Mesébe zárt boldogság
2016. december 13. írta: Koreai Kulturális Központ

Mesébe zárt boldogság

Sose növünk fel II.

Az utcákon sétálgatva itthon is egyre gyakrabban akad meg a szemem cuki figurákkal borított kirakatokon, talpig mesehősös kiegészítőkbe burkolózott gyerekeken, manga figurákkal, akcióhősökkel díszített tini ruhákon, kiegészítőkön táskákon. Azonban ez meg sem közelíti azt a fajta kavalkádot, amely egy barátom Hongdae-ben készített fotójáról köszönt vissza rám. A heveny „ilyen nekem is kell, irány Szöul. Most.” kényszeren túltéve magamat, a képet nézegetve felmerülő számtalan kérdés (hol lehet ilyet venni, mennyiért szállítják, hova teszem őket) közül egyetlen hagyott mélyebb nyomot. Erre tényleg ekkora igény van?

borito_41.jpg

A gyerekek és tinik esetében egyértelmű a helyzet, azonban a kimondottan felnőtteknek készülő limitált szériás gyűjtői darabok választékának sokasága meglepett. Majd néhány perc böngészést követően azt vettem észre, hogy teljesen beszippantott a mesefigurák világa és kicsit irigylem Pán Pétert, meg mindenki mást is, aki közel lakik Hongdae-hez. Hogy másoknál mi a titok nyitja, azt nem tudom, de esetemben határozottan a nosztalgia ütötte fel a fejét, és nem tartom kizártnak, hogy az – ebben is – élen járó koreai fogyasztói társadalom esetében is hasonló lehet a felállás. A gyerekeknek, mert szeretik, a tiniknek, mert vagány, a felnőtteknek pedig néhány percnyi párás szemekkel nosztalgiázás, szabadulás a mindennapi gondoktól és mindenki boldog.

A marketing pedig beválni látszik, hiszen a Hallyu (한류, hallju) nem csak a K-Popot, sorozatokat és filmeket tette világszerte ismertté, hanem bizony a koreai animációs filmeket és meséket is. Jól mutatja az iparág sikerét, hogy míg 2010-ben „mindössze” 1.46 billió USD volt a bevétel, addig napjainkra ez 1.7 billió USD-re nőtt. A szerethetőre rajzolt, kedves, vagy épp vicces figurák nemre és korra való tekintet nélkül ejtik rabul a gyanútlan szíveket.  

  • Ismertek ilyen figurákat? Nem? Úgy gondoljátok titeket ez elkerült?
  • Oké, hiszek nektek. De megkérdezhetem, hogy a negatív választ adók közül hányan szerettek volna szerezni legalább egyet a sokáig a KKK recepcióján lakó óriási szemű, veszélyesen édes figurákból? Vagy hányan láttatok, hallottatok Pororo-ról?

Azt hiszem Pororo tekinthető az abszolút adunak ebben a sztoriban.

1_pororo_youtube.jpg

Koreában az a mondás járja, hogy a síró gyerekeket csak le kell ültetni Pororo-t nézni és a probléma megoldva. Hogy ki ez a mesefigura, aki a 2013-as debütálása óta gyerekek (és felnőttek) millióit hódította meg? Ő a Pororo, a kis pingvin (뽀롱뽀롱 뽀로로, porong-porong pororo) című mese bukósisakos főszereplője. Első pillantásra is kedves kis figura, de úgy semmi extra, látni ilyet máshol is tucat számra…azonban ha csak 1 részt is megnézünk, percek alatt a mókás kalandokba keveredő bájos pingvin rajongói leszünk. A mese több mint 140 országban elérhető, Pekingben pedig egy élménypark is nyílt 2014-ben, melyet nagy valószínűséggel több is követ majd Ázsiában és Észak-Amerikában. Ezekben a parkokban minden Pororo körül forog, ételek, játékok, animációk. Ha pedig a kis pingvin egyszer meghódított, nincs megállás. A Pororoval és barátaival díszített tárgyaknak nagy sikere van, sokszor zajos 1-1 áruház az elszánt gyerekek és a hősiesen ellenálló szülők intenzív véleménycseréjétől.

Hasonló sikersztori áll a felnőtteket és gyerekeket egyaránt megcélzó animációs sorozat, a Lárva mögött. A két mókás kukac a Tom és Jerry-ből ismerős egymás orra alá borsot törős versengése igen nagy rajongótáborra tett szert. A sorozatból egész estét film is készült, és a Netflix is megvásárolta a vetítési jogokat. Így a Larva lett az első olyan koreai animáció, melyet az Egyesül Államokban is csatornákon vetítenek, és a sikerét látva szinte biztosra vehető, hogy a későbbiekben több hasonló sorozat követi majd.

2_arva.jpg

Ahogy ebből a két példából is jól látszik, a mesefigurák megállíthatatlanok (gondoljunk csak Európában és Amerikában Walt Disney évtizedek óta tartó sikerére) és komoly bevételi lehetőséget jelentenek mind a forgalmazóknak, mind a gyártóknak, akiknek rákerül a termékeire az imádott figura. Ezt a trendet megfigyelve a koreai gyártók nagyon időben kapcsoltak, és a gyerekek mellett egy sokkal nagyobb (és valljuk be, jó reklámokkal könnyen befolyásolható) réteget céloztak meg: a tiniket és a fiatal felnőtteket. Igen ám, de hozzájuk már kicsit kevésnek tűnnek a cukormázas animációs filmek, rajzfilmek, ide valami olyan kell, ami a mindennapjaikban is jelen van. A modern technika és a Kakao Talk, illetve a Line bűvös páros pedig szinte tálcán kínálta a lehetőséget. Az applikációk mókás és nagyon találóra rajzolt emotikonjaira mindenki felkapta a fejét, majd a népszerűségüket kihasználva megjelentek a különböző tematikus store-ok. Nem sokkal később pedig a MISSHA kínálatában felbukkantak a Line legnépszerűbb figuráival, többek között Brown-nal és Sally-vel dekorált, a fiataloknak szánt kozmetikumok is.

p2437-missha-x-line-limited-edition-collection.jpg

A különböző animációs figurák azonban a szimpla vásárlásra csábításnál jóval több területen bizonyultak hasznosnak, mint például az oktatásban. Ezek közül talán az egyik legismertebb karakter Pinkfong, a rózsaszín kis róka, aki játékos formában tanítja a gyereket. A kicsiknek szánt információkat kedves dalokba rejtették el a készítők, amiket dúdolgatva úgy rögzülnek az újdonságok, hogy ezt nem keserves tanulásnak érzékelik. Az applikáció sikerét mutatja, hogy már 109 országban elérhető.

pinkfong_dailymotion.jpg

Hasonló elven, de azért kicsit másképp működnek a Nolgong (공 – nolgong) kreatív installációi, játékai. A csapat nem mindennapi játékaival nem túl régen Budapesten is találkozhattunk. Ők hozták el a Being Faust – Enter Mephisto nevű interaktív játékot. A program koncepciója a középiskolákból jól ismert, és a legtöbb esetben nem túl népszerű Fausztra épült, azonban egészen új megvilágításba helyezte azt a kezdésként feltett kinek a lelkét adnád el a saját boldogulásodért kérdéssel, majd a tematikusan besorolt idézetek kiválogatása során újdonságok egész sora érte a játékosokat. Ami az iskolában csak egy unalmas olvasmány volt, itt izgalmas rejtvénnyé változott. A játékot megelőzően sem állt tőlem túl messze a Fauszt, azonban utána úgy éreztem, itt az ideje újra, figyelmesen elolvasni. Azt hiszem az iskolásokban is mélyebb nyomokat hagyna ez a – mellékesen tényleg nagyszerűen megírt – mű, ha például valami ilyesmi módon találkoznának vele és nem több órányi unalmas, „jaj csak most ne nekem kelljen hangosan olvasni” rémálomként.

faust_kkk.jpg

Korea, felismerve a mesefigurákban és a szerethető karakterekben rejlő potenciált, minél nagyobb területen igyekszik kihasználni az ezek nyújtotta lehetőségeket. 2015 februárjától a Kulturális, Sport és Turisztikai Minisztérium támogatja az ilyen kezdeményezéseket, és egyre több helyen jelennek meg animációs figurák, mint például a Sejong Institue koreaiul tanulóknak szánt igen praktikus applikációi. A módszer pedig működik, legalábbis a bennem (nem túl mélyen) rejlő gyermek csillogó szemekkel tapad a képernyőre/kirakatra egy-egy hosszú és fárasztó hét után, hogy a figurák kedves mosolya legalább néhány percre elfeledtesse a mindennapok nyűgjeit.

popping_korean_google_play_screenshot.png

 

A cikket írta: Szabó Dóra

A cikk forrásai: Sejong Institut – sejonghakdang.org, pinkfong.com, nolgong.com, wikipédia, Korea Magazin

Képek forrása: youtube.com, dailymotion.com, jeanmilka.com, airfrov.com, Koreai Kulturális Központ

A bejegyzés trackback címe:

https://koreainhungary.blog.hu/api/trackback/id/tr5812042459

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása