Korea in Hungary

Hagyományos esküvő Koreában

2018. február 14. - Koreai Kulturális Központ

Napsütés, madárcsicsergés, ünneplőbe öltözött kedélyesen beszélgető emberek, szinte vibrál a levegő a várakozástól és kíváncsiságtól. Ám ekkor a násznép legnagyobb örömére bejelentik a vőlegény és a menyasszony érkezését, akik meg is jelennek gyönyörű, külön az esküvőre készült hanbokjaikban, és kezdetét is veheti az esküvői ceremónia. Vagyis inkább folytatódhat…

borito_wedding.jpg

A hagyományos esküvők ugyanis a konfuciánus értékrend alapjain nyugszanak, és az esküvő minden egyes mozzanata, az előkészületektől egészen a ceremónia utáni ünneplésig meghatározott, egymást szigorúan követő lépésekből tevődik össze. Korábban a házasságok megkötéséről – sok más országhoz hasonlóan – a szülők és a család öregjei döntöttek, a fiataloknak nem sok beleszólása volt, hogy kivel kötik össze az életüket, hiszen a szigorú konfuciánus elvek szerint a család és annak érdekei mindennél előbbrevalók. A házasság nem csupán két ember, hanem két család egyesülését jelentette. Így nem meglepő módon a házasságkötés – kiváltképp a tehetős családok esetében – a társadalmi helyzet megszilárdítására, a ranglétrán való feljebb lépésre és bizony a politikai befolyás növelésére szolgált. Ebből kifolyólag nagyon sok időt és energiát fordítottak az előkészületekre.

Az első lépés, melyet Eui-hon-nak (의혼, ejtsd: vihon), vagyis társkeresésnek hívtak, amikor a fiatalok szülei az esküvő lehetőségéről beszéltek. Ennek során számos tényezőn rágták át magukat, mint például a megfelelő társadalmi státusz, anyagi helyzet, személyiség, megjelenés, képzettség és a jósok, társkeresők véleménye is sokat nyomott a latban. Az Eui-hon alapvetően addig tart, amíg a vőlegény családja küld egy üzenetet, melyben ajánlatot tesznek a házasságra (ennyit a romantikus lánykérésről…) és a menyasszony családja visszaküldi a beleegyező/elutasító üzenetet.

Amennyiben pozitív válasz érkezett a menyasszony családjától, kezdetét vette a Napchae (납채, ejtsd: napcse) nevet viselő második lépés. Ekkor készítette el a vőlegény családja a fiú holdnaptár szerinti pontos születési dátumát (év, hónap, nap, óra) tartalmazó Saju-t (사주, ejtsd: szádzsu), és küldte el a menyasszony családjának. A Saju egy 40 cm hosszú és 90 cm széles, 5 részbe hajtogatott fehér papír, ennek közepére írták a születési dátumot, majd egy fehér borítékba tették. A boríték egy bambusz tartóba került, melyet 1-1 piros és kék zsinórral tekertek körbe. Végül ezt egy Saju-bo nevű bojagi-ba csomagolták, melynek belső oldala piros, a külső pedig kék volt. A saju alapján a jövendőmondó kijelölte a legkedvezőbb időpontot az esküvőre. Ha ez megtörtént, a menyasszony családja elküldte a Yeongil-t a vőlegény családjának a dátummal és a menyasszony méreteivel.

Az előkészületek utolsó lépése a Napp’ae (납폐, ejtsd: nappe). Ekkor a vőlegény egy Ham nevű dobozt küldött a menyasszonynak, amely tipikusan 3 ajándékot tartalmazott: Hanseo, Ch’aedan, Honsu.

1_kep_essaysofoz.jpg

Hanseo: a házassági papírok a vőlegény aláírásával, mely a menyasszonynál maradnak az esküvő után is. Sőt, a papírokat élete végéig őrzi az asszony, halálakor pedig elégetik vele együtt. A hanseo-t fekete selyembe csomagolva küldi meg a vőlegény családja. (Tehát már gyakorlatilag házasok, mire a tényleges házasságkötési ceremónia kezdetét veszi)
Ch’aedan: piros és kék kelmék, melyekből később ruhákat készítenek. A kék kelméket piros, a pirosakat kék zsinórokkal kötik át. A két szín az Eum/Yang (Yin/Yang koreai változata) filozófiát szimbolizálja.
Honsu: ajándékok a menyasszony családjának, például háztartási eszközök, ékszerek, ruhák.

A hosszadalmas előkészületek után végre elérkezik a – remélhetőleg – várva várt nap, melyen a fiatalok egy viszonylag rövid ceremónia keretében összekötik az életüket. Régebben a szertartás a menyasszony családjának házánál kezdődött a „chinyeongnye” nevű tradícióval, amikor is a vőlegény elvitte a szülői háztól a leendő feleségét. Napjainkban a jegyesek a házasságkötés helyszínén találkoznak. A helyszínre érkezve az első, ami a legszembetűnőbb, a középen elhelyezett magas asztal, valamint a kék és piros színek dominanciája. A kék-piros terítővel letakart asztalon tálakban művészien elrendezett ételek, datolya és gesztenye, cserepekben egy miniatűr fenyőfa és bambusz találhatóak. Az asztal alatt a növényekkel egy vonalban pedig egy szintén pirosba és kékbe öltöztetett kakas és tyúk foglal helyet. Minden egyes elem jelentéssel bír: a datolya és gesztenye hosszú életet és bőséges gyermekáldást, a növények hűséget és kitartást szimbolizálnak. Az asztalon helyet kapó piros és kék gyertya itt is az Eum/Yang filozófiáját hivatott képviselni. Az asztal déli oldalán, kicsit távolabb, egymástól elkülönülve ülnek a menyasszony és a vőlegény vendégei. 

2_kep_eskuvo_joongboo.jpeg

A ceremónia kezdetét a fehérbe öltözött, magas fejfedőt viselő házasságkötő megjelenése jelenti, aki az asztal északi oldalán állva kinyitja a ceremónia leírását tartalmazó legyezőt és megkezdi a szertartást a ’Hangchinyeongnye’ szó felolvasásával. A sino-koreai szó annyit jelent, hogy a vőlegény felkészül a menyasszony üdvözlésére. 

3_kep_meghajlas_flickr.jpg

Amikor a zenészek elkezdenek játszani, a házasságkötő sino-koreai szavakat használva belépésre szólítja a vőlegényt és a segítőjét, aki a faragott kacsákat viszi. A faragott kacsákat a jeonanrye (전안례 ejtsd: dzsonánnye) rítus keretében a menyasszony családjának ajándékozzák. Ekkor a vőlegény letérdelve az asztalra helyezi a kacsákat, feláll és kétszer meghajol. Ezt követően a menyasszony a kacsákat a szüleinek adja, majd kétszer mélyen meghajol előttük. 

4_kep_kacsak_linandjirsa.jpg

Ezt követően kezdődik a tényleges házasságkötési ceremónia, amikor a jegyes pár belép a lampionvivő fiúk kíséretében, és a menyasszony az asztal nyugati, a vőlegény az asztal keleti oldalára megy. Elméjük és testük megtisztításának szimbólumaként mindketten kezet mosnak. Ezt követően gyobareye (교배례, ejtsd:gjoberje) ceremónia keretében a menyasszony a segítői segítségével kétszer meghajol a vőlegény felé, a vőlegény ezt egy meghajlással viszonozza, majd ezt megismétlik még egyszer. A következő a hapgeunrye (합근례, ejtsd: hápgünnye), amikor a pár 3 pohár likőrt iszik meg. Az első pohár fogadalom az égnek és a földnek, a második pohár a házassági fogadalom, a harmadik pohárral pedig megfogadják, hogy szeretni és tisztelni fogják egymást életük végéig. 

5_kep_menyasszony-volegeny_pinterest.jpg

Ahogy ez a leírásból már sejthető, az ifjú pár nem szólal meg a ceremónia során, esküiket a rítusok végrehajtásával, egymás szemébe nézve, szótlanul teszik meg. Ha mindez megtörtént, a házasságkötő felszólítja az ifjú párt, hogy hajoljanak meg szüleik és a vendégek előtt. A szertartás végén a házasságkötő utolsó szavaival felszólítja a párt, hogy szeressék egymást, törődjenek majdani gyermekeikkel, támogassák és tiszteljék szüleiket, legyenek hasznos tagjai a társadalomnak és végül köszönjék meg a vendégeknek, hogy időt szakítottak rájuk és részt vettek az esküvőjükön.

Ezt követően pedig nincs más hátra, mint egy rövid fogadás hagyományos koreai ételekkel, egy kis játék, aztán pedig kezdődhet a boldogan éltek…

 

A cikket írta: Szabó Dóra

Cikk forrás: Koreana – Spring 2017 (Valamint köszönöttel tartozok Kim Soojin-nek a részletes tájékoztatóért.)

Képek forrása: flickr.com, pinterest.com, linandjirsa.com, joongboo, essaysofoz, ichcourier.ichcap.org

A bejegyzés trackback címe:

http://koreainhungary.blog.hu/api/trackback/id/tr7113659934

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.