Korea in Hungary

A koreai építészet története

2018. március 08. - Koreai Kulturális Központ

A Koreai-félszigeten az ókorban számos kisebb-nagyobb állam jelent meg, majd tűnt el az idők folyamán. Ebből a folyamatosan forrongó, változó közegből emelkedett ki három erőteljes monarchia, melyek hosszú időre a félsziget meghatározó királyságaivá váltak: Gogoryo (고구려 – ejtsd: kogurjo), Silla (신라 – ejtsd: silla) és Baekje (백재 – ejtsd: pekdzse), melyek a Három Királyságként (삼국시대 – ejtsd: számgukside) váltak ismertté.

borito_54.jpg

Janganseong (장안성, ejtsd: dzsángánszang) és Gyeongju 경주, ejtds: kjongdzsu), Gogoryo és Silla fővárosainak útjai rácsszerű elrendezést követtek, így az egymást metsző utak sakktábla alakzatot eredményeztek, és az épületek ezek metszetébe épültek. Mindkét város esetében hangsúlyos szerepet kapott a támadások elleni védelem, melyet kőfalak és hegyi erődök építésével valósítottak meg.

Kősírok

A Három Királyság mindegyikének megvolt a maga sajátos építészeti stílusa. Gogoryo építészetét hatalmas kőhalom sírok jellemezték. Ennek tipikus példája az 5. században épült Jangunchong (장군총, ejtsd: dzsángguncsong) síremlék, mely 31.5 méter széles és 12.4 méter magas. A sírok belső falára különböző festmények kerültek, melyek részletesen bemutatták az elhunyt életét. Az idő előrehaladtával a realista ábrázolásmódot szimbólumok váltották fel, így a mindennapok ábrázolását szépen lassan a négy szimbólum (azúr sárkány – kelet, madár – dél, fehér tigris – nyugat, fekete teknős – kelet) váltotta fel a falakon. Baekje sírjai is hasonlóan néztek ki, azonban jóval kisebbek voltak. Az előzőekkel ellentétben Silla síremlékei teljesen más stílust követve épültek fel. Egy gödröt ástak a földbe, majd egy kamrát építettek fából, és ebbe került az elhunyt teste. Erre pedig apró kövekből egy halmot építettek, és ezt fedték be földdel. A halomsírok kerülete gyakran több mint 45 méter, magasságuk pedig meghaladja a 12 métert is. 

2_kep_epiteszet_janggunchong_mesosyn.jpg

Pagodák köré épített templomok

A buddhizmus megjelenése a Három Királyságban az építészetben is változásokat hozott. Gogoryo templomai egy központi, nyolcszögletű, fából készült pagodából és a pagoda északi, keleti és nyugati oldalára épült három szentélyből álltak. Ez a forma egyezik a Japán Horyui-templom felépítésével, és a történészek arra a következtetésre jutottak, hogy ez a stílus Gogoryo-ból került át Japánba. Baekje templomegyüttesei más elrendezést követtek, itt a központi téren álló pagoda északi oldalán, egy vonalban helyezkedtek el a főépületek. Bár a pagodák eleinte fából készültek, idővel a fát kő váltotta fel. Erre példa a 6. században épült Jeongnimsaji templom (정림사지, ejtsd: dzsangnimszádzsi)  kőpagodája. 

3_kep_epiteszet_jeongnimsaji_temple_seulkorea-tour.jpg

Ezen templomok építészeti stílusát is átvette Japán, erre példa a Shitennoji templom Oszakában. A buddhizmus Sillába gyűrűzött be a legkésőbb. Csakúgy mint más esetben, a templomok is eltérő normákat követve épültek fel a királyságban. A pagodák téglaszerű mintával épültek. Ez jól megfigyelhető a Bunhwangsa templomnál (분황사, ejtsd: bunhvángszá), ahol a pagoda építőköveit téglaszerűre formázták, és kötőanyaggal rögzítették azokat egymáshoz.
Bár a királyságokban más-más stílusban épültek a templomok, a pagodák mindig az épületegyüttes szívében helyezkedtek el, és ezek köré épültek a különböző építmények.

