A koreainhungary.blog.hu-n már számtalan cikk révén ismerkedhettünk meg a koreaiak mindennapi életével, hagyományaival. Arra gondoltam, hogy izgalmas lenne most a másik oldalról rápillantani a magyar és koreai kultúra találkozására. Egy lassan egy éve Budapesten élő koreai anyukával beszélgettem arról, hogy milyen számára itt élni, mi az, ami számára koreaiként nálunk vicces, furcsa a hétköznapokban, és mi az, ami nehézséget jelent a boldogulásban.
Milyennek találta Magyarországot, amikor megérkezett? Mi volt a legfurcsább?
Az első különös dolog, amit észrevettem, hogy a gyerekek hihetetlenül magasak. A szememnek meg kellett szokni, hogy az egész kis gyerekek is milyen magasra tudnak nőni itt. Mondjuk, én eleve alacsony vagyok. Bár Koreában normális magasságúnak számítok, itt nem ritka, hogy egy 8 éves gyerek nálam magasabb, amitől néha egészen picinek érzem magam.
A másik, amihez hozzá kellett szoknom, hogy nagyon sok helyen cigaretta szag van. Én nem dohányzom, és nehéz volt megszoknom ezt az erős dohányszagot az utcán, vagy például a liftekben.
Az is érdekes volt, hogy itt sokszor úgy mennek az emberek az autóban, hogy nem kötik be a biztonsági övet. Ilyet Koreában sohasem csinálunk.
Mi az, ami szokatlan volt?
Itt láttam életemben először olyan parkot, amit kifejezetten kutyáknak építettek. Arra gondoltam, hogy húha, a magyarok akkor biztosan nagyon szeretik a kutyákat, hogy ilyen szuper játszótereket építenek nekik! Alapvetően az itteni játszóterekért odavagyok. A mi környékünkön hála Istennek nagyon jól felszerelt, igényes játszóterek vannak, és ez óriási könnyebbség a hétköznapokban, hiszen két kisgyerekem van.
Mi az, amit különösen szeret?
Adventi időszakban rengeteg karácsonyi vásár nyílik a nagyobb tereken, utcákon. Egyrészt nagyon szépek, és az embernek egészen megvidámítják a szívét, másrészt izgalmas, mert olyan helyi ételeket, alapanyagokat, kézműves termékeket látok és vásárolhatok, amit egyébként külföldiként azt sem tudnám, hol és milyen boltban keressek.
Volt esetleg olyan nehézség, amivel az ideköltözéskor tapasztalt?
Nehézség leginkább a hivatalos ügyek intézésében adódott, de ez valószínűleg bármelyik országban hasonló lenne. A férjemmel eldöntöttük, hogy magyar óvodába és iskolába íratjuk a gyermekeinket. Ennek elintézése iszonyatosan hosszú folyamat volt. A különféle hivatalokban időnként egymásnak ellentmondó információkat kaptunk. Magyar tolmács segítsége nélkül szerintem lehetetlen lett volna kiigazodnunk, hogy mit is kell tennünk. Most már tudjuk például, hogy lakcímkártya nélkül el se induljunk otthonról, mert lényegében semmit sem tudunk elintézni.
Van esetleg valami, amit furcsának tart?
Most eszembe jutott valami, amit meg is akartam kérdezni! Hogyan mennek vécére a magyarok, amikor a városban vannak? Nálunk Szöulban nagyon sok nyilvános toalett van, a metróállomásokon, a nagyobb aluljárókban, de a kávézókba is be lehet nyugodtan szaladni, ha az embernek sürgős dolga akad. Itt pedig még a mai napig nem jöttem rá, hogy mit csináljak a gyerekekkel, ha épp szaladniuk kéne vécére, de messze vagyunk otthonról. Szóval az nehéz, hogy kevés nyilvános illemhely van. Különösen például a játszóterek körül lehetne több.
Milyennek találja a magyar embereket?
Bár még kevéssé beszélem a nyelvet, ha valami miatt segítségre van szükségem, mindig akad valaki, aki ott terem. Az a tapasztalatom, hogy az emberek kedvesek a külföldiekkel. Jó azt is látni, hogy a magyarok könnyebben kifejezik, ha jó a kedvük. Gyakran látok nevető, mosolygó embereket az utcán, és ez rám is jó hatással van. Mi Koreában nyilvános helyeken visszafogottabban mutatjuk ki az érzelmeinket, de itt élve én is szabadabb vagyok.
Milyen Budapesten élni Szöulhoz képest?
Azt nagyon szeretem Budapesten és igazán megkönnyíti az életet, hogy szinte bárhova eljuthatunk tömegközlekedéssel. Ez Koreában sokkal nehezebb, különösen, ha az embernek már vannak gyerekei. Itt viszont nem is szükséges, hogy az embernek legyen autója. Gyalog vagy busszal, villamossal mindent el tudok intézni, viszem-hozom a gyerekeket az oviból, iskolából. Akkor sem néznek rám furcsán, ha babakocsit viszek, vagy nálunk van a gyerekek biciklije, rollere. Koreában akkora a tömeg, hogy ezekkel fel sem engednének a buszokra. A parkokban, játszótéren pedig nyugodtan hagyhatom szaladgálni a gyerekeket. Nagyon jól kiépített lehetőségek vannak, úgyhogy biztonságban tudhatom őket.
Másik dolog, ami miatt nagyon szeretek itt élni, hogy ahogy járok az utcákon, olyan mintha egy színdarabban lépkednék. Gyönyörűek az épületek, a parkok, a hidak. Koreában sokkal kevesebb régi épület van, itt viszont mintha a történelem elevenedne meg a szemem előtt.
Az interjút készítette: Kovács Janka
Képek forrása: webintravel.com, hegyvidek.hu
