2018. június 19. írta: Koreai Kulturális Központ

Égből pottyant mesék

Szatellitlányok a koreai moziban

Hae-gwan (Lee Sung-min) már 10 éve keresi eltűnt, valószínűleg halott lányát, Yoo-joot (Chae Soo-bin). Bár mindenki tényként kezeli Yoo-joo halálát, Hae-gwan képtelen elengedni lányát, és rendíthetetlenül bízik abban, hogy valahol, valamikor rálel. Ekkor zuhan alá az égből S19, a mesterséges intelligenciával és újdonsült lelkifurdalással rendelkező amerikai kémműhold. Hae-gwan kapcsolatba lép a műholddal – vagy ahogy ő nevezi – Sorival (Shim Eun-kyung). Megegyeznek abban, hogy Sori a fejlett hírszerzési képességeivel segít megkeresni Hae-gwan lányát, ha a férfi is segít a műholdnak eljutni Afganisztánba, ahol „neki” is van egy elintézetlen dolga. A furcsa pár nem nagyon lazsálhat, hiszen nyomukban van a NASA, az NSA és a koreai titkosszolgálat is.

A fentiek alapján A szív hangja (Sori, Voice from the Heart; 2016) és Sori különösen abszurd ötvözete a legnépszerűbb sci-fi mesefilmek hőseinek, mint pl. Johnny 5 a Rövidzárlat-filmekből (Short Circuit 1-2, 1986-88), aki megtanul embernek lenni; vagy R2-D2 a Star Wars-filmek bármelyik részéből, aki egy mozgáskorlátozott ezermester, vagy éppen E.T. (1982), aki csak el akar jutni A-ból B-be, de közben megtanítja a környezetét a jóságra.

Sori az égen és a földön (jobbra)

Sori, a mesterséges intelligencia természetfeletti erővel bír, mindent lát és hall odafentről, az égből. Amikor úgy érzi, szükség van rá, alászáll az égi országból. A színes mesének viszont igen sötét árnyalatot ad az a tény, hogy Sori esetében a küldetéstudat keveredik a bűntudattal, hiszen kémműhold révén felelős egy afganisztáni légitámadási parancs továbbításáért. A légitámadás után meghallja egy afgán kislány segélykérő telefonüzenetét, ekkor dönt úgy, hogy saját kezébe – vagyis robotkarjába – veszi az ügyet. És ekkor még meg sem említettük Hae-gwan szemszögét, ami magában egy szívbemarkoló tanmese a gyászról és az elfogadásról.

Különös módon nem A szív hangja az egyetlen koreai film, ami a mindent látó szatellit földi eljöveteléről szól. A szatellitlány és a tehén (The Satellite Girl and Milk Cow, 2014) c. animációs film hasonló történetet mesél el a szerelemről – A szív hangjához képest még őrültebb környezetben.

Korea első műholdja, Kitsat-1 egykedvűen figyeli az országot az űrből. Az idő múlásával felfigyel a zenész Kyung-chunra. A fiú miatt a műhold leveti magát az égből, és emberi alakot ölt Il-ho néven. Il-ho mit sem sejt arról, hogy Kyung-chun szerelmi bánatában fejőstehénné változott, és hogy egy gonosz szemétégető üldözi. Szerencsére az ifjú pár segítségére siet egy vécépapír-guriga formát öltött varázsló.

Bár a fentebb leírt történet úgy tűnhet, hogy véletlenszerűen egymás mellé rakosgatott szavakból áll, mégis van értelme. A szatellitlány és a tehén egy vérbeli tündérmese a maga hibbant fantasztikumával, amiben az emberi érzelmek egészen bizarr formában vetülnek ki.

Il-ho az égen és a földön

De vajon miért kerül egy tündérmesébe és egy kedves, de kétségbeesett melodrámába a műhold mint felsőbbrendű lény? Talán ezek a történetek első olvasásra őrültnek tűnhetnek, ám valójában a legősibb mesék egyikének, a földre szállt angyal vagy istennő modern, technológiai toposzának felelnek meg. Amíg a sok évszázados történetek megszületésekor az emberek a túlvilági lényekben hittek, addig a modern, felvilágosult ember már a tudományt tartja örökérvényűnek. A világ legnagyobb technológiai- és kommunikációs vállalatainak otthonául szolgáló Korea esetében szinte magától értetődő, hogy az információt és az információáramlás legfelsőbb közvetítőjét emelik piedesztálra. Sori és Il-ho technológiával magyarázott mitológiai lények. Vagyis, ha a szatellitlányok abszurditása mögé nézünk, a régi mesék univerzális emberi értékeit láthatjuk. És éppen ettől válik mind A szív hangja, mind A szatellitlány és a tehén egyszeri blődli helyett örökérvényű tanmesévé.