Korea in Hungary

Az örök szerelem létezik!

My Love, Don’t Cross That River (2014)

2015. október 19. - KoreaiKultúra

Sok korábbi cikkben szóba került már a 2014-es koreai box office-lista – ugyanis abban az évben kiemelkedően jól teljesítettek a hazai filmek a koreai mozis piacon – mégis kimaradt a toplista tízedik és egyben a legérdekesebb helyezettje, egy idős házaspár örök szerelmét bemutató dokumentumfilm, a My Love, Don’t Cross That River.

maxresdefault.jpgA 98 éves Jo Byeong-man (조병만) és felesége, a 89 éves Kang Kye-yeol (강계열) szerelmének története több mint hárommillió hétszázezer nézőt vonzott a moziba. Ezzel az óriási nézettséggel a My Love, Don’t Cross That River (님아, 그 강을 건너지 마오) minden idők legsikeresebb koreai dokumentum- és egyben független filmjévé vált.

nenibacsi2.jpgByeong-man és Kye-yeol párosa tüneményes jelenség. Barázdált arcukról sugárzik szeretet, 76 évnyi házasság után még mindig kéz a kézben mennek, amerre járnak. És amerre járnak, kitűnnek a tömegből összeillő, színpompás hanbokjaiknak köszönhetően. Az ifjú szerelmesekre jellemző hóbortos játszadozás a mindennapi rutinjuk része. Tavasszal virágot szednek, nyáron vízzel fröcskölik egymást, ősszel lehullott faleveleket hánynak egymásra, télen pedig hóembert építenek, és nagyokat hógolyócsatáznak. A felhőtlen boldogság közben pedig gondosan készülnek haláluk napjára.

A házaspár a koreai KBS televízió Gray-haired Lovers című dokumentumfilmes műsorában vált ismertté 2011-ben. A műsor láttán merült fel az ötlet Jin Mo-young rendezőben, hogy a házaspár történetéből akár még egészestés film is készülhet. Jin 15 hónapon keresztül követte a pár mindennapi életét, és a felhalmozott nyersanyagból egy nagyszerű és őszinte mese született. Pontosabban a mese vége: „boldogan éltek, amíg meg nem haltak”. Röpke másfél órában megismerhetjük az idős házaspár hétköznapjait, az örök szerelem, minden örömét és tragédiáját.

Jin rendező háttérbe húzódó dokumentumfilmes hozzáállása nagyon jót tesz a történetnek. Szinte már természetfilmes megfigyelői pozícióban van, csak egész minimálisan lép interakcióba a párral. Nincs elbeszélő narrátor sem, aki kommentálja az eseményeket. Jól tudja, hogy a szereplőit nem kell kérdezni, hiszen az idős emberek szívesen beszélnek maguktól is. De sokszor még beszélni sem kell, hiszen egy kifogástalanul elkapott, személyes pillanat szavak nélkül is sokkal beszédesebb. És amikor úgy érezzük, hogy a két kedves kisöreg produkálja magát, biztosak lehetünk abban, hogy ezt nem a kamera szórakoztatásáért teszik, hanem egymás kedvéért. Szerelemből.

A cikket írta: Szilágyi Miklós

A bejegyzés trackback címe:

https://koreainhungary.blog.hu/api/trackback/id/tr527989517

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.