4_kep_epiteszet_bunhwangsa_english_visitkorea.jpg

Változások Silla építészetében

Mikor a Három Királyság hatalma megtört, két másik állam jött létre: az egyesített Silla, mely döntően a félszigetet uralta, valamint a Gogoryo egyes részeiből a félsziget északi területein, illetve Mandzsúriából létrejött Balhae (발해, ejtsd: bále). Az egyesített Silla fővárosának, Gyeongju-nak a népessége addig nem látott módon megnövekedett, és ez bizony megkövetelte a városrendezés újragondolását és modernizálását. A város rácsos elosztása több mint 170.000 háztartás létrehozását tette lehetővé. Az egyesített királyság területén nem csak a városok, hanem a templomok építészetében is jelentős változások következtek be. A templomegyüttesek már nem egy, hanem két pagodával rendelkeztek, ez azonban nem egyedi jelenség, hasonló trend mutatkozott meg Kínában és Japánban is. Ebben az időszakban erősödött meg a zen buddhizmus, és többek közt ennek is köszönhető a hegyekbe épült templomok hirtelen megszaporodása, ahol minden lehetőség adott volt a meditáció nyugalmához. Ekkoriban épült templomok például Tongdosa (통도사, ejtsd: tongdosza) és Buseoksa (부석사, ejtsd: puszoksza). Ezen templomok épületeinél jelent meg először a természet vonalainak követése, és ez a korábbi, szigorúan szabályozott épületegyüttesekhez képest teljesen más atmoszférát teremtett, valamint nagyban hozzájárult a korszak különleges építészeti bélyegeinek létrejöttéhez.

5_kep_epiteszet_buseoksa_budgettravelerssandbox.jpg

Goryeo

Az oszlopfők és az entázis szépsége

Gagyeong, a 10. században épült főváros összképét meghatározza, hogy városszerte az épületek körvonalai a várost körülvevő táj természetes vonalait követték. Akadtak azonban kisebb-nagyobb problémák. Annak ellenére, hogy a város tervek alapján épült fel, a lakótelepek és azok útjai kimaradtak ebből a szabályozásból. Bár a királyi palota környékén az utak észak-déli irányú vonalban haladtak, ezek sem voltak teljesen egyenesek.

A buddhista építészet virágkora

Goryo ízig-vérig buddhista állam volt, a királytól a közemberig mindenki mélyen vallásos volt. Országszerte megnövekedett a kőpagodák száma. Az újonnan épült pagodákon megjelent a különböző térségek egyedi stílusa, így változatossá téve ezeket az építményeket, formájuk és méretük szempontjából. A 13. században terjedtek el igazán az aszimmetrikus elrendezésű, a táj vonalait követő épületekből álló, hegyi templomegyüttesek, mint például a Songgwangsa (송광사, ejtsd: szonggvangsza) templom. Bár ez a fajta építészeti irány már korábban megjelent, amikor a Kínából érkező zen buddhista szerzetesek megjelentek Koreában a késői Silla periódusban, virágkorát azonban egyértelműen a Goryo korszakban élte.

6_kep_epiteszet_songgwangsa_panoramio.jpg

Joseon

Harmóniában a természettel

1392-ben Yi Seong-gye (이성계, ejtsd: li szonggje) tábornok megalapította a Joseon dinasztiát, és Taejo (태조, ejtsd: tedzso) néven uralkodott. Két évvel később Hanyang-ot (한양, ejtsd: hanjang; a mai Szöul) tette a birodalom fővárosává.  Az építkezések során figyelembe vették a természeti adottságokat és a várost körülvevő tájat, valamint a pungsu-t (a koreai feng shui), ami lehetetlenné tette a korábbi korszakok kötött, szimmetrikus képének kialakítását. A Joson-kor királyi öröksége azonban ma is képviselteti magát a modern Szöul közepén,  a Gyeongbokgung, (경복궁, ejtsd: gjongbokkung) Changdeokgung (창덕궁, ejtsd: csángdokkung), Changgyeonggung (창경궁, ejtsd: csánggjonggung), Gyeongungung (경운궁, ejtsd: gjongungung - napjaikban Deoksugung (덕수궁, ejtsd: dokszugung) és Gyeonghuigung (경희궁, ejtsd: kjonghikung) palotákkal. 7_kep_epiteszet_changgeonggung_funtastickorea.jpg

 

A megtestesült konfucianizmus

A Joson-érában, amikor az idősek tisztelete, a konfuciánus hűség és jámborság kardinális kérdések voltak a nemzet szemében, a különféle síremlékek kiemelt fontossággal bírtak. A Jongmyo síremlék (종묘, ejtsd: dzsongmjo), az uralkodók nyughelye a kor építészetének egyik legfontosabb darabja. További jelentős síremlék a Munmyo (문묘, ejtsd:munmjo) síremlék, ahol a kor leghíresebb tudósai nyugszanak. 

8_kep_epiteszet_jongmyo_travelpast50.jpg

A Koreai Császárság és az azt követő időszak

A késő 19. században Korea számos szerződést kötött, melyekben elfogadta, hogy megnyitja kapuit a világ előtt. Ennek eredményeként Buszan és Wonsan kikötői megnyíltak a nemzetközi forgalom előtt. Míg eleinte a külföldi képviseleteket hanokban, azaz hagyományos koreai épületekben helyezték el, 1890 után a képviseletek szépen lassan elkezdték felépíteni saját épületeiket, melyek az anyaország stílusát képviselték. Először 1895-ben az oroszok építették meg harangtornyukat Szöulban a Deoksukung palota mellett, majd ezt követően egyre több nyugati stílusú épület és építmény jelent meg, melyek gyökeresen megváltoztatták előszőr csak a főváros és a nagyobb kikötővárosok, majd szépen lassan az egész ország arculatát.

Változások a modern palotákban

1897-ben az uralkodó, Gojong (고종, ejtsd: Kodzsong) a Gyeongbokbung palotából a Gyeongungung (Deoksung) palotába költözött, és státuszának megszilárdítása érdekében megépíttette a Wongudan/Hwangudan (환구단, ejtsd: hvángudán) oltárt, melyen a kizárólag az uralkodó által bemutatható mennyország rítusát végezte el. Emellett a palotaegyüttes területén is megjelentek a nyugati stílusú épületek, ezek közül is az első az 1910-ben befejezett Jeonggwanheon (정관헌, ejtsd:dzsonggvánhon) pavilon volt.

9_kep_epiteszet_jeonggwanheon_koreanet.jpg

A kereszténység megjelenésének hatása az építészetre

A katolikus egyház szabadon végezhetett misszionárius munkát Korea területén egy 1886-ban, Franciaországgal aláírt szerződésnek köszönhetően. Elsőként a Yakhyeon katolikus templom (ejtsd: (약현성당, jákhjonszongdang) épült meg 1892-ben, mely a későbbiekben országszerte mintaként szolgált. Azonban Korea legismertebb katolikus épülete az 1898-ban épült Myeong-dong katedrális lett (명동대성당, ejtsd: mjongdongdeszongdáng).

10_kep_epiteszet_myeongdong_flickr.jpg

Modern építészeti képzés

1907-ben a koreai kormány úgy döntött, hogy szükséges létrehozni egy építészeti iskolát, mely végül 1916-ban nyitotta meg kapuit. Bár viszonylag kis létszámú koreai hallgatósága volt, és jó részük nem a szakmában helyezkedett el, az innen kikerült építészek nevéhez számos ikonikus épület létrejötte köthető. A korszak egyik nagy építésze a szintén itt végzett Park Gil-ryong, aki a kötelező katonai szolgálat leteltével, 1932-ben megalapította saját stúdióját, és 1929-től kezdődően számos épület tervezése köthető a nevéhez. Ilyenek például a Keijo Császári Egyetem (京城帝国大学, ejtsd: Keijō Teikoku Daigaku/ 경성제국대학, ejtsd: kjongsongdzsekukdehák) egyes épületei (napjainkban Seoul National University/Szöuli Nemzeti Egyetem - 서울대학교, ejtsd: szöuldehákjo) és a Bohawak (보화각, ejtsd: bohvagak) – napjainban a Gasong Art Museum (간송미술관, ejtsd:kánszongmiszulkván). Hasonlóan sikeres pályát futott be az 1924-ben végzett Park Dong-jin, a Korea University (고려대학교, ejtsd: gorjodehákjo) főépületének tervezője. Bár munkái között megtalálhatók modern épületek is, többségük kőből készült, gótikus stílusban. Ő a Yeongnak templom (영락교회, ejtsd: jongnakkjohi), az Osan Középiskola (오산고등학교, ejtsd: oszánkodünghakkjo) és a Chosun Ilbo (조선일보, ejtsd: dzsoszonilbo) központi irodájának tervezője.

11_kep_epiteszet_ku_youtex.jpg

 


A cikket írta: Szabó Dóra

Forrás: K-Architecture. Tradition meets Modernity, Korean Culture and Information Service, Wikipedia

Képek forrása: genkin.org, english.visitkorea.or.kr, budgettravelerssandbox.com, panoramio.com, funtastickorea.com, travelpast50.com, korea.net, flickr.com, youtex.org, seoulkorea-tour.com, mesosyn.com

A bejegyzés trackback címe:

https://koreainhungary.blog.hu/api/trackback/id/tr2013687518

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.