A gasztronómia és művészet ötvözésének területén alkotó hazai és nemzetközi kortárs művészek közös kiállításának ad otthont a Koreai Kulturális Központ és a Stúdió Galéria. Woo Jiwon különleges kreálmánya és a hozzá kapcsolódó tudományos munka beszámolójának központi fogalma a “kéz íz”, koreaiul szon-mat (son-mat). A művészt Skype interjú keretein belül a projekt részleteiről és személyes indíttatásáról kérdeztük.

Mi inspirálta a projekt elkészítésére?

Egyrészt személyes okok. A nagyszüleim keszong-i (Észak-Korea) származásúak, a koreai ételek és kultúra iránti érdeklődésemet nekik köszönhetem. Ők szerettették meg velem a hagyományos ételeket, és ők mutattak példát számomra, hogy legyek büszke a származásomra.

Másrészt már egészen kiskoromtól nagyon sok terület foglalkoztatott. Szerettem a különféle tantárgyak, később szakmák és területek ötvözésével kísérletezni. Úgyhogy később szinte természetes volt, hogy a művészeti, tudományos, társadalmi és nyelvi területek összekapcsolódásának lehetőségét keressem a munkám során.

Több munkája reflektál különleges kulturális hátterére. Hogyan és mikor terelődött az érdeklődése a kulturális örökségre?

Szerintem a kultúra egy nagyon izgalmas terület.  Persze ahogy már említettem, a családom nagyon meghatározó volt ebben. Nagy kihívást jelentett számomra, hogy 13 évesen, egyedül, az Egyesült Államokba mentem tanulni. Ez a tapasztalat nagyban formálta a gondolkodásomat a családomról, a népem történelméről, a gyökereimről.

Volt valami különleges oka, hogy éppen a makgeollit választotta? Mesélne a makgeolli kulturális jelentőségéről?

Mindenképpen fermentált ételekkel akartam foglalkozni. Fontos szempont volt, hogy olyan kiindulási alapanyagom legyen, ami szállítás közben nem megy tönkre. A laboratóriumi munkára a makgeolli tűnt leginkább alkalmasnak. Egy korábbi munkámban az élesztővel foglalkoztam, az erjedési folyamatok iránt ez keltette fel a kíváncsiságomat. Az élesztőnek és különféle enzimeknek kitüntetett szerepe van a makgeolli készítésénél is.

Azért is akartam ezzel foglalkozni, mert az emberek általában nagyon keveset tudnak a makgeolli történetéről. Pedig egy olyan italról van szó, aminek történelme régre nyúlik vissza, volt, amikor tiltották a készítését, például a japán megszállás után. A recept is sok változáson ment keresztül. Régen nagy hagyománya volt a makgeolli otthoni készítésének, ma viszont leginkább gyárakban készül óriási mennyiségben, ami szintén sok kérdést felvet. Ezek miatt gondoltam, hogy hasznos és érdekes lenne ezzel foglalkozni, és a közönség szemét felnyitni egy kicsit ezzel kapcsolatban.

Kamasz éveit az Egyesült Államokban töltötte, és manapság is sokat utazik különféle országokba. Hogyan hat Önre az, hogy elég sokat tartózkodik távol szülőföldjétől? Máshogyan tekint most Koreára és annak gasztronómiai örökségére?

Általános iskola hatodik osztályáig Koreában nevelkedtem az ottani hagyományok és szokások szerint. A családom különösen nagy hansúlyt fektetett az ételekre. Keszongi ízekhez voltam szokva, és a fogások elkészítését egész pici koromtól elleshettem, így egész korán tudtam már egyedül is főzni.

Amikor az USÁ-ba kerültem a tanulmányaim miatt, teljesen elszakadtam ettől az otthoni közegtől. Ez húsz évvel ezelőtt volt, amikor még egyáltalán nem volt lehetőség úgy csomagot kapni, vagy koreai alapanyagokhoz hozzájutni külföldön, mint manapság. Nem volt egy könnyű időszak az életemben, sok nehézséggel kellett megközdenem testileg és lelkileg egyaránt.

