Bizonyára sokan ismerik a koreai népviseletet, a hanbokot, hiszen megannyi történelmi drámában találkozhattunk vele. Most azonban vizsgáljuk meg közelebbről, mit is érdemes tudni erről a Csoszon-kori öltözékről és kiegészítőiről!
Először is, ami rögtön szembetűnik, az az élénk színek kavalkádja és az egyszerű vonalvezetés. A hanbok legfontosabb részei a csogori (저고리- felsőkabát), nők esetében a csima (치마- szoknya), férfiaknál pedig a pádzsi (바지- nadrág). Habár a férfi hanbok nem változott az idők során, a női hanbok rövidebb és szűkebb lett a 19. századra. Azonban a hanbok eredeti stílusjegyei igen jól megőrződtek, kevés idegen behatás érte őket.
A ruha színe, díszítése a viselő rangját, társadalmi státuszát, életkorát is jelképezte, illetve a különböző ünnepélyekkor, alkalmakkor eltérő stílusú hanbokot illett hordani: megkülönböztetünk mindennapi, ünnepi (pl. gyermek első születésnapja, esküvő), illetve egyedi viseleteket (pl. sámánok, hivatalnokok ruhái), valamint tájegységek szerint is találhatunk eltéréseket.
Míg a közrendűek csak gyapjúból készült hanbokot hordhattak, addig a magasabb rendűek selyemből készítettet. A gyerekek és a fiatal nők élénk színekben pompáztak, míg a visszafogott színeket a középkorú férfiak és nők viselték. A közrendűeknek azonban törvény tiltotta, hogy a fehéren kívül más színt is hordjanak, habár különleges alkalmakkor mutatkozhattak világos rózsaszínben és világos zöldben, szürkében. A nők szoknyájának színe is kifejezte társadalmi rangjukat: ha fiút szültek, sötétkéket hordtak.
Most pedig lássunk néhány népszerű hajviseletet és kiegészítőt! A konfuciánus elvek alapján a hajat nem volt szabad levágni, mivel a szüleiktől kapták, ezért szent. Így a férfiak és a nők is hosszú fonatban hordták a hajukat, addig, amíg meg nem házasodtak. Ekkor a férfiak haja a fejtetőn lett kontyba fogva, a nőké pedig a tarkójuknál. A 18. századig parókát csak a magas státuszú nők és a giszengek (kéjhölgyek) hordhattak, azonban a 19. században betiltották, mivel túl hivalkodónak ítélték – azonban a giszengek körében továbbra is nagy népszerűségnek örvendett. A nők kontyukat hajtűvel (binyo–비녀) rögzítették. A hajtű hossza és dekorációja is a társadalmi osztályt hivatott kifejezni. A nemesek hajtűjét például dzsámnak hívták (잠) és sárkánnyal, illetve főnixszel volt díszítve. A denggi (댕기) az a sokfajta szalag, mellyel a hajfonatukat tették még hangsúlyosabbá a nők.
A királyok és a hercegek egy szángthugvánnak (상투관) nevezett kis koronát is hordtak a kontyukon. A mjonjugván (면류관) a királyok gyöngysorokkal díszített koronája, melyet különleges alkalmakkor hordtak. A deszumori (대수머리) pedig a királynők hajviselete ünnepélyes alkalmakkor. A nők ruháját emellett még a norige (노리개) is díszítette, egy apró függő, mely szintén kifejezte viselője státuszát. Mintázatai között előfordultak boldogságot, hosszú életet, szerencsét jelölő kínai írásjegyek, állatok, illetve buddhista szimbólumok is.
