Korea in Hungary

Tory

Koreai történet egy kis fekete kutyáról

2017. október 24. - Koreai Kulturális Központ

Azt tartják, hogy az a regény vagy film, amelyiknek főszereplője egy kutya vagy egy gyerek (esetleg mindkettő), garantált sikert hoz. Nos, ez az írás nem tör ilyen babérokra, csupán csak szeretne megosztani egy tanulságos és szívmelengető valós mesét. Vackolj be, Kedves Olvasó, egy kényelmes, nagy fotelbe, tölts egy csésze finom teát, és lapozz bele Tory kutya történetébe!

tory_borito.png

Az, hogy hová és miként születünk meg - vagy újjá - nem rajtunk múlik. Tory, a kistermetű fekete-szürke kutyakölyök négy és fél évvel ezelőtt látta meg a napvilágot valahol Koreában. Előkelő pedigréje nincs, születési helye, apja, anyja ismeretlen, így Tory bizony csak egy kis korcsnak számított, ráadásnak azzal a baljós stigmával, hogy a sötétszőrű állatok szerencsétlenséget hoznak. Kis termete miatt falusi házőrzőnek sem igen válhatott be, így szinte kódolva volt, hogy útja egyenesen a sintértelepre, onnan pedig, nos… könnyen lehet, hogy egy kutyahús farmra vezet. Bevezetésképp ennél e pontnál tegyünk egy kis kitérőt, hisz a témánál fogva nem kerülhetjük meg a legtöbbször tabuként kezelt kérdést: fogyasztanak-e kutyahúst manapság Koreában?

A kerülgetett téma

2_700x400.jpg

A rövid és velős tény: a kutyahús fogyasztása nem törvényes, de nincs is betiltva Dél-Koreában. Attól is függ, hogy melyik régióról beszélünk, hisz a helyi szokások sokszor jelentősen eltérőek. És nagyon igaz, hogy ez a fajta igény drasztikusan csökken, különösen az ifjabb generáció körében, és egyre aktívabbak a koreai állatvédők is. Még így is, különös megosztottságra lehetünk figyelmesek.

Az „IGEN” tábor

Szögezzük le: igen, elég sok koreai eszik kutyahúst. Különösen jellemző ez az idősödő férfiakra, mert kitartóan hisznek a több százéves tradícióban, miszerint pl. a kutyahúsból készült sűrű leves, a boshintang (보신탕) fokozza életerejüket és növeli férfiasságukat. Nem olyan megmosolyogtató ez, hiszen pl. a húsokra általában igaznak tartják. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy régen az elsöprő többség elképesztő szegénységben élt, a nyomorúságos földművesnek és családjának sokszor még rizsre sem futotta, nemhogy húsra.

Fontos kiemelni, hogy a boshintang egyáltalán NEM része a koreai konyhának! Otthon már csak néhány családban készítik, és többnyire az erre specializálódott kis maszek éttermekben, kifőzdékben lehet kapni, amit jól látható felirattal kell jelezni.   

A „NEM” tábor

Hivatalosan ők vannak sokkal többen. Bár – attól függően, hogy hol végzik a felmérést, a válaszadók  5-30%-a evett már kutyahúst, csak egy eltörpülő kisebbség számít rendszeres fogyasztónak. Korea egyre növekvő többsége egyre hangosabban követeli, hogy a kormány tiltsa be a kutyahús fogyasztását, de gyaníthatóan egy ilyen intézkedéssel nem menne sokra a Moon adminisztráció. Évszázados hagyományokat papírral nem lehet megszüntetni, és egyik napról a másikra örökre kitörölni, mintha ott sem lettek volna. A szokás már magától is kihalóban van, és egy napon végérvényesen el fog tűnni.  

Koldusból királyfi, vagyis „First kutya”

3_700x380.jpg

Az idők változását jelzi, hogy Dél-Koreában nemcsak az állatvédők, hanem a macska- és kutyafanok száma is egyre nő. Míg a nagyvárosokban a gazdik a világ híres fajtáinak tiszta pedigréjű ölebeit részesítik előnyben, a vidéki porták hűséges és igen bátor házőrzője főleg a fenti képen látható hazai eredetű jindo (진돗개, e: dzsindo) kutya. Ám egy ősrégi babonás beidegződés nem múlik egykönnyen. Bizony, ezeken a kivételezett pályákon elsősorban a világos, azaz fehér vagy zsömleszínű kutyák játszhatnak csak, a sötétbundájú állat a rossz ómen hordozója, s ki ne tudná, hogy vele együtt a balszerencse köszönt a házba.  

