Erős kezdéssel indult a Koreai Kulturális Központ új, koreai pop-kultúrával foglalkozó esemény-sorozata, a K-Corner. Az előadásokból, közönségtalálkozókból, rajongói és egyéb programoktól bővelkedő sorozat a tervek szerint új színfoltja lesz a központnak, ami remélhetőleg még szélesebb körben tudja megszólítani a Dél-Korea iránt érdeklődőket.

Felvezetésképp Min Byung-hun forgatókönyvíró-rendező által bemutatott két kis költségvetésű film került vetítésre, melyek közti szünetben egy rövid Q&A (Questions and Answers) keretében kérdezhetett szabadon a közönség a rendezőtől. A melankolikus társadalomkritikával átszőtt drámai alkotások rengeteg gondolatot, metaforát, ellentmondást és feszültséget tártak a nézők elé ahhoz, hogy legyenek kérdéseik a művészhez.

Maga a vetítés vidám hangulatban kezdődött: a zsúfolásig telt teremben a nézők épp csak a feliratot nem látják az előttük ülők fejétől, úgyhogy vetítéseknél nem szokványos módon a film 10-ik percében a vetítő megállítja a filmet, hogy a feliratot a kép felső részébe pozícionálja. Ez a szórakoztató közjáték némiképp rányomta a bélyegét a nézőkre is: időnként olyan jeleneteken is nevetni akartak, amikor groteszkbe forduló sötét, erőszakos jelenetek kerültek elénk. Szerencsére a film befejező képsorai sem adnak feloldódást ahhoz, hogy a szünetre indulók ne érezhetnének kényszert a helyenként súlyos eszközökkel kifejezett mondanivaló elemzésére.

A Magyarországon élők számára életidegen a teljesítményalapú társadalmi berendezkedés, Dél-Koreában már gyerekkortól kezdve rányomja a bélyegét az emberek életére a gyakran depresszióba forduló teljesítménykényszer. A felnövő gyerekek számára nagyon fontos a jó egyetemi végzettség, a jó diploma, ami a biztos egzisztenciát jelentő álláslehetőségeket adja számukra. A társadalmi szinten betöltött pozíció pedig mindennél fontosabb, amit a végzettség, elismertség, rang és gazdagság határoz meg. Ez ugyan Dél-Korea növekvő gazdaságának motorja, de egyben egész társadalmi légkörének megfertőzője is lehet; Min Byung-hun szerint az emberek a siker hajszolása érdekében elvesztik életük értelmét, boldogságuk keresését is.

• 
• 
• 
• 
• 

Az Q&A keretei között – ami Dél-Koreában rendszeres és megszokott program – fesztelenül, de komoly, melankolikus arccal ülő Min Byung-hun mintha saját filmjéből lépett volna elő: rövid, lényegre törő válaszaival hamar eloszlatja a nézők kétségeit afelől, hogy ők most itt egy szokványos filmet láttak, ebben az alkotásban a szereplők csupán kifejezési eszközök voltak, a történet hétköznapisága pedig a filmben ábrázolt tragédia mindennapos kilétét hivatott tükrözni.

A rendező a laikusok számára is nyomatékosítja, hogy teljesen saját alkotásaival Dél-Korea aktuális problémáira próbál reflektálni, a tökéletesnek tűnő gépezet csillogása alatt megbúvó társadalmi repedésekre, miközben éles ellentétet állít a jólét és a boldogság között. Szerinte a siker hajszolása megfertőzi az ember lelkét, míg a boldogság teljesen egyszerű dolgokból fakad. A teljesítménykényszer, az oktatás szigora, az öngyilkossági ráta növekedése mind olyan témák, melyeket a mainstream filmekben vagy sorozatokban nem említenek, vagy csak nagyon felületesen.

Minden negatív mondanivalója ellenére Min Byung-hun optimistán tekint a jövőre: fontosnak tartja a reményt, hogy minden félresiklott életből lehet kilábalás. Fontosnak tartja az ember kapcsolatát a természettel, és azt, hogy harmóniában tudjunk élni egymással.

Min Byung-hun 1969-ben született, filmes tanulmányait Moszkvában végezte, mestere a Stalker film operatőre volt. Már első rendezésével (Flight of the Bee, 1998) is a figyelem központjába került, számos nemzetközi díjat nyert. Filmjeiben a mániákusan eredményorientált koreai társadalom aktuális problémáira reflektál, mind vizuális eszközökkel, mint a történetmeséléssel tartva görbe tükröt a nézőnek. Filmjeinek szereplőit mindig az aktuális karakterhez választja, nincs kedvenc színésze, inkább azt tartja fontosnak, hogy az illető mennyire illik a szerephez.

A közönségtalálkozó alatt a rendező válaszaival tulajdonképp filmjeiben képernyőre vitt gondolait egészíti ki, mindezekkel együtt úgy érezzük, máris közeli ismeretségbe kerültünk vele. A vetítésről távozóban azért még megszólítjuk egy-két kérdésre, így megtudjuk, hogy ugyan hisz Istenben, de a túlvilágot övező vallási dogmákat szereti saját gondolataival ellátni, megkérdőjelezni. Emellett hisz a második esélyekben, mi pedig reménykedve hagyjuk el a helyszínt, bízva abban, nekünk is lesz még második esélyünk arra, hogy valamikor ismét beszélgethessünk vele.

Love never Fails / Tévedhetetlen szerelem

dél-koreai dráma, 2015. Rendező: Byung-hun Min Forgatókönyv: Byung-hun Min Főszereplők: Hyeong-seong Jang, Jeong-won Choi, Yu-jin Oh

Ha nincs fájdalom, nincs nyereség. Ez a mottója a Yoo családnak: az apa sikeres orvos, az anya tökéletes feleség, a lány kitűnő tanuló egy rangos középiskolában. Ám a tökéletes felszín alatt életük mégis zavart, az apa elfoglalt, az anya számára lánya osztályzatai a legfontosabbak, a tinédzser lány pedig mindent megtesz, hogy anyja túlzó elvárásainak megfeleljen. Magukban őrlődnek magányosan, miközben boldogságukat keresik, s egy ponton túl úgy tűnik életük valóban elkezd darabjaira hullani. Az anya egyre irreálisabb követelményekkel „terrorizálja” saját lányát, az apa szexuális zaklatás miatt áll bíróság elé, miközben egy taxissal is véget nem érő, abszurd vitába bonyolódik, mely a rendőrségen sem ér véget.

Touch / Érintés 

dél-koreai dráma, 2012. Rendező: Byung-hun Min  Forgatókönyv: Byung-hun Min Főszereplők: Ji-yeong Kim, Joon-sang Yoo

Történetét tekintve egy nehéz nap metaforája, Suwon (KIM Ji-young) ápolóként dolgozik, olyan idős betegekkel foglalkozik, akiket családjuk otthonba adott. Férje Dongsik (YOO Jun-sang) valamikor sikeres élsportoló volt, de alkoholproblémái miatt lecsúszott, középiskolai testnevelőként dolgozik. Egy nap ittasan cserbenhagyásos gázolásba keveredik, kislánya pedig szexuális molesztálás áldozata lesz. Az anya felkeresi a molesztáló otthonát, ahol embertelen körülmények közt találja a fiú haldokló édesanyját…

 

Az összefoglalót írta: Reményi Dóra

Képek forrása: Koreai Kulturális központ