Dél-Koreában bizony nem egyszerű a dátumokat megjegyezni, legalábbis egy európai számára. Hiszen egyszerre használják a Gergely naptárt és a holdnaptárt is, és ez utóbbi teljesen eltér a nálunk ismert naptári számítástól. Azonban még egy harmadik kalendáriumot is használtak, ami a mezőgazdasághoz kapcsolódott (hiszen az ország nagyon sokáig főként a mezőgazdaságból tartotta fenn magát): az évnek 24 szakát különböztették meg, ez határozta meg elsősorban a rizstermesztés idejét.
A négy évszakot hat különböző időszakra osztották fel, ez határozta meg, mikor mit tegyenek a földművelésben: a tavaszi vetést, a nyári esős évszakot, az őszi aratást, betakarítást. Az emberek ez alatt különböző megfigyeléseket, jóslásokat is tettek a következő évi termésre vagy az időjárásra vonatkozóan – ugyanúgy, ahogy ez a magyar kultúrában is jelen van.
Tavasszal az első időszak az ipchun, Gergely naptár szerint február elejére tehető, a holdújévvel pedig gyakran egybe esik – a mezőgazdaságban is ez az év kezdetét jelenti. Ezután nagyjából tizennégy napos intervallumokkal váltják egymást az következő időszakok, a woosoo, gyungchip, chunboon, chungmyung és gokwoo. A mondás úgy tartja, hogy ha gokwoo idején nem esik az eső, akkor rossz lesz az ez évi termés. A nyár az iphá-val indul – ami Gergely naptár szerinti május elejére tehető, őt követik sorban soman, mangjong, haji, soseo és daeseo periódusok – ez utóbbi pedig a nagy esős és forró időszakot jelenti. Augusztus elejére tehető az ősz kezdete, ez az ipchu. Majd felváltja a cheoseo, a baengno, chooboon, hanro és sangang. Télen sorban követik az ipdong, soseol, daeseol, dongji, sohan és daehan időszakok.
Ahogy az iparosodás gyökeret eresztett Koreában, ezekről az elnevezésekről is fokozatosan elfeledkeztek az emberek. Könnyen meglehet, hogy ma már csak a vidéken élők tartják számon, közöttük is főleg az idősebb nemzedékek.
Az ipchu több szempontból is az egyik legjelentősebb évszak: ez a felezőpontja a mezőgazdasági évnek, a nyár vége, ugyanis innentől az idő egy kicsit kellemesebbre, hűvösebbre fordul. 2016-ban az ipchu kezdete augusztus 7-re esett. Talán szokatlan, hogy így a Gergely naptár szerinti 8. hónap nagy része az őszhöz tartozik a mezőgazdaságban, miközben mások csak az őszi nap-éj egyelőségtől számítják az őszt, szeptember 22-től, vagyis másfél hónappal későbbtől. De a koreaiak az időjárást megfigyelve alkották meg saját kalendáriumukat, hogy ez alapján műveljék a földet, augusztus második felétől pedig már ősziesedik az idő. Ebben az időszakban vetik el a káposzta és retekmagokat, amiből télre a kimchit készíthetik. A rizstermesztés szempontjából is nagyon fontos időszak, hiszen ez az aratás előtti időszak, és ahhoz, hogy a rizs szépen beérjen, nem használ a sok eső. Így a Joseon korban például, ha öt napnál tovább esett, a királyi udvar különböző rituálékat rendezett, hogy elálljon az eső. Az ipchu ideje alatti időjárásból a következő év terméshozamát is megjövendölték: a heves esőzések és a dörgés a jövő évi rossz termést ígért, a földrengés pedig azt jelentette, hogy tavasszal elpusztulhatnak a kecskék, marhák.
Manapság a modern társadalom már nem él olyan közvetlenül a természetben, mint elődeink, így el is feledkezünk az ilyen hagyományokról. Pedig emlékeznünk kell rájuk, hisz az őseinknek köszönhetjük azt, amink ma van – és emlékeznünk kell a hagyományokra, nehogy feledésbe merüljenek.
A cikket írta: Ispán Melinda
Cikk forrása:
http://folkency.nfm.go.kr/eng/subjectindex.jsp?d=seasonal&f=F2
http://www.korea.net/NewsFocus/Culture/view?articleId=139174&pageIndex=1
http://knutimes.com/news/article.html?no=770
Képek forrása:
http://www.korea.net/NewsFocus/Culture/view?articleId=139174&pageIndex=1
http://www.pmlydon.com/2012/harvesting-rice-by-hand-in-korea/