4_b_kep_2.jpg

A kis Tory tehát igencsak hátrányos helyzetűnek született, semmilyen mértékkel és szemmel nézve nem volt szép kutya. Először és talán utoljára ismeretlen mamája láthatta szépnek a kis kölyköt, de bizony több okból is nehéz sorsra hozta őt világra. Először is, korcs volt. Másodszor, sötét fekete bundájába ráadásnak piszkos-szürke szálak vegyültek, fülei elállóak, szeme könnyes, tollas kis szőrzete borzas volt, és egyértelműen nagyon szerencsétlennek látszott. Valamilyen csoda folytán megúszta, hogy kiskorában vízbe fojtsák vagy zsákba gyömöszölve holtra verjék, valaki magához vette, hátha jó házőrző válik belőle.

5_6.jpg

De a keményszívű gazda nagyon rosszul kezelte a kistermetű eb képességeit, és a bántalmazott, megfélemlített Tory egyre lejjebb csúszott, egyre kevésbé tudott megfelelni az elvárásoknak. Már nem ugrándozott alig egyméteres pórázán kikötve, nem is próbált már kis vézna hangján idegent ugatni, hogy hűségesen jelezzen a háznépnek, és az elébe lökött, esőcseppekkel higított moslékhoz már hozzá sem nyúlt. Kis fekete gombócba guborodva, mocsokban találtak rá az állatvédők két évvel ezelőtt.  

Egyelőre túlélte, egy állatmenhelyre került, ahol több tízezer társával osztozott a sivár, de élhető kutyasorsban. Azonban az ilyen menhelyek szabályai szerint, amelyik állat bizonyos időn túl nem talál befogadó, adaptáló gazdira, azt vagy el kell altatni, vagy, nos… igen, nem ritkán feketén eladhatják egy kifőzde felhajtójának.

És Tory hiába nézett könyörgő szemekkel a látogatókra, hiába lengedezett bizakodva a borzas farkacska és reménykedett a kis kutyaszív, a vézna, kicsi termetű, piszkosfekete színű korcs kutya nem kellett senkinek sem - az előítéletek miatt.  

6_b_kep.jpg

Aztán eljött 2017 tavasza, és Tory valami csodával határos módon még élt. Hogy is tudhatott volna ő arról, hogy Dél-Koreának hamarosan új elnöke lesz, s a legesélyesebb jelölt, Moon Jae-in egy állatmenedékhelyen tett látogatása során tett egy ígéretet? Vagyis azt, hogy amennyiben megválasztják elnöknek, magához vesz egy olyan menhelyi kutyát, amilyent Koreában nem szoktak választani az emberek.  De nemcsak hogy elviszi a Kék Házba (a koreai Elnöki palota), hanem ő lesz a Ház első számú kutyája, azaz a „First kutya”! Moon-nak akkor már két háziállata is volt, egy Maru névre hallgató tízéves pungsan fajtájú kutya és egy befogadott kóborcica, Jjing-jing. Mesének tűnik? Pedig nem az.

7_kep_333x500.jpg

Moon Jae-in épp azon a menhelyen járt, ahol Tory lakott, és meglátta az apró termetű, felélénkülő szemű, torzonborz kis fekete kutyát. Hisztek abban, hogy van szerelem első látásra? Nos, ez az volt! Aztán 2017. május 10-én Moon Jae-in a Koreai Köztársaság elnöke lett. Nem sokkal később egy napon Tory-t a gondozók kivették a ketrecéből, orvoshoz, meg kutyakozmetikushoz vitték, alaposan megfürdették, bundáját megnyírták, kifésülték, beoltották, letoltak a torkán egy pár tablettát (szegényke, mennyire félhetett akkor). És egyszer csak eljött érte egy elegáns autó, gondos kezek tiszta, puha takaróval megágyazott szállítóketrecbe tették, és néhány órával később már az ismerős, jószagú gazdi karjaiba ugorhatott egy modern palota kapujában. És akkor Tory kutya végre hazatalált.

8_kep_1.jpg

„Tory - a mai (sajnos hibás) elvekkel és mértékekkel nézve nem ’szép’ kutya. Fekete és szürke, a fajtája kevert, és talán kicsit aránytalan is, de valahogy rögtön kedves lett a szívemnek.  Abban a mély hitben veszem magamhoz és fogom szeretni őt „First kutya” minőségében, hogy embernek és állatnak egyaránt joga van az élethez, mégpedig mindenfajta előítélet és megkülönböztetés nélkül.”

(Moon Jae-in, a Koreai Köztársaság elnöke)

A cikket írta: Csajka Edit

Forrás: koreaexpose.com, bbc.com, sbs.com, thespruce.com

Képek forrása: koreaexpose, sbs, yonhap news

A bejegyzés trackback címe:

https://koreainhungary.blog.hu/api/trackback/id/tr7813039206

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.