sijo, azaz a koreai óda együttesen a Jeong ga nevet viselik, mely kínai karakterekkel azt jelenti jó és ének. Ebben az esetben a jeong kifejezés etikai és filozófiai ideológiákat takar. A rendező elmondása szerint, olyan fiatal és emberi zenét szerettek volna alkotni, ami a tradicionális gagok-ra és a julpungnyu-re fókuszál, ezért lett a nevük Jeong Ga. De itt a jeong nem a jóságot jelenti koreai jelekkel, hanem a szívet kínai karakterekkel. Végül kialakult a Jeong Ga Ak Hoe melynek jelentése Jeong ga együttese, gyűjtése.

A zenekar 2000-es megalakulása óta már több koreai, európai és amerikai turnén van túl, ahol mindig nagy sikerrel mutatta be egyedi előadását, mely ötvözi a koreai tradicionális zenét és az új kompozíciókat. A művészeti rendező elmondása szerint, az együttes repertoárja annak az ősi koreai fogalomnak a mélyén gyökerezik, melyet úgy hívnak Johwa, vagyis harmónia-egyensúly. Tehát minden előadást úgy kell tekintenünk, mint a zene és a természet mindent átformáló erejének kifejeződését.

A spanyol kapcsolat - Pansori és flamenco találkozása 

Ott ülve és figyelve a művészek játékát – akiken látszott, hogy mennyire szeretik azt amit csinálnak – olyan új és nem várt művészi formákat tapasztalhattunk meg, amiket sosem vártunk volna egy ennyire tradicionális csoporttól. De az a holisztikus megközelítés, amit a csoport képvisel, tökéletes egységgé formálta a különböző művészi kifejeződéseket; létrehozva egy több dimenziós, jövőbe mutató színházi előadást, amit a tradicionális koreai zene esztétikája tett egyedivé és felejthetetlenné.

A Duna Palotában tartott este több darabja olyan falusi dal feldolgozása volt, melynek dallamait sosem írták le, csak szájról szájra jártak. Jae-hyun Chun szerint ez egyszerre ad szabadságot a feldolgozásban és köti meg a kezüket. A Jeong Ga Ak Hoe egyébként történetmesélést, szavalást, táncot és időnkét videó installációkat is használ, hogy megteremtse azt a hangulatot, mely átível jelenen, múlton és jövőn – megtartva becsületben, de közben át is formálva őseik zenei örökségét.

A rendező a csoport spanyolországi kapcsolatairól is mesélt. A Pansori, vagyis a koreai zenés történetmesélés és a flamenco között sok közös vonást fedezett fel a csapat, mikor anno az országban lépett fel. Azóta többször is kint voltak Spanyolországban, hogy tanuljanak és egyre jobban egybeolvasszák a két stílust, megteremtve egy multikulturalizmust, ami átlép időn és kultúrán, de mégis összeköt.

Az interjút készítette: Gerencsér Dóri