Főleg az elmúlt egy-két évben sokaknak megadatott, hogy Dél-Koreába utazhassanak és élőben tapasztalhassák meg mindazt, amelyet eddig csak képernyőn keresztül láthattak, azonban akadnak olyanok is, akik egyelőre csak távolról csodálhatják az országot. Nekik szeretnék egy kis segítséget nyújtani személyes tárlatvezetésemmel Korea múzeumaiba, hogy kicsit közelebb kerüljenek – még ha csak olvasáson keresztül is – Dél-Korea történelméhez, művészetéhez, hagyományaihoz. Azok számára pedig, akik már jártak a bemutatott múzeumokban, remélem, sikerül felidézni az emlékeket.

Megjegyzés: A Koreai Nemzeti Múzeum alapításáról, a koreai történelemben való szerepéről, gyűjteménye kialakulásáról szóló cikkel már találkozhatott az olvasó a blogon, ezért ezekre a tényekre nem fogok kitérni ebben az írásban. 

Sorozatunk első megállója a leghíresebb és egyben a kihagyhatatlan szöuli (vagy akár azt is mondhatom, országos) látványosságok egyike, a Koreai Nemzeti Múzeum (National Museum of Korea, 국립중앙박물관, ejtsd.: Kungnip Csungáng Pákmulgván). Korea múzeumainak egyik hatalmas előnye, hogy többnyire a látogatásuk ingyenes. Belépőt csak a nagyon különleges vagy időszakos tárlattal rendelkező múzeumok szednek. Érdekesség, hogy némelyik buddhista templom (gondolok itt például a Bulgugsa-ra (佛國寺 불국사, ejtsd: Bulgugszá) megtekintése többe kerül, mint Korea egész történelmét valódi leleteken keresztül bemutató múzeumé.

Sokszor jártam már ebben a múzeumban, minden koreai látogatásomkor legalább egyszer, mégis minden alkalommal találok valami újat, amit eddig még nem fedeztem fel benne. A múzeumhoz való eljutás nem kacifántos, bárhonnan könnyen elérhető, rövidebb-hosszabb időn belül, csupán 1500 wonért (kb. 370 Ft). Keressük fel a 4-es metróvonal Ichon (4호선 이촌역 ejtsd.: szá hoszan Icson jak) megállóját (véletlenül se keverjük össze Incheon-nal, mert akkor utazgatni fogunk egy kicsit, az biztos), majd menjünk ki a 2. kijáraton, és azonnal a szemünk elé tárul egy hatalmas park, közepén a Nemzeti Múzeummal. A múzeum területén más látványosságok is akadnak, mint például egy sztúpa és pagoda kert, a Hángül Múzeum (ahová szintén el fogunk barangolni a későbbiekben), tavak és egyéb családi szabadtéri parkrészek, sokszínű programokkal várva a látogatókat. Vagyis itt is el lehet tölteni egy kellemes napot, ha az ember minden zegzugát be szeretné járni.

Ha épp jó időben érkeztünk - márpedig Korea arról híres, hogy mindig jó időben érkezünk, hiszen mindenhol, mindig történik valami – akkor részt vehetünk egy kis koncerten a Nemzeti Múzeum épületének külső, központi csarnokában, ami egy kisebb amfiteátrum. Itt eldöntheti az ember, hogy az időszakos kiállítást tekinti meg, mely balkéz felől található és marad a koncerten, vagy megindul jobbra, ahol a fő épületrész található. Általában először a fő gyűjteményt tekinti meg az ember, úgyhogy induljunk is meg jobbra, kikerülve a hatalmas embertömeget. A kezdeti csarnokban letehetjük a ruhánkat, információt, audio guide-ot, prospektusokat kérhetünk (személy szerint mindig begyűjtök egy angol és egy koreai nyelvű kis füzetecskét, nyelvtanulás céljából és hogy vezethessem, merre jártam már), feltölthetjük a mobilunkat a közeli power bank-nál és megejthetjük a múzeumi bolti vásárlást is még a nézelődés előtt, ha úgy tartja kedvünk. Ki merem jelenteni, hogy a legjobb múzeumi bolt a Nemzeti Múzeum boltja.

Ha leraktuk a motyónkat és nem vagyunk hivatalosak egy múzeumi előadásra, tárlatvezetésre vagy tanulói körútra, akkor szabadon járhatunk a múzeum területén. Miért is emelem ezt ki: a Nemzeti Múzeum színes oktatói programokkal várja az iskolásokat, előadásokra a felnőtteket, melyekre előzetes jelentkezés és a tananyag online letöltése után lehet részt venni. Mindennapi látvány a múzeumban, hogy iskolás csapatok hol együtt, hol külön-külön kis könyvecskével a kezükben rohangálnak, hogy kiírják a szükséges információkat a leletek mellé kihelyezett táblákról, vagy lerajzolják az adott tárgyat. Ilyet először Dél-Koreában, ebben a múzeumban láttam, de kis utánajárást követően megtudtam, hpgy hasonló programokat vezettek be a mi Nemzeti Múzeumunkban is. Ehhez kapcsolódóan szeretnék egy személyes történetet is megemlíteni: édesanyámmal és öcsémmel voltam épp a múzeumban, mikor arra lettem figyelmes, hogy édesanyám pityereg. Meglátott egy kis óvodás csapatot, akik rendezetten, egymás kezét fogva, egyforma sárga nadrágban masírozva követték az óvónénit, és ez úgy meghatotta óvónői szívét, hogy megkönnyezte a jelenetet. Meg is jegyezte: nálunk is gyakrabban adhatnának lehetőséget arra a különböző oktatási szervek, hogy az óvodások és diákok közelebbről megismerhessék a saját országuk történelmét.

A múzeum felépítése egyszerű: három emeleten találhatóak különböző gyűjtemények. Az első emeleten (vagyis magyarul a földszinten) található a koreai gyűjtemény: őskor és ókor, középkor és újkor (a japán megszállásig, 1910-ig). A második emeleten találhatóak a múzeumnak adományozott gyűjtemények és a kalligráfiai, festészeti műalkotások. A harmadik emeleten kapott helyet egy tekintélyes ázsiai gyűjtemény (főként indiai, kínai és japán tárgyakkal) és a buddhista részleg, ahol a leghíresebb buddhista szobrok, festmények és bronztárgyak másolatai találhatóak.

Keresztül utazhatjuk Korea történelmét a Silla-királyság koronáitól kezdve a Csoszon-kori viseletekig, az őskori nyílvesszőkön és hajókon keresztül az újkori harcászatig. Találunk bronzharangokat, aranydobozkákat, kardokat, 4 méteres buddhista festményt és még sorolhatnám mennyiféle tárgyat, melyek többsége a Koreai Nemzeti Örökség része. Azok, akik esetleg ázsiai szakosok valamelyik egyetemen és hallgattak ázsiai – főként koreai művészettörténetet, azok számára ez a múzeum kötelező! Természetesen az olyan tárgyak, mint például az egyik leghíresebb sillai korona, csak másolatként vannak jelen: eredeti megfelelőjük a területi múzeumok tulajdona, ahol a tényleges ásatásokat vezették.

A legfontosabb táblák angolra is le vannak fordítva, de a részletesebb történelmi eseményekről szólók és a tárgyleírások csak koreaiul érhetők el, ezért ha ezeket is szeretnénk érteni, mindenképpen kérjünk egy audio guide-ot az információnál.

Ha pedig esetleg megéheztünk a hosszas gyaloglás után, beülhetünk a múzeum éttermébe. Az árak ugyan kicsit magasabbak, mint máshol, de finomak és változatosak az ételek. Mindenki számára akad fogás: a koreai, kínai és nyugati konyha felhozatala mind megtalálható.

Majd következzen az a bizonyos múzeumi bolt! Két helyszínen is megtalálható: a földszinten és a második emeleten (nekünk az első emelet). Lehet kapni régészeti, történelmi, művészeti és buddhista könyveket, térképeket, kifestőket, ceruzákat, bögrét, poharat, mágnest és minden egyebet, mind a Nemzeti Múzeum logójával ellátva. A füzetek és mappák személyes kedvenceim, ha pedig kicsit többet szeretnénk költeni, megvásárolhatjuk a kiállítási tárgyak miniatürizált változatát is. Sok múzeumot megjártam, de az itt kapható tárgyak sokszínűsége itt varázsolt el a leginkább.

Ha szeretnénk egy általános, de teljes körű betekintést kapni Korea történelmébe, akkor a legeslegjobb útja ennek az, ha ellátogatunk a Koreai Nemzeti Múzeumba!

A cikket írta: Hanó Renáta

Képek forrása: A szerző saját felvételei