„Minél többet tudsz, annál éhesebb leszel” avagy: PIZZÁT AZ EMBEREKNEK
2015. február 08. írta: KoreaiKultúra

„Minél többet tudsz, annál éhesebb leszel” avagy: PIZZÁT AZ EMBEREKNEK

Egy különleges koreai előadás KIM Hwang rendezésében a MÜSZI-ben

Csehországi előadások után érkezett Budapestre a dél-koreai Hwang Group, hogy egy egyedülálló hangvételű, szatirikus, ám mélyen elgondolkodtató esttel lepje meg a közönséget. A műsor egy kétszereplős, Észak-Koreába illegális úton eljuttatott film és a hozzá kapcsolódó, a kommunista Koreából érkező válaszlevelek felolvasásának fúziója. A közönség hol felszabadultan kacagott, hol pedig döbbenten szegeződött a székéhez. Az előadás végén pedig senki nem kullogott haza értetlenül, vagy zavartan (nem csak a felszolgált pizza miatt), hanem izgatottan vitatták meg a látottakat, hallottakat és igyekeztek a művészek közelébe kerülni, velük pár szót váltani. Kim Hwang és kicsiny csapata rendkívüli alkotásukkal Budapesten célba találtak.
pizza.jpg

A műsor előtt a rendező interjút adott a Koreai Kulturális Központnak

Mit illik tudnunk a Hwang Csoportról?

Kim Hwang: Jelenleg négyen vagyunk, a két színész, a feleségem, aki az asszisztensem is és jómagam. Természetesen, amikor 2010-ben forgatni kezdtük a filmet, mintegy negyvenfős stábbal dolgoztunk.

Értsük ezt úgy, hogy az előadás alapja a film?

KH: Igen is, meg nem is. A filmmel eredetileg más célom volt, amint az majd ki is derül. Az előadás azonban tényleg a filmre épül, így lesz teljes a mondanivaló.
.
Kérem, mondjon pár szót arról, mi inspirálta ezt az alkotást? Mi volt az alapötlet, a szikra?

KH: (arcán alig észrevehető, futó mosollyal) Az alapötlet nálam fogant meg. Művészképzésben részesültem, pontosabban termék tervezőnek készültem, és voltam olyan szerencsés, hogy Londonban folytathattam tanulmányokat. Egészen addig nem túl sokat törődtem a szülőföldem politikai és társadalmi ügyeivel: Tudod, amikor valahol egy adott környezetbe beleszületsz, és ott élsz, minden olyan nyilvánvaló. Ám akkor, amikor távol találod magad mindettől, és egy bizonyos távolságból nézel vissza, kezdenek hiányozni dolgok abból, amit magad mögött hagytál és ezért egy napon kíváncsi leszel. Megül valami a fejedben és egyszerűen nem hagy nyugton.

Honvágyat érzett Angliában?

KH: Valami egészen más történt. Nagyon sok észak-koreai menekülttel találkoztam akkoriban ott Londonban. Művészekkel, egyszerű emberekkel, tudós professzorokkal és egy kérdés ütött meg egyre gyakrabban: mi történik hát otthon? A Koreai-félszigeten északon? És a hazámban? S aztán jött a következő kérdés, mit tehetnék én ezért? Tudnék valahogy segíteni? És…, mint művésznek, rendelkezésemre állnak-e eszközök, hogy tegyek valamit?! Nos, ez a válasz a kérdésre, hogy mért vágtam bele ebbe. Igen, elkészítettük a filmet, s aztán DVD másolatokon átcsempésztük Észak-Koreába.

??

KH: Ma a politikai helyzet sokkal rosszabb, de ilyesmit már akkor is csak az erre szakosodott csempészek voltak képesek végrehajtani. A törvény mindenfajta ki-behozatalt megtilt a két Korea között és ez igaz a széttépett családok leveleinek eljuttatására is. Mi nem állhatunk szóba egymással. Sem gondolatokat, sem érzéseket nem cserélhetünk…
Személyesen vettem részt ebben az akcióban. Mivel a Dél- és Észak-Korea közti határt nem léphetjük át, csempész összekötőmmel Kínában találkoztam, aki aztán kínai határon át juttatta el a filmet Észak-Koreába, s ott megtörtént a terítése.

Kapott visszajelzést a fogadtatásról?

KH: Igen. Mind én, mind pedig a filmben szereplő két színész nagyon sok levelet kaptunk. Majd meglátja az előadást.. (ismét egy villanásnyi mosoly)

Megkérdezhetem, mi volt a reakció Dél-Koreában? Máshonnan megközelítve: Ön szerint Dél-Koreában szeretnék, ha a két Korea egyesülne?

KH: Ez egy nagyon összetett és nehéz kérdés. Minden a politikai nézetektől függ, azért a válasz erre a kérdésre (kis szünetet tart) …az IGEN és a NEM. De a művem nem a politikáról szól. Érzelmeink, mint a szeretet, vagy a harag az egész világon mindenki számára ugyanaz az érzés, éppúgy, mint a mosoly, vagy a könnyek. Ezek globálisak. Pont úgy, mint a pizza….
Meglehet, hogy a pizza, amihez Phenjanban jutnak hozzá, nagyon más ízű, mint amit Olaszországban esznek. De amíg eszed, te is a globális részének érzed magad, úgy érzed, közéjük tartozol. „És minél többet tudsz, annál éhesebb leszel.”

(Külön köszönet Park Hee-Jung színésznőnek és Yuk Sang-Yeop színésznek)

 

Az interjút készítette: Csajka Edit

A bejegyzés trackback címe:

https://koreainhungary.blog.hu/api/trackback/id/tr267153539

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása