A szeladon birodalmában
2015. május 27. írta: KoreaiKultúra

A szeladon birodalmában

A koreai kerámiaművészetről

Sir Herbert Read szerint a fazekasság az egyik legegyszerűbb és legbonyolultabb művészeti ág. Ahogy az egyes kultúrák találkoznak és felveszik egymással a kapcsolatot, újfajta kerámiát hoznak létre, amely próbára teszi művészi képességeiket. Míg a mázas kerámia először Egyiptomban jelent meg Kr.e. 5000 körül, a porcelán Kínában látta meg a napvilágot a Hán (Han)-dinasztia késői időszakában, a Kr.u. 200-as évek táján. Bár Kína évszázadokig uralta a világ "kerámia-piacát", olyannira, hogy a nyolcadik században virágkorát élő Tang-dinasztia idején a kínai porcelán a Selyemúton keresztül egészen Nyugat-Ázsiáig, sőt, Európáig is eljutott, Korea elleste szomszédja technológiáját és vele együtt írta át a kerámia történetét. Ám hogyan is indult fejlődésnek ez a nemes hagyomány és mi teszi olyan különlegessé?

porc3a_1.png

1. Buncheong váza a Csoszon (Joseon)-korszakból; 2. Szeladon váza a Korjó (Goryo)-korszakból; 3. Fehér porcelán váza a Csoszon (Joseon)-korszakból (No. 1424, Leeum, Samsung Museum of Art)

Rusztikus elegancia

A legnépszerűbb és egyben leggyönyörőbb koreai kézművestermékek közé sorolható a Korjó (Goryo)-dinasztia korából (918-1392) származó szeladon és azt követő Csoszon (Joseon)-diansztia korában (1392-1910) virágzó hófehér porcelán. Ahogy az utóbbi egyre elterjedtebbé vált -, egy harmadik, átmeneti stílus, az ún. buncheong is kifejlődött, ám a leheletvékony fehér porcelán tartósabbnak és törésállóbbnak bizonyult.

A hagyományos koreai porcelánművészet a koreai kultúra megértésének fokmérőjét jelképezi, és hűen tükrözi a koreai ízlésvilágot és gondolkodásmódot.

A rendkívül karakterisztikus Goryo szeladon elegáns formájáról, változatos mintáiról, fényezett, többnyire kék, szürke vagy jáde színű felületéről és egyedülálló, berakásos technikájáról, az ún. sanggamról ismert, amelynek fortélya még a kínai mesterek számára is hosszú időn át rejtély maradt. Korea mázas kőcserépedényeit rendkívül sokféle célra használták (vázák, tányérok, különböző edények, kancsók, füstölők, piperésdobozok formájában álltak a korabeli „porcelán-fogyasztók” rendelkezésére), a porcelántárgyak buddhista szemléletet tükröző, jellemző motívumai között szerepeltek a darvak, a virágok, a lótuszlevelek, a barack, a tök, az oroszlán. A legjellemzőbb díszitési módok közé a Sanggam (berakásos), az Inhwa (bélyeg), és a Cheolhwa (a festett díszítés a kerámiára került, mielőtt azt bevonták mázzal) technikák tartoztak. 

A fehér porcelán elegáns karcsúsága, klasszikus letisztultsága már a XV. századtól virágzó konfuciánus gondolkodás és szemlélet hatását, valamint Joseon-dinasztia arisztokráciájának tisztaságát, kifinomultságát szimbolizálja. A hagyományos virág-, bambusz-, és madármintákat, illetve a szőlő, sőt, a majommotívumot egyaránt felvonultató, méltóságteljes kék-fehér porcelánárut először Gwangju városában, udvari megrendelésre kezdték el gyártani - ez a típus később kiszorította az átmeneti időszakban, a Joseon-korszak elején születő, kissé nehézkesebb hamuszürke, zöld, kék, esetenként barna buncheong edényeket, vázákat, melyek az 1592-es japán megszállásig töretlen népszerűségnek örvendtek. A buncheongon található festett minták között megtaláljuk az ősi halmotívumot is, amely a gazdagságot, a szerencsés és sikeres életet jelképezi, hiszen abban az időben bevett szokás volt, hogy a vőlegény családja az esküvő előtt ajándékot küldött a menyasszonynak.

porc1_1.png

Miért más a koreai porcelán?

Korea, Kína, illetve a többi ázsiai ország kerámiaművészete - bár a kölcsönös ihlet hatása nem kétséges - számtalan különbséget mutat. Míg a koreai alkotók a fehér és kék színeket részesítették előnyben, a szamurájok kultúráját visszatükröző japán munkák változatos színvilágot használtak, a világhírű, aranykorát a Ming-dinasztia (1368-1644) alatt élő, többnyire óriási méretű kínai porcelán pedig készítési technikáinak sokféleségével kápráztatta el Ázsiát, valamint a portugál és holland gyarmatosítást követően később a nyugati világot is.

Bár mind a koreai, mind a kínai és japán porcelán páratlan a maga nemében, a Goryo-dinasztia  mesterei a sanggam révén egy egészen eredeti berakásos technikával ajándékozták meg a világot, amely a kerámia mesterségén belül új műfajt teremtett, a kerámia történetében pedig friss fejezetet kezdett. A legömbölyített, precizitásra törekvő japán munkákkal szemben a tökéletlen, aszimmetrikus formákat nem szégyellő koreai kerámia már évszázadokkal a posztmodern művészeti irányzatok vagy a Gangjin Szeladon Fesztivál születését megelőzően megnyitotta az utat a kortárs koreai porcelánművészet előtt.

 

A cikket írta: Hollós Judit Katalin

Képek forrása: Korean Ceramics: The Beauty of Natural Forms (2012). Korea Foundation. Korea Essentials No. 11

A bejegyzés trackback címe:

https://koreainhungary.blog.hu/api/trackback/id/tr747495234

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása