Korea in Hungary

A Pekcse-királyság ékkövei

Újabb koreai világörökség az UNESCO listáján

2015. augusztus 06. - KoreaiKultúra

Július 4-én a németországi Bonnban zajlott le az UNESCO 39. világörökségi konferenciája, amelynek keretein belül újabb koreai történelmi emlékek kerültek fel a szervezet neves listájára. Az egykori Pekcse- királyság (i. e. 18-660) területén több erődítmény, palota és templom maradványait, valamint királyi síremléket tártak fel. A feltárások már az 1970-80-as években megkezdődtek, és a több tíz évig tartó rekonstrukciós munkálatoknak köszönhetően Korea 12. számú világörökségi emlékévé váltak.

pekcsenagy1_1.jpgPekcse egykori fővárosának, Gonju (korai nevén Ungjin) területén épült fel a mai Chungcheong tartományban található Gongsangseong erőd (공산성). Az erődítmény különlegessége, hogy eredetileg sártéglából építették, majd a Csoszon-korban kőből újjáépítették. Ennek köszönhetően napjainkban átfogó képet kaphatunk a korabeli építkezési szokások változásairól.

A 2,5 km hosszú erőd számos épületnek adott otthont. Itt található a Manharu pavilon és tó (만하루와 연못), ahonnan gyönyörű kilátás nyílik Gonju városára és a mélyben kanyargó Geumgang folyóra. A pavilontól nem messze a Yeongeun templom helyezkedik el, melynek szerzetesei híresek hősies harcukról a japánokkal szemben az 1590-es években. Az erődítmények szerepe elsősorban a védelem volt, hogy veszély esetén biztosítsa a város és az uralkodó biztonságát.

A régészeknek sikerült feltárniuk olyan „palotaszerű” épületmaradványokat, melyek valószínűsíthetően a király elszállásolására szolgáltak. Nem is csoda hát, ha 1624-ben a Yi Gwal parancsnok által szervezett lázadás elől Injo király ide menekült.

Számos olyan tárgyi emlék is felszínre került, melyek közül a fegyverek és páncélzatok igen jelentősek, ugyanis a rajtuk található „címkék” (dátum, piros kínai karakterekkel írt feliratok) is alátámasztják azokat a korabeli feljegyzéseket, melyek a páncélzatok Kínába történő exportálásáról szólnak.

Aki tavasszal és ősszel egy hétvégén a Gongsangseong erődben jár, részese lehet egy 10 perces őrségváltási ceremóniának, megidézve a Három Királyság korának hangulatát. Ha erről esetleg lemaradnánk, még ott a lehetőség, hogy „elkapjuk” a naplementét a Geumseoru (금서루) nevű nyugati kapunál.

Szintén Gongju területén található az a hét, szerényen megbúvó, fűvel borított királyi sírhalom, melyek közül Muryeong királyé és feleségéé a legjelentősebb. Bár a sírok nem látogathatóak érdemes őket körbejárni, valamint a lelkes érdeklődőknek kihagyhatatlan a közeli Replica Múzeum, ahol a sírok pontos másai vannak felállítva. A 6-os számú sír például egyedi falfestményeiről, Muryeong király sírja pedig a gazdag tárgyi leletanyagáról híres. Olyan nagyon jó állapotban megőrződött temetési ceremónián használatos tárgyak is előkerültek, melyek a mai tudósoknak fontos támpontot jelentenek a Pekcse-kori életmód tanulmányozásához. Ezen kívül a sír jól mutatja azokat a kulturális cserehatásokat is, melyek a korban jellemzőek voltak Kína és Korea között.

site_1477_0010.jpgKirálysírok Neungsanri-ben, 능산리 왕릉

Chungcheong tartományban maradva, az utolsó Pekcse főváros Sabi (ma Buyeo) területén is jelentős ásatások folytak. Amikor 538-ban Seong király Gongju-ból áthelyezte a fővárost sor került egy új erődítmény, a Busosanseong megépítésére. Az erőd a Busosan hegy erdősebb területén állva magasodik a város, és a tőle délre található királyi palota fölé. A palotát sikerült teljesen rekonstruálni 650 m²-en. A palota nemcsak a feltárt leletanyagok miatt jelentős, de több földalatti tárolót és fejlett vízellátó rendszert is felfedeztek. A fa- és kőtárolók elsősorban zöldségek, gyümölcsök tárolására szolgáltak, ezt a helyszínen talált növény-és magmaradványok bizonyítják. A vízellátó rendszer pedig a kerti tó vizének mozgatására és feltöltésére szolgált.

A palotához tartozott a buddhista Goransa templom is, amit a korban szokatlan módon nem sík területen, hanem a Busosan hegygerincén építettek fel. A templom mögött egy forrás található, melynek vizét Pekcse uralkodói rendkívül kedvelték. Amikor a szolgák a vizet gyűjtötték egy, a forrás kizárólagos közelében élő növény levelét kellett magukkal vinniük bizonyítékul, hogy a víz valóban a forrásból származik. A forrástól egy köves, meredek út vezet az erőd északi oldalán lévő Nakhwaam sziklához. Úgy tartják, 660-ban, amikor Silla és a szövetséges kínai csapatok győzedelmeskedtek Pekcse felett 3000 szolgálólány vetette magát a mélybe, inkább, minthogy megadják magukat az ellenségnek. Maga a szikla elnevezése is ennek állít emléket, melynek fordítása „hulló virágok sziklája”. Buyeo területén is találunk királysírokat, melyek Gongju-tól eltérően látogathatóak. Az első számú sír például az egyetlen az itt található hét sír közül, melynek a teljes belső falazata festett. A festmények a négy égtáj mennyei őrzőit, a sárkányt, tigrist, teknőst és a főnixmadarat ábrázolják. Természetesen itt is található a közelben egy múzeum, ahol például Seong király feltételezett sírjának kisebb makettje tekinthető meg.

site_1477_0008.jpgGoransa templom, 고란사

Biztosan sok hasonló történeti emlék van még eltemetve Koreában, de reméljük, hogy minél több kerül felfedezésre, hogy világörökségünk részévé válhasson.

A cikket írta: Vizi Erzsébet

Képek forrása: whc.unesco.org

A bejegyzés trackback címe:

https://koreainhungary.blog.hu/api/trackback/id/tr587685192

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ququcs2 2015.10.19. 11:03:56

Köszönet a tartalmas írásért!!!