Először azt gondoltam, hogy mindez a környezetváltozásnak köszönhető. De később kiderült, hogy a genetikailag kódolt érzékenységemnek és az étkezési szokásaim megváltozásának volt rendkívül nagy szerepe. Abban az időben sokat kutattam ezzel kapcsolatban. Másrészt, lehet, hogy elköltöztem otthonról, de a gyökereim nem változtak meg, és ezért is vonzott az, hogy Koreával foglalkozzam.

Mit kell tudni a projektről?

Röviden összefoglalva, az egész projekt egy nyelvészeti kérdéssel kezdődött. Próbáltam elmagyarázni az amerikai csoporttársaimnak, hogy mit jelent a koreai „szon-mat” (szó szerint: „kéz-íz”) kifejezés. Más nyelvekre nehéz lefordítani, valami olyasmi lenne, mint „otthoni íz”, „anya főztje”, de ez nem egészen adja vissza az eredeti, teljes jelentést. Megközelíthetnénk a nyelvészet, a társadalomtudományok vagy akár a biológia felől is, de úgy gondoltam, hogy az a leginkább kézenfekvő, ha a művészetet hívom segítségül e kifejezés értelmének megjelenítésére.  

Az egyetemen informatikát és médiaművészetet tanultam. Később elvégeztem egy üzleti MBA-t és a biotechnológia területén is képződtem, hogy összekapcsolhassam végül mindezt a művészetekkel. A biodizájn története alig egy évtizedre nyúlik vissza, és sok más társterületet kapcsol össze. Úgy gondoltam, hogy kitűnő eszköz lesz a tervem megvalósításához, hiszen én is a kultúra több ágát szeretném ötvözni.

Úgy vélem, hogy nem csak a generációról generációra öröklődő DNS határoz meg minket, hanem ugyanilyen jelentős a kapcsolataink mikrobiológiája, a kapcsolódásaink „élesztő hatása” is. Sok koreai étel készül fermentálás révén. Pédául a doenjjang (ejtsd: dvenjáng, a szerk.) szójabab paszta, aminek elkészültében különös szerepe van az élesztőgombáknak. Az emberi testben is vannak „élesztő gombák”. Vegyünk például egy anyát és a lányát, akik ugyanazokból az alapanyagokból készítenek egy ételt, a két étel íze mégsem lesz teljesen egyforma.

Persze számos faktor közrejátszik ebben, és ezek közül én jelen esetben a biológiai faktorokra koncentráltam. A művem tudományos kutatási eredményeken alapul, és sok kihívással szembesülök a fogalmak tisztázásával kapcsolatban.  

Az Utrecht Egyetem Mikrobiológia Tanszékének professzorával, Han Wöstennel dolgoztam együtt azon, hogyan tudnám a biológia oldaláról megközelíteni az eredetileg inkább szociológiai és kultúrtörténeti kérdésemet a „szon-mat” („kéz-íz”) kifejezéssel kapcsolatban.

A projekt díjat nyert a holland Bio Art Dizájn versenyen. Ez a verseny és az ott szerzett ismeretségeim nagyon sokat segítettek abban, hogy a projekthez holland tudósok kapcsolódjanak. Ennek köszönhetően lett egyre szorosabb kapcsolatom az Utrecht Egyetemmel. Han Wösten professzor korábban dolgozott már dizájn művészekkel, úgyhogy neki nem volt nehézsége ezzel kapcsolatban, gördülékenyen folyhatott a közös munka.

Az interjút készítette: Im Yesol

Fordította: Kovács Janka

Képek forrása: Hanneke Wetzer, Koreai Kulturális Központ

A Santopalato c. kiállítás ingyenesen megtekinthető a Koreai Kulturális Központban, nyitvatartási időben 2018. július 31-ig.