17,6 millió koreai néző! Ennyien voltak kíváncsiak tavaly a 2014 nyarán bemutatott Az admirális (Roaring Currents) című, tengeri csatás, történelmi filmre, ami ezzel minden idők legsikeresebb koreai filmjévé vált a hazai piacon. Az év harmadik legsikeresebb koreai filmje pedig a The Pirates (2014) című kosztümös kalandfilm volt, ami mindössze egy héttel a Roaring Currents után került a mozikba. Úgy tűnik, a közönség a mozivászon tengerpartjára menekült nyári hőség elől, lenyűgöző látványvilágú hőseposzokban gyönyörködhessen.
Kim Han-min rendezésében a Roaring Currents az 1597-es Myeongnyangi csatáról szól, ahol a korábban súlyos vereséget szenvedett csoszon flotta tucatnyi megamaradt hajója fényes diadalt aratott a többtízszeres túlerőben lévő japán támadókon. A kiváló stratéga, I Szunsin admirális az esélytelennek tűnő harcban a maga javára fordította a tengerszoros változó áramlatait, így kényszerítve visszavonulásra a japánokat. Elsőre talán furcsának tűnik, hogy miért éppen egy háborús történelmi film lett minden idők legsikeresebb koreai filmje, de ha jobban belegondolunk, a koreaiaknak olyan közel áll a szívükhöz ez a történet, mint hozzánk az Egri csillagok – hasonló kor, hasonló túlerő, ugyanaz a hősi hazafiasság.
A Roaring Currents bemutatja a csata előkészületeit, I Szunsin azon igyekezetét, hogy bátorságot és lelket öntsön csüggedt katonáiba. A pátoszi távolba nézések, valamint a hazafiasságról és kötelességről szóló, emelkedett hangvételű beszédek ugyanolyan fontos részét képezik a filmnek, mint a gigászi tengeri csatajelenet. Sőt, a pátoszi hatásorientáltság helyenként az időkezelést is befolyásolja, így a legnagyobb harcban is hosszan megcsodálhatjuk az Oldboyból (2003) is ismerős Choi Min-sik KOFRA-díjas alakítását I admirális szerepében.
A Roaring Currentsnél könnyedebb hangvételű a másik nagy közönségsiker, Lee Seok-hoon The Pirates című kosztümös kalózkalandja. A történet szerint a Csoszon-dinasztia kezdetén éppen hazaszállítanák Kínából a királyi pecsétet, amikor egy bálna elsüllyeszti a hajót, és lenyeli a pecsétet. Megindul a hajsza a bálna után, de a katonák, a kalózok és a banditák nem csak az állatot, hanem egymást is szívesen levadásznák. Az eszement történetben megfelelő arányban van meg a melodráma, a romantika, a látványos akció és a humor is. A látvány mellett talán a komikum a legerősebb a filmben, az altesti humor mellett a szofisztikált poénok rajongói is kiválóan fognak szórakozni. Személyes kedvencem az a jelenet, amikor a tengeri betegsége miatt a banditákhoz elszegődött, botcsinálta kalóz megpróbálja elmesélni újdonsült társainak, hogy milyen állat is a bálna. Külön érdekesség, hogy a félnótás kalóz megformálásáért Yoo Hae-jin megkapta a legjobb férfi mellékszereplőknek járó KOFRA-díjat.
Korábban a Roaring Currentset az Egri csillagokhoz hasonlítottam, most a The Piratest hasonlítanám a Karib-tenger kalózaihoz. Aki nagy rajongója e kalandos történeteknek, vagy éppenséggel csak odáig van a koreai tömegfilmekért, azoknak mindenképpen érdemes bepótolni e két filmet!
A cikket írta: Szilágyi Miklós
Képek forrása: venturesquare.net, asianwiki.com