Korea in Hungary

Bohém művészből éhező kitaszított

Kim Dong-in (김동인)

2020. február 05. - Koreai Kulturális Központ

Az a magyar nép, amely Mátyás király óta lényegében szenvedések és megaláztatások sorozatát szenvedte el a történelem viharaiban, valódi, mély együttérzéssel tud kapcsolódni a huszadik század első felében a koreai modern irodalmi művekben merészen, realista módon ábrázolt tragédiákhoz, életsorsokhoz. Ezek a történetek kitörölhetetlen fejezetek egy nép emlékezetében, ismeretük elengedhetetlen a mai koreaiak mentalitásának pontosabb megértéséhez. Miközben lehetőséget teremtenek a sokat szenvedett elődök és áldozataik iránti tiszteletre, megnyitják az utat a történtek érzelmi megélése és feldolgozása felé, elősegítve ezáltal az őszinte megbocsátást és a továbblépés lehetőségét is.

yangson_project.png

Yangson Project: Valami emberi c. előadása (Szerencsés nap)

Kim Dong-in 1900. október 2-án született Phenjánban (koreaiul: 평양). Ez a város ma leginkább úgy ismert, mint a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, azaz Észak-Korea fővárosa, kevesen tudják, hogy a huszadik század hajnalán a modern koreai irodalom egyik fellegvára volt az itt élő és alkotó realista és naturalista írok révén. Kim Dong-in jómódú családból származott, édesapja gazdag földbirtokos volt, így élete első felében sosem küzdött anyagi gondokkal. A japán elnyomás politikai légkörében felsőfokú tanítványait sok más előkelő családból származó fiatallal egyetemben Japánban végezte a tokiói Meidzsi Akadémián, majd a Kawabata Művészeti Egyetemen. Tanulmányait megszakította, amikor kikristályosodott előtte, hogy íróként szeretné művészetét a közönség elé tárni. 

kim_dongin.jpg

1919-ben csatlakozott Joo Yohan, Jeon Yeongtaek, Choi Seungman és Kim Hwan írókhoz, akikkel megjelentették a koreai irodalomtörténet szempontjából mérföldkőnek számító Teremtés (angolul: Creation; koreaiul: 창조) című irodalmi lapot. Ebben a lapban jelent meg első írása „Szegények siráma” (koreaiul: 약한 자의 슬픔) címmel. Néhány évvel később publikálta „Krumplik” (koreaiul: 감자) című művét, mellyel beírta magát a koreai irodalom történelemkönyvébe. A „Krumplik” a koreai irodalmi alapműveltség részévé vált. A megrázó történet egy erkölcsileg makulátlan parasztlányból lett prostituált sorstragédiáját tárja elénk a realizmus könyörtelen tükrén keresztül. A történet bepillantást enged a japán megszállás alatt uralkodó kegyetlen farkastörvények korszakába, s mint a koreai történelem egyik sötét, de meghatározó időszakának hű beszámolója, a mai napig számos adaptációt inspirál. 

A Koreai Kulturális Központ meghívására Budapestre érkező Yangson Project Valami emberi című előadásában a magyar közönség is végigkísérhette a főhős, Boknya szomorú és elkeseredett lépéseit a felhőtlen gyermekkortól a kényszerházasságon át a nyomortelepek fertőjéig.

Kijamyo fenyőkertjét elárasztották a bogarak. A nyomornegyedben élő asszonyok közül toboroznak jelentkezőket a fenyves megtisztítására. Mindenki éhezik, így az összes asszony jelentkezik, de csak ötven számára van munka. Boknya a szerencsés ötven között találja magát. Az egész fenyvest beborítják a kártevők. 

„Harminckét peták egy napra! Harminckét peták egy napra!” - osztja a pénzt a felügyelő. -“Neked negyven.” 

Egy nap a felügyelő Boknya után érdeklődik, majd a lány háta mögött pusmogni kezdenek: „Nahát, Boknya milyen szerencsés!”

Boknya makulátlan becsülete így lett oda. Addig még csak meg sem fordult a fejében, hogy más férfival legyen a férjén kívül. Úgy gondolta, emberek nem tesznek ilyet, csak az állatok. Nézzenek oda, mégis megtörténik az ilyesmi! Ha pedig az ember erre vetemedik, azt nem emberként teszi. Csak átengedi magát a feszült élvezetnek, ahelyett, hogy beleszakadna a robotolásba. Mégiscsak jobb, mint éhen pusztulni! Hát nem ez az életben maradás titka?! Boknya először kezdte úgy érezni, hogy ő is valami emberi lény.

Bár a „Krumplik” a legnagyobb nyomorban élők küzdelmeibe enged bepillantást, Kim Dong-in ennek írásakor még kifejezetten jómódban élt az apja örökségének köszönhetően. 1930-tól kezdődően fordult meg a szerencséje, pénzügyi gondjai pedig depresszióba és szerfüggőségbe hajszolták. Egyre több olyan munkát vállalt, melyek kevésbé voltak „irodalmiak”, a gyors és biztos fizetség reményében.

1939-ben részt vett egy a mai napig kétes megítélésű mandzsúriai úton, az Észak-Kínai Császári Hadsereg finanszírozásával. Ez a kalandja a Japán Császár elleni felségárulás vádjával 1942-ben börtönbe is juttatta. Az 1946-ban megjelent „Az áruló” (angolul: The Traitor; koreaiul: 반역자), majd az egy évvel később kiadásra került „Hazátlan ember” (angolul: Man Without a Nation; koreaiul: 망국인기) című műveiben érezhetjük ellenszenvét a japán megszállókkal lepaktáló írótársai iránt. Kim Dong-in 1951-ben hunyt el szöuli otthonában. 

A Sasanggye című irodalmi folyóirat az író iránti tisztelete jeléül alapította meg a Dong-in Irodalmi Díjat, mely a mai napig az egyik legrangosabb kitüntetés Dél-Koreában.

 

A cikket írta és az idézett színpadi darab részleteit koreaiból magyarra fordította: Kovács Janka

Forrás: KLTI, korea.net

Képek forrása: korea.net, Koreai Kulturális Központ / Yangson Project (fényképezte: Mudra László)

A bejegyzés trackback címe:

https://koreainhungary.blog.hu/api/trackback/id/tr7015453270

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.