2023. július 12. írta: Koreai Kulturális Központ

Koreai slágerek a nyolcvanas évekből

A meghatározó koreai könnyűzenei kiadók közül többen is a kilencvenes évek derekán jöttek létre, hogy segítségükkel az új évezred elejére megszülessen a ma ismert K-pop. Mindez persze nem jelenti azt, hogy előtte ne létezett volna koreai popzene. Hogy ki számított a 80-as évek IU-jának, hogy melyik volt a korszak legnagyobb city pop slágere, vagy hogy hogyan kerül egy mozambiki énekesnő száma a szöuli diszkókba, az most kiderül három, az évtized első feléből származó dal segítségével.

Hje Uni

A hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején Hje Uni (Hye Eun-yi, 혜은이) az egyik legnagyobb sztárnak számított Dél-Koreában. Az énekesnő első 14 nagylemezének címadó dalai mind a slágerlisták élére kerültek, karrierje csúcsán több sorozatban és mozifilmben is szerepet kapott. A melankolikus balladák királynője korszakának szépségideálja volt, a nők másolták a frizuráját, az öltözködését, és őt tartják a koreai hullám, a hallyu első sztárjának. Érdekesség, hogy ha egy korábbi híresség a hamvas szépségével és énekhangjával egykor elvarázsolta a közönséget, akkor a mai újságírók rendre csak úgy hivatkoznak rá, hogy ő volt korszakának IU-ja (napjaink egyik népszerű, közkedvelt énekesnőjére, IU-ra utalva). Ezt a címet így Hje Uni mellett például a szintén énekesnő Ha Cshunhva is kiérdemelte Dél-Koreában.

A nosztalgiára építő zenés tévéműsoroknak ma is visszatérő vendége a 68 éves Hje Uni, és bár a 80-as évek végétől zeneileg már kevéssé aktív, de még 2015-ben és 2020-ban is jelent meg új lemeze. Az 1979-es Hajnali eső (새벽비) című számának tévéfelvételén látható, miért is hasonlítják IU-hoz, ide kattintva pedig meghallgathatjuk ugyanezt a dalt napjainkból is a veterán énekesnő tolmácsolásában.

Az egész nyolcvanas évtizedben gyakorinak számítottak a nyugati slágerek koreai átiratai, Hje Uni 1983-ban például Kim Wilde Kids in America számát dolgozta fel Féltékenység (질투) címmel.

Jun Szuil

Jun Szuil (Yoon Soo-il, 윤수일) a hetvenes évek közepén még a Golden Grapes rockbanda énekese volt, majd 1977-ben egy producer felfedezte, és popzenére váltva már szólóénekesként csinált sztárt belőle. Amerikai apa és koreai anya gyermekeként született 1955-ben egy olyan korban, amikor az etnikailag homogén társadalomban furcsa volt vidéken egy félig fehér gyerek. Hamar népszerű énekessé vált, köszönhetően hangjának és sármos megjelenésének. Az 1982-es Lakás (아파트) című dala ma örökzöld klasszikusnak számít, sikerével Jun Szuil a legnagyobb sztárok közé emelkedett. A megtörtént eset ihlette dal egy kiskatonának állít emléket, aki hazatér a seregből, kedvese lakásánál azonban hiába nyomja a csengőt - a család a lánnyal együtt kivándorolt külföldre anélkül, hogy szóltak volna erről a fiúnak. A dal korszakos jelentőségét jelzi, hogy a Reply 1988 című sorozatban is felhasználták.

Jun Szuil jegyzi az egyik legjobb koreai city pop számnak tartott dalt is, ez az 1984-es Gyönyörű (아름다워). A city pop egy Japánból indult regionális zenei műfajként élte fénykorát a nyolcvanas években, hangzásával megidézve a gondtalan nyarak önfeledtségét. A műfaj kezdeti népszerűsége aztán csökkent, amikor a japán gazdasági buborék kipukkant - a műfajt és így Jun Szuil dalát a 2010-es években fedezték fel újra, amikor a city pop az internetnek köszönhetően ismét népszerűvé vált. Az alábbiakban az eredeti dalt találjuk, ide kattintva pedig egy kortárs feldolgozását és az ahhoz készült igazi nyári videoklipet Stella Jang előadásában.

Min Hegjong

Min Hegjong (Min Hae-kyung, 민해경) nevéhez számos sláger fűződik a nyolcvanas évekből, hat alkalommal nyerte el a legrangosabb koreai könnyűzenei díjat. Om Dzsonghvához hasonlóan a koreai Madonnának is nevezik, és a legendás divattervező, Andre Kim a múzsájaként tekintett rá. De még Pak Cshanuk (Park Chan-wook) kultikus filmjében, a 2003-as Oldboy-ban is feltűnik: amikor a főhős a cellájában tévét néz, abban épp Min Hegjong énekel, a film egyik fontos jelenetében pedig Az arc, amit látni szeretnék (보고싶은 얼굴) című slágere szól.

Pályája akkor indult igazán, amikor 1980-ban a TBC tévécsatorna nemzetközi dalversenyt rendezett Szöulban, ahol Min Hegjong a második helyen végzett. Az első helyre a mozambiki származású énekesnő, Shoody került az Ecstasy című diszkóslágerrel. Shoody (polgári nevén Chude Mondlane) szülei alapították a jelenlegi legnagyobb mozambiki pártot, és a portugál gyarmatosítók elleni felszabadítási küzdelem vezető alakjai voltak. A díjnyertes dal koreai verzióját Min Hegjong énekelte fel 1981-ben A szerelem csúcsa (사랑의 절정) címmel, és a korabeli koreai klubok egyik legnagyobb dance sikerének számított.