Korea in Hungary

„Bach nem hal meg, amíg muzsika létezik..."

Beszélgetés Isang Enders csellóművésszel

2015. február 09. - KoreaiKultúra

Aki 2015. január 28-án ott lehetett ISANG ENDERS lemezbemutató koncertjén a BMC-ben, bizonyára azt kívánta: ez az este még nagyon-nagyon sokáig ne érjen véget. A színpadon egyedül a hangszerével, a világ legtermészetesebb módján ott ült egy fiatalember és Bach csellószvitjeinek három darabjával varázsolt el 300 hallgatót. Néhány perc elteltével együtt vettük a levegőt a művésszel és választottjával, ezzel a kihívó, nagyon is érzéki hangszerrel - a csellóval.

A komolyzene kedvelői tudják, hogy Bach csellószvitjei (No.1-6.) óriási élményt nyújtanak a hallgatónak, ámde az előadónak rendkívüli kihívásokkal kell szembenéznie. Ezt nem lehet „jópofizni”, ide igazi virtuóz készségek kellenek. (Talán nem véletlen, hogy Pablo Casals csak hatvan éves korában játszotta lemezre – nos, az azért egy másik kor volt.)

isang-smallbom130601-4786.jpg

A fiatal (27) koreai-német származású Isang Enders-szel készített interjú során egy rendkívüli tehetség személyisége, ösztönös, mélyről fakadó és őszinte művészi hitvallása bontakozott ki.

Bach csak pár évvel lehetett idősebb Önnél, amikor a csellószviteket komponálta. Úgy érzi, hogy a közel azonos kor közelebb hozta Önt a mester művészetéhez?

Hiszem, hogy a nem lehetünk egymástól nagyon távol, bár majd 300 év választ el. De ez nem korkülönbséget jelent, hiszen az azonos korú emberek hasonlóképpen éreznek, gondolkodnak és viselkednek bármely században éltek is – természetesen az adott korszak viszonyai közt. Ugyanazok a vágyak, és kétségek közt élhetett ő is, mint én. Azonban Bach eddigre már műveinek százait komponálta meg, olyan tudás birtokában volt, amihez én csak nőni szeretnék. Számomra ő a zenealkotás Alfája és Omegája. A kezdet és az egyik legfontosabb, aki megérteti velem, hogy mi jön aztán.

Ön egyszer azt nyilatkozta, „Bach-nak beszélnie kell” Megkérdezhetem, mit értett pontosabban ez alatt?

A zenének nagyjából három fajtája létezik: a táncot (balettet) kiszolgáló zene, amely a zene és tánc segítségével, magától értődően „mesél” el egy történetet, a színpadi, drámai zene, amely szintén önmagáért beszél a színpadon énekesekkel előadva (opera), vagy akár drámaian lefestve egy-egy pl. történelmi eseményt (Csajkovszkij) – és van „csak” a zene”. Olyan, amilyet például Bach írt – és nekünk, zenészeknek a feladata, hogy beszéltessük ezt a zenét, ki-ki a maga értelmezésében. Igen. Keltsük életre, legyen benne emberi sors és történet. Legyen benne story… Így értettem.

drezdamaxresdefault_2_.jpg

Ám ez óriási szabadságot ad az előadóművésznek. Ön szeret szabad és független lenni, hiszen ezt mutatja az is, hogy a magányos művészek útját választotta.

Igen, igaza van, ezt jól látja. Valóban egy hírneves zenekart (Dresden Staatskapelle) hagytam el, és más együttesek mellett sem kötöttem ki. Pedig mindenem megvolt velük, vezető-csellista voltam, jó állás, biztos és tehetős megélhetés, stb. Mégis… erre a másik ösvényre léptem, ami göröngyös, nehéz és küzdelmes. Már szinte nincs is otthonom, szállodákban lakom, repülőkön eszem és nem tudok beszélni a magánéltemről. Nem azért, mert titkolom, hanem azért, mert gyakorlatilag nincs. De nehogy azt higgye, hogy ez panasz, ó dehogy! Én választottam, és boldog vagyok, mert ami igazán fontos számomra az a zene és az utam keresése a zenében. Ez az út pedig piszokul nehéz, de szabad!

Ha már itt tartunk: mekkora szabadságot ad Önnek a G-dúr szvit prelűdje? Hiszen, ha van népszerű, szólóra írt csellódarab a világon ez igazán az! A csellót tanulni vágyók 95%-a biztosan e miatt a darab miatt vág bele. Miért ilyen favorit ez? S ha már ennyire közismert, nem hordoz magában veszélyt az előadóművész számára?

Dehogynem, rengeteget! Hiszen az emberek fülében ott van és ezért sokan talán azt a hangzást várják el a koncertteremben, amit a lemezről más művész előadásában már megszoktak. A zene viszont soha nem lehet statikus, megkövült, és engem éppen ez izgat a legjobban. Ez a kétperces szám technikailag is nehéz, de nem ez az igazán érdekes, azt be lehet gyakorolni. Azért hihetetlen kihívás ez a darab, mert a dráma és a színek ezerfélesége, amit Bach megkomponált benne, további alkotásra sarkall. És akkor még nem beszéltem a kérdések sokaságáról, amit a mester nyitva hagyott a számunkra. Szóval, Bach soha nem halhat meg, amíg muzsika létezik. Köszönöm, hogy ezt elmondhattam.

credo_.jpg

A többit már ISANG ENDERS székhez szögező játéka mondta el. Nekem pedig a koncert végén Madáchnak az igaz művészekről szóló mondta járt a fejemben: „Kiben erő, s Isten lakozik, az szónokolni fog, vés, vagy dalol”

 

Az interjút készítette: Csajka Edit (2015. január 28.)

A bejegyzés trackback címe:

https://koreainhungary.blog.hu/api/trackback/id/tr77153901

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.